A jezsuiták és a nők
Az idei Nőnap alkalmából játszadoztam azzal a gondolattal, hogy írok pár kedves szót ezzel, a talán kissé hivalkodó címmel. Már el is képzeltem, melyik webfelület lehetne erre „vevő”, de még sem lett. A cím viszont ugyancsak felkavart, egyre jöttek az újabb és újabb összefüggések – míg nem túl is estünk március 8-án. Na, most akkor mi legyen, kosárba vele, vagy a fiókom alsó polcába – egyik megoldás sem töltött el békével, s ekkor jött a gondolat: március 13. Nyolc évvel ezelőtt, ezen a napon választottak meg egy jezsuitát pápának. Szerzeteseket gyakran választottak, s nem titok, épp olyan korokban, amikor Péter hajója nagy viharok közt hánykódott…, mint valószínűleg most is. S most először jezsuita lett a pápa. Ha átfogó képet nem is tudnék itt nyújtani, legalább a nőkkel kapcsolatos pár pillanatképet azért fel szeretnék vázolni, lévén a jól ismert rendtársamról van szó.
Kezdeném elődjével, XVI. Benedek pápával, tőle vette át a stafétát, s merem állítani, a nők kérdése kapcsán is. A Deus caritas est című enciklikája (egyházi dokumentum) döbbenetes, mondhatni nem várt meglepetést okozott 2005-ben. Benne többek között az „érosz” tényét, elferdüléseit, az erotikával való visszaéléseket tárgyalva – főleg a nők érdekeit szem előtt tartva. Az érosz, a szex fogalmak eddig ritkaságszámba mentek a hivatalos vatikáni dokumentumokban, most pedig egyszerűen „hemzsegnek” a szövegben, s ennek bárki utána nézhet. Bár meg kell, hogy jegyezzem, előtte szinte naprakészen kerültek fel online a dokumentumok magyar fordításokban is a világhálóra, itt és most évek teltek bele.
Joggal rezzentek össze a magyar teológusok, mi lesz még itt? És lett, Ferenc Pápa a Amoris laetitia című levelében 71-szer fordul elő a szex kifejezés. A dokumentumot 2016. március 19-én, Szent József ünnepén írta alá. Ennek kapcsán Amoris laetitia szentévet hirdet meg 2021. március 19-ével kezdődően. Bár az Amoris laetitia-ban már csak kilencszer szerepel az érosz, illetve az erotika fogalma. Az ezt megelőző, 15 évvel ezelőtti dokumentumban még 31-szer.
A kívülállóknak is egy dolog biztos le kell, hogy „jöjjön” ebből, szex és érosz (erotika), a kettőt nem szabad azonosítani. Jogos tehát, hogy valamennyien elgondolkodjunk a talán furán csengő statisztikai adatok felett. Meggyőződésem, hogy köszönhetjük mindezt egy bizonyos Karol Wojtyla nevű lengyel teológusnak, az egykori Benedek pápa elődjének.
Csak pár szóban. 1958-ban kezdte a jövendőbeli II. János Pál pápa publikálni első tanulmányait az éroszról, konkrétan a szemérem, a szégyen metafizikájáról. Lublini filozófiai előadásainak címe: a Szemérem metafizikája, nagy valószínűséggel pontosan tudta, mire volt akkor szüksége az egyháznak azokban az ún. „szexuális“ forradalom előtti zavaros időkben. Ezekből az egyetemi előadásokból pár gondolat bekerült a XVI. Benedek pápa (Ratzinger) által írt: Deus caritas est c. enciklikába. Aki ismeri a filmvilágot, számukra kuriózum, mintha Svédország is észbe kapna, Az élet küszöbén (eredeti cím svédül: Nära livet) egy 1958-ban bemutatott Ingmar Bergman által rendezett svéd filmdráma, amit a nyílt szexualitása végett cenzúráztak (szoptató anyai kebel a filmben). Előtte pár évvel az akkori Csehszlovákiában egy magát megnevezni nem óhajtó egyházi személy eltávolított egy Szoptató Madonna festményt (E. Murillo), melyet 70 év után sikerült kiállítanunk Szlovákia több városában, illetve a váci egyetemen. Magyarul, késésben vagyunk… az egyház malmai lassan őrölnek.
