A fehérvasárnapi Remény új lendületre is buzdítja a megkeresztelteket
Pásztor Zoltán atya, a Kassai Főegyházmegye magyar hívekért felelős érseki helynöke írta a 15. szám vezércikkét, arra buzdítva benne a lap Olvasóit, hogy jó elhatározással, új lendülettel lépjenek ki fehérvasárnapon az otthonukból, motivációt nyerve keresztségük megéléséhez a mindennapokban, mint ahogyan a keresztény ókorban – a húsvét nyolcadik napján – az ünnepi összejöveteleiken fehér ruhában megjelenők, akik húsvét éjszakáján keresztelkedtek meg.
Fehérvasárnap 2000 óta egyben az Isteni Irgalmasság ünnepe is. A liturgiával kapcsolatos oldalon megtalálják az irgalmas Jézust ábrázoló képet, tovább lapozva pedig az irgalmasság művészetéről olvashatnak néhány papírra vetett gondolatot.
„Az Isten-közelség (nem csak) húsvéti öröméről” című írásában Molnár Tamás atya azt fejtegeti, hogy nem szégyen, ha valami fáj. A fájdalmas dolgoknak szabad fájniuk, azaz nem kell szőnyeg alá söpörnünk azokat. A keresztek súlya alatt igenis lehet igazságtalanságot, kimerültséget, gyötrődést érezni. A megfelelő időben kell tudni sírni is.
A tizenhat oldalon megjelenő színes újság hasábjain interjút olvashatnak Kubík Tamás egyházzenésszel, további érdekességeket tudhatnak meg a 250 éves Rozsnyói Egyházmegyéről, valamint a XIX. és XX. század fordulóján élt Feniczy János plébános munkásságáról.
Kempis Tamás és Kosztolányi Dezső idézett művei mellett Lőrincz Sarolta Aranka és Fóthy Zoltán atya lírai gondolatai is helyet kapnak az újságban. Az e heti ima Roger testvértől származik.
Felvidéki eseményekről is beszámol a Remény, mégpedig egy megemlékezésről Dombi Ferenc kanonokra, hadisírok gondozásáról Magyarszőgyénben, a Via Mariae Polgári Társulás által szervezett tavaszi zarándoklatokról, a Kaptár Keleti hétvégéjéről, valamint verbita missziós atyák által tartott lelki programokról Marcelházán és környékén.
A gyerekrovatban egy magyar népmese vár – minden bizonnyal nem csak – a gyerekekre. De találnak rejtvényeket, receptet, programajánlót is az újságban.
A lap utolsó oldalán Bertha Éva főszerkesztő-helyettes, aki a kezdetektől a Remény hetilap oszlopos munkatársa volt, közli, hogy most jött el az ideje annak, hogy befejezze a számára oly kedves szerkesztői munkát. Írásában megköszöni az együttműködést minden kollégájának, munkatársának, aki részt vett és részt vesz a lap szerkesztésében, hozzájárul cikkeivel a Remény tartalmának gazdagításához. Köszöni a lap régi és újabb Olvasóinak a Remény iránti figyelmet, érdeklődést, a visszajelzéseket. Mi pedig Neki köszönjük, s imáinkba foglalva jó egészséget kívánunk számára!
