Tartani a lelket a külhoni magyarokban
A múlt hétvégén ünnepelte fennállásának tizenötödik évfordulóját a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója. A szakmai konferenciával egybekötött tanácskozáson a nemzet-, illetve a szomszédságpolitika leginkább aktuális kérdései is napirendre kerültek.
A külhoni régiók magyar újságíróit tömörítő szakmai és érdekvédelmi szervezet képviselői október 15-e és 17-e között a Tolna megyei Tengelicen összegezték a másfél évtizedes tevékenység eredményeit. A tanácskozást követően elfogadott zárónyilatkozat nyugtázza, hogy a 2005-ben létrejött, határokon átívelő szakmai szervezet az elmúlt 15 évben bebizonyította létjogosultságát, hiszen az elcsatolt nemzetrészek újságírói olyan kapcsolatrendszert építettek ki, amely biztosította és a jövőben is szavatolhatja a kisebbségi sorban élő magyar közösségek közötti információáramlást, ezáltal az egységes nemzetben való gondolkodást és az egymásra való fokozott odafigyelést.
A tanácskozás résztvevői megerősítették a szervezet alapvető célkitűzéseit, melyek szerint a Kárpát-medencei magyar újságírók fő feladata a szakmailag kifogástalan, magas színvonalú és magyar szellemiségű újságírás biztosítása.
A hatékonyabb munka érdekében a tagszervezetek úgy döntöttek, létrehozzák a KMÚEK hattagú konzultatív tanácsát, amelyben az egyes régiók vezetői évente váltják majd egymást a szervezet elnöki tisztségében. Többéves előkészület után döntés született a KMÚEK bejegyzéséről. A szervezet székhelye Nagyváradon lesz. Célul tűzik ki a médiastratégia megfogalmazását, a közösségi média hatásának definiálását, a Kárpát-medencei médiatár felújítását, valamint a kisebbségi magyar újságírók képzését is.
A Szili Katalin miniszterelnöki megbízott fővédnökségével megtartott találkozó mintegy 60 résztvevőjét a magyar nemzetpolitika aktuális kérdéseiről és Magyarország szomszédságpolitikájáról Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár, valamint Szilágyi Péter és Kalmár Ferenc miniszteri biztosok tájékoztatták. Idén a KMÚEK által adományozott díjat Klemm József társelnöktől Potápi Árpád János vehette át.
A nemzetpolitikai államtitkár előadásában kiemelte, erős szimbolikát érez abban, hogy a külhoni magyar újságírók először a lesújtó eredménnyel zárult 2004. december 5-i népszavazás után találtak egymásra. Potápi hangsúlyozta,
a 2010-es kormányváltás fordulatot hozott a nemzetpolitikában, de a külhoni magyar újságírók legfőbb küldetése azóta is változatlan: tartani a lelket a helyi magyar közösségekben.
A nemzetpolitikai államtitkár hozzátette, a Trianon óta eltelt száz évben most a legszerencsésebb a csillagállás ahhoz, hogy a külhoni magyar közösségek az elszenvedett veszteségek után újra megerősödhessenek.
Szilágyi Péter, nemzetpolitikáért felelős miniszteri biztos hangsúlyozta, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, amikor az egész nemzetre figyelnek a közélet alakítói.
Egyre erősebb a nemzetpolitikai háló, annak ellenére is, hogy a külhoni közösségeket továbbra is komoly kihívások érik az utódállamok részéről.
Szilágyi megfogalmazta a nemzetpolitika legfőbb célkitűzését: lassítani, lehetőség szerint megállítani a külhoni közösségek lélekszámának csökkenését. Hangsúlyozta, komoly lehetőség, érdekérvényesítő erő rejlik a diaszpórában.
A miniszteri biztos felidézte, 2010 után kezdődött meg az intézményrendszer megalapozása, elindultak a nemzetpolitikai programok, amelyek mára rendszerszintűvé váltak. Szilágyi kiemelte, a nemzetpolitikai programok három pillére: az identitás megtartása, a Kárpát-medencei gazdasági tér erősítése és a családpolitika, a külhoni magyar közösségek szülőföldön való boldogulását segíti elő. Szilágyi aláhúzta, a nemzetpolitikára nem lehet külpolitikai kérdésként tekinteni, olyan belügy, amelynek vannak speciális külügyi vonatkozásai. A miniszteri biztos szerint a jövő zálogának tekinthető, hogy száz évvel Trianon után a külhoni magyar közösségekben még van erő.