Harmadik kuriózumként hadd említsem meg Georeges Bataille-t, aki szintén ebben az évben, 1958-ban publikált. A közismert francia író, filozófus szerint, ha meg akarjuk határozni, hogy hol az a pont, ahol megvilágosodik az erotika és a misztikus lelkiség kapcsolata, vissza kell térnünk ahhoz a belső látásmódhoz, amelyből a szerzetesek indultak ki. Könyvének bevezetőjében így vall: ebben a műben a katolikus vallás iránti odaadás és az erotikus szenvedély (egymással) egységben jelenik meg. Amikor az emberek rájönnek arra, hogy vágyaik mélyén nem a genitális élvezetek állnak, hanem az általánosabb és mindenkire kiterjedő erotika vonzalma (érosz), akkor már bátrabban merik keresni az "alternatív" megoldásokat.
Ezek után térjünk vissza egészen az ősforrásokig, a Bibliáig: „... és Isten megteremtette a nőt, hogy az ember segítőtársa legyen” - olvassuk Mózes 2. könyvében.
Külföldi tanáraim mindig arra oktattak, a nőt nem is annyira a termelő munkára alkotta meg az Isten, sokkal inkább arra, hogy a férfi segítségére legyen annak nehéz napjaiban. A nő feladata, hogy lelkesítse a férfit, alkotó elevenségét táplálja.
Őrizze benne a szenvedélyt, az éroszt. Ezek ellenére sokáig, s főleg a papság, kísértőt látott a nőkben. A remeték, majd később a szerzetesek próbáltak megbarátkozni kisebb-nagyobb sikerrel a nőiesség gondolatával. Nem ritkák a lelki barátságokról szóló értekezések, a bibliai Énekek énekének misztikus kommentálása. Manapság már csak Remete Szent Antal festményei maradtak meg ebből a laikus érdeklődők számára.
A rendalapítók, kezdve talán Szent Benedekkel, csak hogy a közeli Pannonhalmánál maradjunk, igyekeztek női ágat is alapítani, a nőket nem teljesen cserbenhagyni. A ferencesek esetében Assisi Szent Ferenc annyira szerette, tisztelte Klárát, hogy megalapították a klarisszákat – őket a Felvidéken csak a volt kolostoraik (pozsonyi klarissza kolostor, vagy a nagyszombati) alapján ismerjük.
Mint tudjuk, a szerzetesek mellett működnek az egyházmegyés papok, püspökükkel az élen. Velük kapcsolatban a leggyakoribb, a pápa felé zúduló kérdések: mikor engedi meg végre, hogy megnősülhessenek?
Hogy a szerzetesek nőtlenek, az rendben van, de miért kell erre kényszeríteni az egyházmegyés (közismerten „világi”) papokat is? Ezzel kapcsolatban a jelen idők pápája több jó hírrel is kecsegtet, ha lehet így mondani. Egy az, hogy sosem fognak nősülni a katolikus papok, hisz a görögkatolikus papok se nősülnek, bár van családjuk. A dolog sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk: nős férfiakat szentelnek pappá. És ez nem idegen a római Ferenc pápa gondolatvilágától sem.
Egy kedves ismerősöm a napokban aggódva fejezte ki kétségeit a papi cölibátus kapcsán, idézem: azt gondolom, nem természetes és a természetünk ellen való, hogy van olyan hivatás, küldetés, amibe a család nem lehet jelen.., sokkal tisztább, sokkal nemesebb lenne, ha a papok is szerethetnének, nyíltan, felvállaltan, legálisan, s boldog családot maguk köré teremtve….
Ha most egy gyors, populáris megjegyzéssel akarnék felelni, azt kérdezném: mitől lehet még szebb egy boldog házasság? Hát egy ideális anyóstól. Szűz Mária, az egyház anyja, mit meg nem tenne az ember érte… Válaszom rövid lesz, de annál mélyrehatóbb – mivel sokéves szakterületemet érinti:
- Időrendben, amikor az egyház bevezette a római katolikus papok számára a nőtlenséget, mint szentelési feltételt, akkor ennek anyagi háttere is volt. Mivel a plébános lett az egyházi vagyon kezelője, hát ne legyen jogos örököse. Csak később, utólag látjuk, hogy sokkal mélyebb és nemesebb okok húzódhattak a háttérben.
