Téli vizit Csíkszék fővárosában
Mondják, errefelé olyan sűrű a medencét megülő ködpaplan, hogy a közlekedést irányító rendőrnek fel kell másznia a lámpára, és onnan kell kiabálnia, mikor van piros, és mikor van zöld. Vagy éppen a kutyát is irányba kell állítani, hogy jó felé ugasson.
Aztán amikor feloszlik a köd, az is csak azért van, mert megitták a csíkiak. Mindezeket persze Udvarhelyen hallottuk, ahol a temetőben a legenda szerint létezik egy „Itt is jobb, mint Csíkban” feliratú sírkő. Az Udvarhely–Csík ellentétről kicsit később, most ereszkedjünk be a ködpaplan alá, Csíkszék fővárosába.
Néztük már a Csíki-havasok gyephavas oldalából és a Hargita ormairól, számtalanszor keresztülutaztunk rajta, róttuk utcáit a csíksomlyói búcsúba igyekezvén alcsíki és felcsíki keresztaljakkal, ünnepeltük itt az Ezer Székely Leány napját, megcsodáltuk a húsvéti ételszentelés misztériumát, ám valamiért Csíkszeredát még nem „veséztük” ki hazát járó útjaink során. Talán a Székelyföldön szokatlan lakótelepek, talán a szocreál belváros riasztott el eddig bennünket, de a göröngyös úton csak ideértünk végre Csík fővárosába.
Csíkszeredáról nagyon sokaknak rögtön a hoki jut eszébe, így első utunk nekünk is a csarnokba vezetett, ahol éppen Csíkszereda–Ferencváros magyar bajnoki mérkőzést rendeztek. A szebb napokat is megélt együttesek 2016-os látogatásunk idején a mezőny hátsó harmadában harcoltak a pontokért, így magas színvonalú hokiban nem gyönyörködhettünk, annál inkább a 3000 néző teremtette hangulatban. A mérkőzés nyitányaként ráadásul mi dobhattuk be a pakkot, így egy örök élménnyel is gazdagodhattunk.
A jeges sportoknak nagyon régi hagyományai vannak Csíkban, nem hiába mondják: a csíki gyermek hokibottal jött a világra. Az első Korcsolyázó Egylet már 1880-ban megalakult, de a csíki hoki alapjait Vákár Lajos tette le, aki a múlt század '30-as éveiben egy filmhíradót nézve kapott ihletet a jégkorongot illetően. 1935-ben megalakult a Csíkszeredai Sport Club, amely nagy sikereket ért el: tizenötszörös román bajnok, de a Pannon és a MOL Ligát is megnyerte már. Az utóbbi években a tehetséges székely hokisokat kellő időben Magyarországra csábítják, így a Sport Club is kénytelen cseheket, szlovákokat igazolni, hogy helytálljon.
De természetesen Csíkszereda nem csak a jégkorongról szól. Ami a történelmét illeti, már az Árpád-házi királyok idején a keleti gyepűrendszer része volt kisebb erődítményekkel és mesterséges akadályokkal, vízzel feltöltött árkokkal. A XVI. században már mezőváros, amely az észak–dél és kelet–nyugat irányokban haladó kereskedelmi utak találkozásánál alakult ki, mint szerda napi vásárhely. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem tanácsosa, Mikó Ferenc gróf – aki egyben Csík főkapitánya is volt – 1623-ban kezdte építeni a nevét viselő várat.
A város legszebb épülete 1716-ban nyerte el mai formáját, akkortól a labancok laktanyaként használták.
A Mikó-várban kapott helyet az 1930-ban alapított Csíki Székely Múzeum, amelyben állandó kiállítás mutatja be a vártörténet különböző korszakait. De visszatérve a XVII. századba: 1661 szomorú esztendő a csíki krónikákban. Mivel a csíkiak részt vettek a II. Rákóczi György által a Porta beleegyezése nélkül indított lengyelországi hadjáratban, Ali temesvári pasa török–tatár hadakkal megtámadta és feldúlta Csíkot. Később a csíki székelység a Rákóczi- és az 1848-as szabadságharc mellé is odaállt, sőt a Bem által a székelyföldi csapatok parancsnokává kinevezett Gál Sándor, miután kipucolta a Mikó-várból a császáriakat, főhadiszállásává tette azt.
A szabadságharc leverése után a győztesek börtönt csináltak a Mikó-várból, ahol sok székely forradalmár fejezte be életét. Miután a vasút is elérte, fejlődése betetőzéseként 1878-ban Csík vármegye székhelye lett.
Utóbbi központjának Csíkszeredát jelölték ki, de aztán Székelyudvarhely mellett döntöttek. Az udvarhelyiek örültek, a csíkiak azonban tüntetni kezdtek a következő jelszóval: „Udvarhelyre nem megyünk, aszalt szilvát nem eszünk”. A kommunista hatalom már a fegyveres oszlatásra gondolt, de sikerült megállapodni, így végül Csíkszereda lett Hargita központja.
Az Udvarhely–Csík ellentétről ma is sok anekdota kering errefelé, amelyen jót mosolyog az ember. Azon már nem, hogy ezt az ősi székely települést is megtömték románokkal, ezzel is megbontva a több száz évig etnikailag homogén várost. A város lakossága csökkenőben van, a székelység ráadásul jobban fogy, mint az idegen elem, így ma már majd 18% a románság aránya. Ennek ellenére Orbán Balázzsal valljuk:
