Visegrád: Történelem és jövő egyszerre!
Lapunk megjelenése előtti hétvégén csendben, különösebb csinnadratta nélkül emlékezhettünk meg arról, hogy 35 éve, 1991. február 15-én írta alá a magyarországi Visegrádon Lech Walesa lengyel, Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök, illetve Antal József magyar miniszterelnök az akkor még Visegrádi Együttműködésként alakult regionális társulás alapokmányát. Időközben Csehszlovákia kettéválásával (1993) az önálló államként létrejött Szlovákia megkapta a neki járó külön helyet, s innét számoljuk a társulás mindennapi említésekor a Visegrádi Négyek, vagy egyszerűbben a V4 megnevezést.
A kezdetekre, illetve az eltelt 35 év hullámhegyeinek és -völgyeinek, illetve főképpen az abból levonható tapasztalatok és következtetések ismertetésére két nagy tapasztalattal rendelkező szakértőt, az egykori varsói magyar nagykövetet, Gyurcsík Ivánt, és a veterán politikust, Németh Zsoltot, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökét kértük fel. Mindkettőjükről elmondható, hogy közéleti karrierjük még a V4-nél is hosszabb időszakot ölel fel, hiszen a rendszerváltoztatás után szinte azonnal a politikai élet részévé váltak, Gyurcsík az Együttélés Politikai Mozgalom, Németh pedig a Fidesz egyik alapító tagjaként.
Gyurcsík Iván először az együttműködés eredeti célját idézte fel, amelyet alapvetően meghatározott, hogy a demokratikus átalakulás kezdeti éveiben hívták életre. A három országnak nagyon fontos célja volt, hogy szabaduljon a szovjet befolyási zónából, illetve, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz és a NATO-hoz. A harmadik cél a regionális stabilitás megteremtése volt.
– Napjainkban a V4 regionális koordinációs platformmá vált az EU-n belül, amelynek talán legkézzelfoghatóbb példája a migrációs válság során tanúsított közös fellépés volt – jegyzi meg beszélgetőpartnerünk, nem feledve hozzátenni, hogy ennek előfeltétele, vagyis az EU tagság mindegyik V4-es állam számára megvalósult 2004-ben, így a közös stratégiai célt teljesítették, s ugyanígy kipipálhatták a NATO-tagságot is, azaz a stabilitási és biztonsági keret létrehozása is megtörtént.
– mutat rá egy fontos részletre Gyurcsík Iván volt diplomata.
A magyar külpolitika első vonalában évtizedek óta szereplő vérbeli politikus a tőle megszokott rövid, de kifejező mondatokban fogalmazta meg mindazt, ami a Visegrádi Négyek együttműködésének meghatározó momentumait jelentették az elmúlt 35 évben. Németh mindenekelőtt azt tartotta fontosnak megjegyezni, hogy amint azt Milan Kundera, a világhírű cseh író megfogalmazta, Közép-Európa a Nyugat elrabolt részét jelenti, azaz Közép-Európa (Lengyelország, Magyarország, Cseh/Szlovákia) kulturálisan és történelmileg a Nyugat része, de a II. világháború után a szovjet befolyás következtében „elrabolták” és Kelethez sorolták. Tehát nem földrajzi, hanem civilizációs és kulturális értelemben beszélt Nyugatról. Ezek az államok a kunderai felfogásban a latin keresztény, humanista, pluralista európai hagyományhoz tartoztak, de a hidegháború politikai realitása miatt a „keleti blokkba” kerültek.
Németh Zsolt mindezek alapján úgy látja, hogy a nagy geopolitikai mozgások miatt van létjogosultsága a társulásnak a jövőben is, bár következő gondolatában nem felejtette el megjegyezni, hogy a Visegrádi Négyek 35 évét mindig meghatározták a tagországok kétoldalú kapcsolatai is. Ma ebben a relációban gyenge pontnak Lengyelországot látja, így átmenetileg nem pontatlanság V3.5-ről beszélni.
A Visegrádi Négyek létének a titkát viszont a pragmatizmusban látja, ami azt jelenti, hogy ott és akkor van együttműködés, ahol és amikor erre irányuló akarat van, mint például az együttműködés a migráció kérdésében.
A V4 a közép-európai együttműködési platformok egyike, de Németh Zsolt szerint a legfontosabb, mivel az együttműködés motorjának szerepét tölti be.
A V4-ek uniós politikai súlyának növekedését a 2015-ös migránsválságban tanúsított kiállása alapozta meg, s ezzel kirajzolódott a társulás egyes fordulópontjainak idősíkja is – magyarázza Gyurcsík Iván. A sikeres EU és NATO-csatlakozás után felmerült, hogy szükséges-e a továbbiakban is fenntartani a társulást? A közös találkozókon a tagállamok a folytatás mellett döntöttek, hiszen a regionális egyeztetésre az EU-n belül több jó példa is van, gondoljunk a Benelux államok, a skandináv, illetve a balti államok együttműködésére.
– Ezek konkrétan bizonyítják, hogy közös fellépéssel olyan témák is sikeresen képviselhetők, amelyek külön-külön, önállóan felvetve nem valószínű, hogy elérnék az ingerküszöböt – mondta Gyurcsík Iván. Jó példa erre a 2015-ös migrációs válság, amely során komoly politikai tényezővé vált a V4.
A legutóbbi fordulópont, amely mindmáig érezteti a hatását, a 2022-es Ukrajna elleni orosz agresszió, amely súlyos politikai megosztottságot eredményezett a V4 tagok között.
– A lengyelek egyértelmű, Ukrajnát támogató fellépése külön fejezetet érdemel, s volt idő, amikor a cseh és a szlovák álláspont az Ukrajnát eszmeileg és materiálisan is támogató felfogást mutatott, ami a szlovákiai, majd a csehországi parlamenti választások után módosult. Magyarország pedig mindezektől teljesen eltérő, különálló álláspontot képviselt, amely a szlovák és a cseh választások óta e két ország kormánya részéről nagyobb megértést kap – jegyzi meg a szakértő.
Tanulságosnak nevezhető a V4-ek történetében a gyakran Mečiar-korszakként emlegetett időszak, amikor Szlovákia „demokratikus deficittől” szenvedett, amin egyébként azáltal sikerült túllépnie, hogy a többi visegrádi állam megértéssel és segítőkészséggel viszonyult hozzá, s ez is hozzájárult az ország euroatlanti integrációjához.
– Ebben nem kis szerepük volt a szlovákiai magyaroknak és politikai képviseletüknek – emlékeztetett Gyurcsík Iván hozzáfűzve, hogy a V4-es formátum az időnkénti nézetkülönbségek ellenére a rugalmassága miatt továbbra is fontos, s nem feledhető, hogy gazdaságilag az EU egyik jelentős, dinamikusan fejlődő ipari régiójáról van szó.
Ha a politikai egység helyreáll, a V4 a legerősebb formációként működhet tovább, de a jelenlegi helyzetben, tehát korlátozott formában is megvan a gyakorlati haszna – jegyzi meg beszélgetőpartnerünk és emlékeztet. Visegrád eszmei alapját ugyanis az a tény is erősíti, hogy nem külső megrendelésre, hanem belső igényből jött létre. Erejét arra összpontosítja, hogy amennyire lehet, diverzifikálja például az energiaforrásokat, fejleszti az észak-déli infrastrukturális összeköttetést és a négy országra való tekintettel a legkedvezőbb megoldásokat találja meg.
A jövőbeni minél szorosabb együttműködés nagy mértékben azon múlik, hogy a geopolitikai törésvonal mennyire lesz tartós, mondja, majd Gyurcsík néhány jól elkülöníthető időszakra osztja a V4 belső dinamikáját.
– vetette fel Gyurcsík Iván. A V4 létrejöttekor megfogalmazott alapértékek, a demokratikus jogállam, a szabadság- és emberi jogok máig érvényesek. Ezért érezheti jogosan a szlovákiai magyarság, hogy továbbra is érdekében áll a regionális együttműködés. Ezt továbbra is érdemes szem előtt tartani: a szlovákiai magyar közösség ne legyen áldozata annak a helyzetnek, hogy regionálisan az anyaország érdekei úgy érvényesüljenek, hogy ennek az ára a kisebbségi jogok érvényesítésének esetleges háttérebe szorulása legyen. A bilaterális, szlovák–magyar és a regionális, visegrádi elemet kell úgy harmonizálni, hogy a szlovákiai magyarok is a nyertesei legyenek ennek a viszonyrendszernek – zárja összegzését a jelenleg egyetemi oktató, volt diplomata, Gyurcsík Iván
Az írás a Magyar7 2026/8. számában is olvasható.