- „Hivatás, ahol a család nem lehet jelen”, pontosítanék, biológiai család, mert valóban mindenki családban kell, hogy éljen. Ha nem is lennék szerzetes, akkor is az én családom például a Csallóköz, és nagyon szeretem az itteni embereket. Azt viszont az orvosok, a pedagógusok is be kell, hogy lássák, hivatásuk magaslatainak „a levét” néha a család kénytelen meginni. Mi papok ettől mentesek vagyunk.
- „Boldog család”igen, bizonnyal a többség ilyen, viszont micsoda kín a boldogtalan család. S bár elméletileg mindkét fél tehet róla, az egyik mindig úgy érzi, jogtalanul kénytelen szenvedni. No, mi, papok ettől is eleve mentve vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy mostanság, a járvány idején micsoda kínok közt kénytelen sok apa gyermekei jövőére gondolni… Én, mint pap, az autómban a „szkafander” öltönnyel éjjel-nappal „bevetésre” készen állok és nem kell attól tartanom, hogy hazahozok valami vírust a családomba.
- De ami számomra a legdöntőbb érv a cölibátus mellett, az még ettől is mélyebb. A nemi élet intim része bizonnyal attraktív, ami a testiségben bontakozik ki. Idővel át kell, hogy menjen lelki síkra, ami még attraktívabb tud lenni a házasságban. Annál keservesebb, ha megreked a testiségnél, majd elhalványul. Minket papokat ez sem kell, hogy veszélyeztessen, viszont a lelki intimitásra mi is jogosultak vagyunk. Az olyan elejtett mondatok, mint: tudja atya, ezt még a férjemnek sem tudnám elmondani… kellő kompenzáció tud lenni cserébe a testiség átmeneti élvezeteiért.
- S ezek után valóban olcsó érv az, hogy nem ismerheti egy pap a házasélet gondjait. Épp ellenkezőleg, sokkal jobban, mint gondolnák. A függetlenség felszabadít mások szolgálatára, s hadd tegyem azt is hozzá: a jutalom nem marad el. Idős, szentéletű papoktól csak azt hallom, hagyják meg cölibátusomat, ne akarják elvenni. Azzal, hogy a plébános képes nőtlenségben élni, azt bizonyítja, hogy a férj is képes kell, hogy legyen egyetlen nő mellett kitartani.
Visszatérve a jelenlegi pápához, nála már az is megfogalmazódott, hogy a nőket diakónusokká szentelné az egyház, mint hajdanán. Ennek előszele már érezhető is, az akolitusi szentelést Ferenc pápa a nők számára ez év elején szorgalmazta.
Most a napokban nevezett ki Ferenc pápa egy nőt a pápai bibliai intézet élére, ez is először történt meg a történelemben. Nem akarom elkiabálni, hamarosan hallani fogunk róla. Arról a nőről, akit már 2016-ban azon komisszióba választott, amely a nők diakónussá szentelésének lehetőségeit vizsgálja.
Visszatérve a jezsuitákhoz, a Jezsuita Rend alapítójához: ha mindezek után szemügyre vesszük, hogy a pápa a Jezsuita Rend tagja, azon egyetlen ismert szerzetesrendé, aminek NINCS női ága, akkor kiváltképpen nemes irány az, amit némileg követni tudunk. Egyértelműen gondja van a nőkre, ennek számtalan jelén mutatta az eltelt nyolc évben. Legújabb könyve (Álmodjunk együtt) is erre utal – olvashatjuk a HVG.hu portálon: vajon a sok dráma, amelyet idén megtapasztaltunk a világban, csak a koronavírus-járványról szól, vagy arról is, amit a vírus leleplezett? Az Álmodjunk együtt című kötetben Ferenc pápa arra figyelmeztet: amit egykor normálisnak tekintettünk, egyre kevésbé látszik annak, és illúzió azt hinni, hogy visszatérhetünk oda, ahol a válság előtt tartottunk. A válság utáni világ tervezését és menedzselését viszont szívesen bízná a nőkre, illetve egy „anyai” gazdaságra.
