Váltás tizenhat év után
Múlt szombaton tizenhat év után történt őrségváltás a magyar kormányfő pozíciójában. Az április 12-i választáson győztes Tisza Párt listavezetője, Magyar Péter letette a miniszterelnöki esküt. Néhány napig az a furcsa közjogi helyzet állt fenn, hogy ügyvezetőként még helyükön voltak a leköszönő kabinet miniszterei, mivel az új kormány csak kedd éjféltől lépett hivatalba.
Május 9-én ért véget Orbán Viktor megbízatása, a távozó kormányfő előbb 1998 és 2002 között, majd 2010 tavaszától múlt szombatig töltötte be hivatalát.
Orbán Viktor tizenhat éves megszakítatlan kormányzásával átadta a múltnak a dualizmus kori „generális”, Tisza Kálmán rekordját, aki 1875 és 1890 között foglalhatott helyet a miniszterelnöki bársonyszékben. Egymástól időben távolabb lévő öt ciklusát figyelembe véve Orbán közel húsz évig, a rendszerváltás óta eltelt 36 év több mint felében irányította Magyarországot – már csak emiatt is túlzás nélkül kijelenthető, hogy korszakos politikus távozik a hivatalából.
Biztosak lehetünk benne, Orbán Viktor pályaívét a jövőben történeti monográfiák tucatjai kísérlik majd meg értelmezni, jó eséllyel a hátunk mögött hagyott évtizedeket Orbán-korszakként azonosítva. A távozó kormányfő és a leköszönő kabinet megítélése azonban egyelőre még nem a történeti munkák tárgya, a politikai közbeszédben várhatóan még hosszú ideig szolgál majd pró és kontra igazodási pontként vagy ellenpontként. A Magyar-kormány számára, amely egy új rendszerváltás ígéretével lép hivatalba, az „elmúlttizenhatév” öröksége még sokáig hivatkozási alap marad.
Sőt, Magyar Péter múlt szombati székfoglaló beszédét hallgatva, az új kabinet az elmúlt húsz év, a Gyurcsány–Orbán korszak lezárását ígéri. Magyar Péter politikai krédója szerint az őszödi beszédből és a 2006 őszi rendőrattakból következik Orbán Viktor tizenhat éves országlása, ilyen módon az áprilisi választáson megsemmisült „óbaloldal” politikusaival szemben is elszámoltatást ígér.
A kormányfői expozé azt vetíti előre, a következő években meghatározó lesz a konfrontatív kommunikáció és politikai gyakorlat. Kérdéses persze, hogy a leköszönt kormányt a jogállam kiüresítésével, leépítésével vádoló új hatalom képes lesz-e a meghirdetett elszámoltatást úgy végigvinni, hogy az ne a politikai bosszú érzetét keltse a társadalom széles rétegeiben.
A múlt szombati beiktatás és az azt követő Kossuth téri népünnepély azt mutatja, Magyar Péter és a hivatalba lépő Tisza-kormány érti a szimbólumok jelentőségét. 2024-ig, a Tisza Párt megjelenéséig, a Fidesz-KDNP, ha nem is elegáns módon, de erős megalapozottsággal hivatkozhatott magára „nemzeti oldalként” az óbaloldallal szemben.
Ez a kategorizálás ma már sokkal kevésbé működik egy olyan politikai erővel szemben, amely következetesen használja a nemzeti szimbólumokat, és úgy tesz gesztusokat a mögé felsorakozott baloldali liberális szavazóknak, hogy mindemellett gyakorlatilag átveszi a Fidesz szimbólumrendszerét. Erre példa, hogy az Országházra kikerül az uniós lobogó, de továbbra is ott marad a székely zászló. Vagy a miniszterelnöki eskütétel után felcsendül az Örömóda és a székely himnusz is.
Azok az olvasóink, akik politikai értelemben az ezredfordulón szocializálódtak, ugyancsak felkapják a fejüket arra, hogy a Kossuth téri népünnepélyre a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország taktusaira vonul ki az új kormányfő az Országgyűlés épületéből. A Hamburgi menyasszony című – egyébként elég feledhető operett – betétdala sokak számára a Fidesz rendezvényeieről válhatott ismertté az ezredforduló tájékán. Tegyük hozzá, kevéssel ezután a Tisza hívei Oláh Ibolyának és Presser Gábornak tapsolhattak.
