Újabb felvidékiek kaptak Kossuth-díjat

1965-ben szerzett diplomát a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház vezető színésze, 1969-től 1971-ig igazgatója is volt. 1980 és 1982 között népművelőként dolgozott, azután - nyugdíjba vonulásáig - újból a Magyar Területi Színház, illetve annak jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze volt. Legemlékezetesebb alakításai közé tartozik John Proctor A salemi boszorkányokból, Lucifer Az ember tragédiájából, Tiborc a Bánk bánból, Tevje a Hegedűs a háztetőnből, Alfred Doolittle a My fair Ladyből.

Az 1980-as évektől a pozsonyi Színművészeti Főiskola oktatójaként is működött. 2001-ben megalapította a Teátrum színházi polgári társulást.

Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője, és előadóművészként is népszerű. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor). Szlovák és magyar filmekben is szerepelt, legutóbb a 2021-es Magyar Passióban játszott.

Számos rangos kitüntetés birtokosa: 1985-ben érdemes művész címmel, 2001-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, 2022-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet.

Felsőfokú tanulmányait a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karán végezte Pozsonyban, majd kétéves katonai szolgálat után, 1959-ben a Hét című képes hetilap szerkesztője lett. 1968 és 1983 között az Irodalmi Szemle, majd 1989-ig a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője volt. 1990-ben szabadfoglalkozású író lett, 1993-ban nyugdíjba vonult.

Pályája elején humoreszkeket, tréfás karcolatokat, szatirikus történeteket, irodalmi karikatúrákat írt, amelyekben elsősorban a társadalmi fonákságokat ostorozza. Novellásköteteiben az ember lelki, erkölcsi és társadalmi konfliktusait tárja fel (Csillagtalan égen struccmadár, Delfinek, Ugrás a semmibe, Kiárusítás délelőtt). Regényeiben, szociográfiai írásaiban - személyes élményanyaggal és tárgyias ábrázolással - a szlovákiai magyar falvak életét, sorsát örökítette meg, a lakosságcsere, az életmódváltás buktatóit (Szabadesés, Sólyomvadászat, Vajúdó parasztvilág). Írói műhelyének elméleti megalapozottságát szolgálják tanulmányai, esszéi, cikkei (Valóság és életérzés, Látni a célt, Európai magány, Az idő hangjai).

Munkásságáért több rangos elismerést kapott: a Madách Imre-díjjal négy ízben is kitüntették (1967, 1970, 1975, 1982), 1983-ban érdemes művész lett, 2001-ben Posonium Életműdíjat, 2002-ben Szabó Zoltán-, 2004-ben pedig József Attila-díjat kapott. 1990-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett.

Jogi diplomát szerzett, de már ekkor vonzotta a színjátszás és az irodalom. Első dalszövegeit az Omega együttesnek írta, az ő nevéhez fűződik a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek, az első egyetlen előadó számait tartalmazó magyar könnyűzenei album valamennyi szövege. Később az első magyar supergoup, az LGT "ötödik tagja" lett, ő jegyezte az együttes első öt lemezén a dalszövegek többségét, együttműködésük eredménye az első magyar rockmusical, az 1972-ben bemutatott Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, majd az 1975-ös Hamincéves vagyok, mindkettő dalai önállóan is slágernek számítanak. Saját bevallása szerint szeret angolul is dolgozni a nyelv tömörsége és merészsége miatt.

A dalszövegek mellett Gross Arnold grafikusművésszel közösen 1979-ben könyve jelent meg Versek és képek címmel. Jelent meg gyermeklemeze, verseskötete, írt operalibrettót is.
Életműve több mint száz lemezre rúg, olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Kovács Kati, Szörényi Levente, a Neoton Família, Zalatnay Sarolta, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Bontovics Kati, Malek Andrea, Varga Miklós. Dalai, mint a Gyöngyhajú lány, a Kék asszony, a Valaki mondja meg, a Ringasd el magad, a Ha én szél lehetnék, a Ha a csend beszélni tudna vagy a Petróleumlámpa mindenki számára ismerősen csengenek.

1976-ban az év szövegírójának választották, 1995-ben Artisjus-, 1997-ben Huszka Jenő-életműdíjat kapott. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban szülővárosa Pro Urbe Díját vehette át. 2021-ben Budapest díszpolgára lett, idén megkapta a Petőfi Zenei Díj életműdíját.

Prágában, a Cseh Műszaki Egyetem Nukleáris Tudományok Karán 1986-ban okleveles magkémikusként végzett, 1985-ben megnyerte az Országos Tudományos Diákköri Konferencia alkalmazott magfizika szekcióját. 1992-ben a kémiai tudomány kandidátusa (PhD) címet szerzett. 2007-ben az MTA doktora lett, egy évvel később kémiából habilitált.

1988-1991 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Központi Fizikai Kutatóintézetének (KFKI) ösztöndíjasa volt, 1991-ben a KFKI Atomenergia Kutatóintézet munkatársa 1ett. 1999 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Kémiai Intézetében dolgozik, 2009-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. 2013-2016 között az Analitikai Kémiai Tanszéket vezette. 2021 óta az egyetem kémiai doktori iskolájában az analitikai kémia, anyagtudomány, elektrokémia, kolloid- és környezetkémia program vezetője.

Kutatási területén, a légkörkémián belül elsősorban az aeroszol részecskék keletkezését, kölcsönhatási folyamatait, valamint környezeti, éghajlati és egészségügyi hatásait vizsgálja.

Külföldi egyetemek meghívott előadója, 1998-tól a Magyar Aeroszol Társaság tagja, amelyet 2006-2019 között főtitkárként, 2019-től elnökként vezet. Mintegy 150 tudományos közlemény szerzője.
2000-2003 között Bolyai János kutatási ösztöndíjban, 2003-2006 között Széchenyi István-ösztöndíjban részesült. 2016-ban Akadémiai Díjjal tüntették ki.