Legutóbb pedig megdöbbenve olvashattuk, hogy a Német Püspöki Kar élére egy nő került. Egy közelgő püspöki gyűlés konzultánsaként beválasztott egy volt cserkészlányt is. Az egyház bizalmát elnyerte Ester Gilibert is, a Rómában élő, édesanyja révén magyar származású cserkészvezető…
Szintén magyar származású az a nő is, akit a pápa böjt első vasárnapján meglátogatott a lakásán – ilyen se volt még a vatikáni diplomáciában. S nem hinném, hogy ennek oka csupán az lenne, hogy készül Budapestre, tanul magyarul(?). Régebben a pápa szemére vetették, hogy a böjti időben börtönlátogatásokat tett, sőt megmosta a bentlakók lábát. Most, az idei böjt első hétvégéjén a pápa, ha mondhatom így: "beugrott egy kávéra" az egykori divatmodellhez, szépségszalon-tulajdonoshoz, Bruck Edithez - amivel szintén megtelt a sajtó. Látszik, hogy a jezsuita pápa nem személyválogató…
Az egyház nagy ellenségei előszeretettel húzzák elő régebbi korok beporosodott pápáit, akiknek botrányos életét kiteregetve akarják lejáratni magát a pápaságot. Igen, nincs mit titkolni, voltak mindenféle pápák, püspökök (papok). A pápai udvarban „eltartott” nők és azok gyerekei. Nem is ez a fő gond, hanem az, hogy sikerült ilyen „jellemtelen”, ferde hajlamú férfiakból pápát „csinálni”? Meggyőződésem, hogy nem a hivatal rontotta el őket. A korrupció nem új keletű dolog, s ugyan ezt el lehetne mondani a pedofil papokról is, de most csak a nőkről akartam írni pár sort. És már épp befejeztem, amikor olvasom, hogy Ferenc pápa készül Pozsonyba, s majd hozzáteszi, az emberkereskedelem egyik központjába. Igen, ezt sem szabadna kihagyni, amerre járt a nyolc év alatt, sok helyütt említette meg a nő és leánykereskedelem égető kérdését.
Épp két évvel ezelőtt, 2018. március 19-én, szent József ünnepén az "Emberiesség elleni bűncselekménynek" nevezte Ferenc pápa a nők prostitúció céljából való kihasználását és a társadalom megbocsátását kérte a prostituáltak szolgáltatásait igénybe vevő katolikus férfiak számára.
2020 január 1-én A nők ellen elkövetett erőszak istenkáromláshoz hasonló - hangsúlyozta szerdai újévi homíliájában Ferenc pápa a Szent Péter bazilikában, a Vatikánban.
S lám-lám, rá három évre, idén Szent József szentévet hirdet meg a Szentatya. Ezzel bizonnyal férfiakat szólít fel, hogy vigyázzanak a lányokra, óvják őket, és ne csak a sajátjaikat… Emlékszem, 1989 előtt, mikor még az onkológián dolgoztam, súlyos betegek osztályán épp halálán volt egy fiatal anyuka. Lelkemre kötötte: rám bízza, vigyázzak a lányára. „De hisz az apukája itt marad”, próbáltam tisztázni a dolgokat. Nincs igazán apukája, ő egy muzulmán férfi… Megértettem. Meg is kereszteltük, a Sára nevet kapta, én meg pár átkönnyezett éjszakát. De megóvtam, becézgettem, s idővel férjhez adtam, sőt kéri, hogy újszülött fiát én kereszteljem.
A haldokló anyuka akkor még nem is sejtette, hogy egy jezsuitára bízta egyetlen kislányát. Most hát a teológus kutató kíváncsiságával várom, vajon mit fog írni ezzel a szentévvel kapcsolatban a pápa? Bízom benne, hogy egy újabb, a nők érdekei védő dokumentumot…