A Tisza néppárti, vagy pontosabban népfrontos politizálása tükröződik vissza a tizenhat leendő tárcavezető kiválasztásában is. Török Gábor politikai elemző jegyezte meg, a Tisza hívei részéről súlyos kritikákat zúdítva a nyakába, hogy a felálló Magyar-kormány egy Fidesz-light. Török csak annyiban fogalmazott pontatlanul, hogy nem tette világossá, nem a leköszönő, sokkal inkább a korábbi Orbán-kabinetekkel vont párhuzamot.
Magyar Péter szerdán hivatalba lépő kormányában ugyanis több jobbközép, konzervatívként beazonosítható politikus kapott helyet, akik ugyan az elmúlt tizenhat év valamelyik pontján eltávolodtak a Fidesz–KDNP-től, de korábban a leköszönt kormánypártok holdudvarában találták meg a helyüket. Ezt a pályaívet járta be maga a miniszterelnök, Magyar Péter is, de említhetnénk a külügyi tárca várományosát, Orbán Anitát, a pénzügyi tárca élére kiszemelt Kármán Andrást, illetve a 2022-ben felálló ötödik Orbán-kormányban még rövid ideig államtitkári tisztséget vállaló Vitézy Dávidot, vagy éppen a vezérkari főnöki székből 2023-ban távozó Ruszin Szendi Romuluszt.
Ugyanakkor a tárcák működését összehangoló kancelláriaminiszter az a Ruff Bálint lesz, aki megmondóemberként az elmúlt években az ellenzéki nyilvánosság ünnepelt sztárjává vált. Ruff a baloldali liberális közegből érkezik, de véleményformálóként már évekkel a Tisza feltűnése előtt is azt a 2026-ban győztesnek bizonyuló stratégiát képviselte, hogy a Fidesz leváltásának nulladik, nélkülözhetetlen lépése az óbaloldal leváltása.
Jegyezzük meg, a másik, nyilvánvalóan baloldali liberális kormánytag, Lannert Judit kiválasztása Magyar Péter részéről tulajdonképpen az első meghátrálásnak tekinthető a baloldali liberális véleményformálók nyomására. Mivel az első körben kiválasztott egyházi kötődésű Rubovszky Rita automatikusan komoly ellenérzéséket váltott ki ebben a körben, Magyar inkább a párt és a szavazótábora közötti mézesheteket kitolva új jelöltet választott a tárca élére. Az igazságügyi tárca élére kiszemelt Mellétei-Barna Márton visszalépése ugyancsak a nyilvánosság erejének köszönhető. Magyar Péter a kulcstárca élére kiszemelt sógorát kénytelen volt beáldozni, hogy kiküszöböljön egy nehezen védhető támadási felületet.
Bár még fel sem állt a Magyar-kabinet, már most jól látható, a következőkben ízig-vérig influenszerkormányzással lesz dolgunk. Magyar Péter és a Tisza áprilisi sikerének egyik legfontosabb oka éppen a politikai kommunikáció újraformálása volt. Míg a Fidesz elsősorban a hagyományos médiatérben próbálta átadni az üzeneteit, és a hajrában megkísérelt digitális térfoglalás kevés sikert hozott, a Tisza a szociális hálót gyakorlatilag letarolta.
Jól láthatóan kormányra kerülve is ez marad a Tisza Párt kommunikációjának fő iránya. Tegyük hozzá, a Tisza vezető politikusai közül Magyar Péter mellett többen is otthonosan mozognak az influenszer szerepben. Gondoljunk csak Kapitány István leendő gazdasági miniszterre, vagy éppen a nyíregyházi állatpark igazgatói székét a zöldtárca bársonyszékére váltó Gajdos Lászlóra.
Nagy kérdés persze, a kormányzás kulisszái mögé betekintést engedő influenszerkormányzás meddig képes élét venni az idővel elkerülhetetlenül jelentkező érdekellentéteknek, konfliktusoknak. Az is kérdéses, hogy a saját erejével nagyon is tisztában lévő kommentszekció a visszacsatolás csatornájából idővel a kormányzati döntéseket megnehezítő ballaszttá válik-e.
Az írás a Magyar7 2026/20. számában is olvasható.
