Totális káosz jellemzi a magyarországi baloldalt a választások után
Egy hónap telt el azóta, hogy a Fidesz-KDNP történelmi vereséget mért a magyarországi ellenzékre. A kétségkívül hatalmas pofon után egyelőre úgy tűnik, hogy a baloldali pártoknak továbbra sem sikerült felállnia a padlóról, amiknek vezetői egymást okolva próbálják megfejteni a kudarc okait. Mindeközben úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferenc teljesen maga alá gyűrte a szivárványkoalíció pártjainak többségét, amik várhatóan a következő években is botránypolitizálást folytatnak majd a parlamentben.
Az április 3-i magyarországi választások előtt több jel is utalt arra, hogy az egy évvel ezelőtt alakult baloldali szivárványkoalíciót a hatalomvágyon kívül, szinte semmi nem tartja össze. A Jobbik látványos balratolódásával párhuzamosan felvirágzó Jakab-Gyurcsány barátság, és a korábban Gyurcsány ellenes baloldali pártok összeborulása is mind ezt igazolták, de a kampány alatti primitív Orbánozás, a folyamatosan kiszivárogtatott háttéralkuk, valamint Márki-Zay Péter ámokfutása és az arra adott baloldali reakciók is a kormányzásképtelenséget bizonyították.
Mint ahogyan az is törvényszerű volt, hogy a bukás első jeleire vége lett a „nagy összefogásnak” és a pár perce még egymás szövetségeseiként tetszelgő politikusok pedig hirtelen egymást kezdték el okolni a vereség miatt. A sort Jakab Péter kezdte, aki jó baloldali politikushoz híven már a választások éjszakáján megpróbálta Márki-Zay Péterre kenni a bukás okait, nem sokkal később pedig Gyurcsány Ferenc nevezte rossz kapitánynak a baloldal miniszterelnökjelöltjét, miközben az a korábbi szövetségesei nélkül, mindössze a családja körében állt a baloldali választók elé a vereség éjszakáján.
De a pártvezetők egymásra mutogatása a következő napokban is folytatódott, akik a közösségi médiában, valamint a televíziós és rádiós interjúkon keresztül igyekezték meggyőzni a választókat, hogy nem ők, hanem valaki más tehet a választási eredményről, miközben egyikük sem vállalt felelősséget a kudarcért. A baloldali politikusok közül ráadásul senki nem mondott le a vereséget követően, aminek így gyakorlatilag sem személyi, sem pedig szervezeti következménye nem lett, miközben szinte azonnal megindultak a harcok a mandátumok felvételéért és elosztásáért.
Ezzel párhuzamosan az is világossá vált, hogy a pár hete még egyedüli alternatívaként meghirdetett ellenzéki összefogás is darabjaira hullik.
Amellett ugyanis, hogy már a parlamenti mandátumok felvétele körül is kisebb botrány alakult ki a baloldali politikusok között – aminek következtében például a Momentum úgy tűnik végleg elengedte Hadházy Ákos kezét – egyre több jel utal arra, hogy a jövőben újra több kisebb baloldali párt versengését láthatjuk majd. Ezt támasztja alá, hogy miközben Márki-Zay Péter hivatalosan is bejelentette a pártalapítási szándékát, egyre több baloldali politikus nyilatkozik úgy, hogy a jövőben külön-külön indulnak majd az EP és önkormányzati választásokon, és a parlamentben is külön képzelik el a politizálást. Ennek szellemében a közös lista ellenére, már a bizottsági helyekért is külön-külön jelentkeztek be a baloldali pártok, ami már az első egyeztetéseken is komoly vitákat eredményezett. Sem a Fidesz-KDNP, sem pedig a Mi Hazánk politikusai szerint nem igazságos ugyanis, hogy miközben a baloldali összefogás tagjai egy közös listán indultak a választásokon, azt követően mégis külön kívánnak parlamenti és bizottsági tisztségeket betölteni.
Mindez azt jelenti, hogy az ellenzéki politikusoknak a vártnál sokkal kevesebb parlamenti pozíció juthat majd a következő négy évben.
Ez pedig értelemszerűen még tovább ronthatja a baloldali pártok kapcsolatát, amik közül a legtöbben a korábbiakhoz képest már így is jóval gyengébb erőt képviselnek majd a parlamentben. Különösen igaz ez a Jobbikra, ami Jakab Péter vezetése, és a párt balratolódása alatt körülbelül 700 ezer szavazót veszített az elmúlt években, aminek köszönhetően a párt a korábbi 26 képviselő helyett, mindössze 9 képviselővel ül majd be a parlamentbe. De hasonló cipőben jár a szebb napokat megélt MSZP is, aminek a korábbi 20 helyett, szintén csak 9 mandátumot sikerült megszereznie az áprilisi választásokon.
A kudarcos összefogás egyedüli nyertese így ismételten Gyurcsány Ferenc lett, aki úgy vált a baloldali pártok legerősebb politikusává, hogy közben a pártja a Jobbikot, és az LMP-t is a lekötelezettjévé tette. A Demokratikus Koalíció ráadásul – a korábbi 9 után – a 16 képviselőjével az ellenzék legerősebb erejét képviseli majd a következő négy évben a Magyar Országgyűlésben, kijelenthető tehát, hogy Gyurcsány Ferenc megkerülhetetlen személlyé vált a baloldalon.
Az ezzel kapcsolatos eseményeket látva így minden bizonnyal még a baloldali választókban is – joggal – felmerül a kérdés: Mi lett volna, ha ezek kormányra kerülnek?
A szerző a XXI. Század Intézet elemzője.
