2024. július 28., 10:30

Uniós elnökség, pártatlan és tisztességes közvetítőként - nagyinterjú Tárnok Balázzsal

Milyen tényleges hatáskörökkel jár az Európai Unió Tanácsának soros elnöksége? Milyen prioritásokat fogalmazott meg a magyar kormány a következő fél évre? Miért váltott ki bírálatokat az uniós vezetők részéről Orbán Viktor békemissziója? Tárnok Balázst, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetőjét kérdeztük.

tárnok
Fotó: Katona Tamás

Júliustól Magyarország az Európai Unió Tanácsának soros elnöke. Mit jelent ez pontosan?

Az Európai Unió Tanácsát gyakran keverik az Európa Tanáccsal és az Európai Tanáccsal. Az Európa Tanács strasbourgi székhelyű emberi jogi szervezet, amelynek semmi köze az Európai Unióhoz, az Európai Tanács pedig az uniós állam- és kormányfők legmagasabb szintű döntéshozó fóruma, ahol Magyarországot és Szlovákiát is a miniszterelnök képviseli. Az Európai Unió Tanácsában a szakminiszterek ülnek, korábbi megnevezése a Miniszterek Tanácsa. A hatályos szabályozás szerint fél évente változik az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztsége.

A közbeszédben azzal kapcsolatban is számos félreértés fogalmazódott meg, mit jelent ez a gyakorlatban. Milyen tényleges hatásköröket biztosít a soros elnökség?

Komolyabb funkciója a soros elnökségnek a lisszaboni szerződés 2009-es hatályba lépése előtt volt. Akkor nyert uniós intézményi státuszt az Európai Tanács, amelynek szintén van egy elnöke.

Zárójelben jegyzem meg, gyakran problematikus meghatározni, ki az Európai Unió tényleges vezetője: az Európai Bizottság elnöke, aki most jelenleg Ursula von der Leyen, vagy az Európai Tanács elnöke, Charles Michel? Visszatérve az Európai Unió Tanácsára, mint társjogalkotónak lényegében két fő feladata van. Egyfelől elnököli a tanácsi formációkat, ahol a szakminiszterek ülnek, kivéve a Külügyi Tanácsot, mert azt az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője vezeti. Ha például összeül az Energiaügyi Tanács, azt a magyar elnökség idején a magyar szakminiszter fogja elnökölni, illetőleg a magyar kormány határozza meg a napirendet. A mindenkori soros elnök feladata, hogy pártatlan és tisztességes közvetítő legyen, és a törvényalkotási folyamatban elérje a megállapodást a tagállamok között. A soros elnök másik fő feladata az, hogy az Európai Unió Tanácsát képviselje a többi uniós intézménnyel való kapcsolattartásban, itt is elsősorban a legiszlatív folyamatra kell gondolni.

Az uniós jogalkotás a gyakorlatban úgy történik, hogy az Európai Bizottság benyújt egy javaslatot, a két társjogalkotó, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament pedig megvitatja azt. Ilyen értelemben a soros elnöki tisztség erőteljesen technikai jellegű, mert az uniós törvényalkotás gördülékenységének biztosítása a fő feladata. Ezt sokan félreértelmezik, azt feltételezve, kiterjedtebb feladatköre van az elnökségnek.

Közvetlenül az európai parlamenti választások után vagyunk. Ez mennyiben befolyásolja a soros elnökség mozgásterét?

Az intézményi ciklusváltás időszakában a jogalkotási folyamatok nem a megszokott rendben zajlanak. Feláll az új Európai Parlament, megválasztja a tisztségviselőit, megalakulnak a szakbizottságok. Augusztus a nyári szabadságolások időszaka, ősszel pedig a Parlament az Európai Bizottság jelöltjeit hallgatja meg. Az utóbbi két ciklusban ez a folyamat hónapokat vett igénybe. Vagyis az Európai Parlament mint társjogalkotó hónapokra kiesik a szokott ügymenetből. A Tanácsban eközben is zajlik a jogalkotási munka, de az új beterjesztések helyett javarészt csak a korábbról megmaradt javaslatokat tárgyalják meg.

A szakértők szerint októberben vagy novemberben indulhat újra a megszokott jogalkotási munka. Ez érdemben szűkíti a magyar elnökség mozgásterét, de nem azt jelenti, hogy a magyar kormány hátradőlne. Ha megnézzük az uniós elnökség naptárát, júliusban is több informális miniszteri szintű egyeztetésre kerül sor Budapesten.

A soros elnökök hagyományosan kijelölnek központi témákat, prioritásokat. Milyen kérdéseket helyez fókuszba a magyar elnökség?

A magyar kormány hét prioritást fogalmazott meg, ezek mindegyike a versenyképesség javításához kapcsolódik, a magyar elnökség mottója is ehhez köthető. A magyar elnökség kifejezett célja egy új európai versenyképességi megállapodás elfogadtatása. További fontos szempont az európai védelempolitika, a kontinens stratégiai autonómiájának erősítése. Vagyis próbáljunk meg úgy gondolkodni, hogy ne csak a NATO-ra hagyatkozzunk, hanem fejlesszük az európai védelmi képességeket. Ez egy évtizedes perspektíva, de az ukrajnai háború kiemelte ennek jelentőségét. A harmadik prioritás a „következetes és érdemeken alapuló” bővítéspolitika.

Nem szabad elfelejteni, hogy a 2011-es magyar elnökség nagy sikere volt Horvátország csatlakozásának lezárása. Magyarország számára továbbra is kiemelt érdek a nyugat-balkáni államok csatlakozásának előmozdítása. Ugyancsak fontos célkitűzés az illegális migráció megfékezése.

Bár tavasszal egy tízéves folyamatot lezárva elfogadták a migrációs paktumot, tehát az ezzel kapcsolatos jogalkotási munka legjelentősebb része egy időre lezárult, a magyar elnökség az illegális migráció külső dimenziójára helyezi a hangsúlyt, vagyis a kibocsátó- és tranzit országokkal való szorosabb együttműködésre, az illegális migráció visszaszorítására és az embercsempészet megfékezésére. További prioritás a kohéziós politika jövőjének kialakítása, illetve a kontinenst sújtó demográfiai kihívások kezelése. Magyarországnak úttörő szerepe lehet abban, hogy legyen egy közös európai diskurzus arról, hogyan kell kezelni a népesedési problémákat. A tavaszi gazdatüntetések ráirányították a figyelmet az uniós agrárpolitika megoldatlan kérdéseire, erre a magyar elnökség is prioritásként tekint. A magyar kormány a korábbi soros elnökökkel szemben azonban a gazdák érdekeit állítja az uniós agrárpolitika fókuszába.

tárnok
Tárnok Balázs
Fotó:  Katona Tamás

Milyen mozgástere kínálkozik a magyar elnökségnek arra, hogy az őshonos nemzeti közösségek problémáit a figyelem középpontjába állítsa?

Az Európai Uniónak főszabály szerint nincs hatásköre a nemzeti közösségek problémáinak rendezésére, azt a tagállamok többsége hagyományosan tagállami hatáskörnek tekinti. Ha Magyarország olyan kérdéseket fogalmazna meg prioritásként, amely explicit módon nem uniós hatáskör, akkor könnyen érhetné az a vád, amely ellen ő maga is harcolt, hogy a lopakodó hatáskörkiterjesztést kívánja elérni.

Ehhez vélhetően a magyar kormány legszorosabb szövetségesei, a most megalakult Patrióták Európáért frakció pártjai, Le Penék, a spanyol Vox, az osztrák FPÖ is rosszallóan közelítenének. Ezek a pártok az előző európai parlamenti ciklusban a Minority SafePack-et is elutasították, és nem szavazták meg Vincze Loránt jelentését sem, amely fokozta volna az uniós kisebbségvédelmet. A szuverenista koncepció ugyanis azon alapul, hogy az Európai Unió ne kebelezzen be olyan területeket, amelyekről a tagállamok nem mondtak le az ő javára. Másrészt a szuverenitás lényege, hogy az állam rendelkezik a saját ügyei felett, miközben a kisebbségi jogok kérdése pont arra a gondolatiságra épül, hogy a tagállamok ne tehessenek meg bármit, legyen egy nemzetközi – vagy ebben az esetben egy európai uniós – garanciarendszer. A magyar elnökség azonban a lehetőségekhez mérten igyekszik napirenden tartani az őshonos nemzeti közösségek problémáit. Tudományos fórumokat, konferenciákat biztosít az elnökség keretén belül, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak.

Említette, hogy a kisebbségi jogok ügye nem uniós hatáskör. Nem úgy működik ez a gyakorlatban, hogy a tagjelöltekkel szemben megfogalmaznak elvárásokat, a tagállamok kisebbségeket érintő lépéseibe viszont már nem szól bele az Európai Unió?

Lényegében pontosan erről van szó. Az Európai Unió többet követel meg a tagjelöltektől, mint a tagállamaitól. A tagjelöltjeitől megköveteli a kisebbségek védelmét és tiszteletét, a tagállamoktól jóval kevesebbet. Van egy passzus, amely rögzíti, hogy a kisebbséghez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása az unió egyik alapértéke. Na bumm! Ez történt a balti államokkal.

Az uniós integráció során meg kellett felelniük a kisebbségvédelmi rendelkezéseket tartalmazó koppenhágai kritériumoknak, most pedig szépen megfeledkeznek róla, és felszámolják az orosz kisebbség anyanyelvi oktatását. Ez a veszély fennáll Ukrajna esetében is.

Az, hogy a magyar kormány 11 pontos követelményrendszerét elfogadták a csatlakozás feltételeként, nem jelent garanciát hosszabb távon azok betartására. Nagyon érzékeny kérdés a nemzeti közösségek védelme, már csak azért is, mert több tagállam – a spanyolok, a görögök, a szlovákok, a románok, a franciák, a balti államok – határozottan ellenzi, hogy egy uniós garanciarendszer rögzítse a kisebbségvédelem minimális szabályait.

Visszatérve a magyar uniós elnökségre, Orbán Viktor békemisszióját az uniós vezetők és egyes tagállamok részéről is komoly bírálat érte. Ennyire szokatlan, hogy egy uniós tagállam miniszterelnöke, aki történetesen a soros elnökséget betöltő kormány feje, önálló kezdeményezésből tárgyalásokat folytasson?

Főszabály szerint az uniós közös külpolitika a tagállamok kormányainak konszenzusos döntésén alapul. Ahogy azt már korábban említettem, ez kívül esik a soros elnökség feladatkörén. Az uniós vezetők erre hivatkozva értékelték úgy a magyar kormányfő nagy figyelmet kiváltott diplomáciai offenzíváját, hogy azzal túllépett a soros elnökség hatáskörén. Orbán Viktor is elmondta, neki nincs mandátuma tárgyalni az Európai Unió Tanácsának soros elnökeként. Úgy fogalmazott, meg kell ismerni az álláspontokat, amelyeket a háborúzó felek és a mögöttük álló világhatalmak képviselnek.

Ugyanakkor azt is mondta a magyar kormányfő, hogy tájékoztatni fogja az uniós vezetőket. Jól értem, ha nem is az Európai Unió nevében tárgyalt, ezzel mégiscsak hozzájárulhat a béke ügyének előmozdításához?

Valóban ez a magyar kormány álláspontja. Az már egy másik kérdés, van-e jelenleg reális esély olyan megállapodásra, amely előbbre mozdítja a béke ügyét. Jelenleg még a háborúzó felek egyike sem érte el a célját, és a rendezési terveik nagyon távol vannak egymástól, ezt a kormányfő is elismerte.

Az Orbán Viktort ért uniós kritikákkal magyarázható, hogy a magyar kormányfő nem mutathatja be a soros elnökség programját az Európai Parlament júliusi ülésén?

A hivatalos indokolás szerint az időpont egyeztetése körül adódtak nehézségek, azonban az ilyen problémákat a politikai akarat felül szokta írni.

Mindenképpen szokatlan, mert a szokás az, hogy a tagállamok a soros elnökség kezdetét követő első plenáris ülésen mutatják be a prioritásaikat az Európai Parlamentben. Most úgy tűnik, hogy ez szeptemberre fog tolódni.

Arra van-e reális esély, hogy a soros elnökséget elvegyék Magyarországtól?

Határozottan azt tudom válaszolni, nincs. Ami felmerült, az informális miniszteri szintű tanácsülésekre eljönnek-e az egyes tagállamok szakminiszterei, vagy alacsonyabb szinten képviseltetik magukat. Több tagállam vélhetően így fog eljárni a következő hónapok során, és meg fogják próbálni ezzel csorbítani a magyar elnökség politikai jelentőségét.

Tárnok Balázs (1990, Komárom) 2015-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett jogász diplomát. Doktori tanulmányait a PPKE Jog- és Államtudományi Doktori Iskolájában 2020-ban fejezte be. 2019 óta a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója, jelenleg az Európa Stratégia Kutatóintézet vezetője. Kutatási területe az európai uniós jog és politika, illetve a nemzeti kisebbségek jog- és érdekvédelme.

Az írás megjelent a Magyar7 2024/29. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.