Kalmár Ferenc, a szomszédságpolitika fejlesztéséért felelős miniszteri biztos előadásában aláhúzta, hogy a 2010 utáni kormányzat nem szociális kérdésként tekint a nemzetpolitikára, hiszen a külhoni magyarok megmaradásához önmagában nem elég az anyagi források biztosítása. Kalmár leszögezte,
a magyar nemzetpolitika lehetőségeit nagyban meghatározza, milyen viszonyt sikerül kialakítani a szomszédos államokkal.
Az együttműködés keretét a kilencvenes években megkötött alapszerződések nyomán felállított kormányközi kisebbségi vegyesbizottságok jelentik – hangsúlyozta a miniszteri biztos.
Kalmár arra emlékeztetett, a vegyesbizottságok működése tükörképe az adott szomszédos állammal való kétoldalú kapcsolatok alakulásának. A miniszteri biztos szerint az ukrán–magyar kapcsolatok elhidegülését jól mutatja, hogy a vegyesbizottság utolsó plenáris ülése 2011-ben volt. Hasonlóan hűvös a viszony Romániával, Szerbiával ellenben kifejezetten jók a kétoldalú kapcsolatok: a folyamatos kormányközi egyeztetetés miatt nincs is szükség a vegyesbizottság összehívására. Horvát és szlovén viszonylatban a vegyesbizottságok jól működnek – tette hozzá a miniszteri biztos. Kalmár emlékeztetett,
Szlovákia esete a legellentmondásosabb, miközben a V4-es együttműködés miatt megvan a közös alap a két ország partnerségéhez, a kormányközi vegyesbizottságban nem sikerült előrelépést elérni sem a Beneš-dekrétumok, sem a kettős állampolgárság ügyében.
Szili Katalin miniszterelnöki megbízott előadásában hangsúlyozta, minden külhoni magyar közösség autonómiaigényét támogatja a magyar kormány. Szili leszögezte, az önigazgatás biztosítása nemzetpolitikai stratégia: ahol tömbben él a helyi magyarság, ott vethető fel a területi, másutt a személyi elvű autonómia. Szili arra emlékeztetett, Közép-Európában az általános európai gyakorlathoz képest jóval elutasítottabb az autonómiához kötődő intézményrendszer.
A nemzeti kisebbségek jogállásához való hozzáállásban a kontinens 47 országát tömörítő Európa Tanács sokkal rugalmasabb, mint az Európa Unió,
mutatott rá Szili Katalin. Az ET-ben a főként magyar képviselők által megfogalmazott jelentések felvázolták az őshonos kisebbségek közösségi jogainak kereteit – ebbe a sorba illeszkedik a Kalmár Ferenchez kötődő jelentés is. Sokkal problematikusabb az európai népesség mintegy tizedét kitevő őshonos kisebbségek ügyének felvetése az Európai Parlamentben – szögezte le a miniszterelnöki megbízott.
Szili hangsúlyozta, az EP felfogása szerint a nemzeti közösségek helyzete az adott tagállam belügye, vagyis nem európai ügy.
Jól érzékelhető a kettős mérce, hiszen amíg a szociokulturális kisebbségek vagy a bevándorlók jogbiztonsága folyamatosan az EP napirendjére kerül, az őshonos kisebbségi közösségek ügyeit a parlamenti többség rendszerint elhárítja magától.
Bár a felvidéki magyar képviselők, Csáky Pál és Nagy József jelentéseit elfogadta az Európai Parlament, de továbbra sincs pontos definíciója a kisebbségi közösségi jogoknak és hiányzik a végrehajtási kontroll – emlékeztetett Szili Katalin.
A miniszterelnöki megbízott hangsúlyozta, az őshonos kisebbségek jogbővítésének témáját folyamatosan napirenden kell tartani. Ezt a célt szolgálják az európai polgári kezdeményezések, amilyen a Minority SafePack vagy a nemzeti régiókról szóló kezdeményezés. Szili egyúttal felhívta a figyelmet arra, mennyire tetten érhető a közvetlen demokrácia visszaszorítása az uniós intézmények részéről, hiszen az eddigi 76 polgári kezdeményezésből – ideértve a nemzeti régiókról szóló, a feltételeket teljesítő, de még nem hitelesített petíciót – csak hat tudott megfelelni a szigorú feltételeknek, de az Európai Bizottság egy kivételével ezeket is lesöpörte.
Szili Katalin és Kalmár Ferenc hangsúlyozták, nagy lehetőség a nemzetpolitika számára, hogy idén május és november között Magyarország tölti be az Európa Tanács elnöki tisztét. A magyar elnökség öt prioritását a nemzeti kisebbségek ügye, a vallások közti párbeszéd, az ifjúság, a digitalizáció és a fenntarthatóság kérdései adják. Szili és Kalmár az elsőként megfogalmazott prioritás kapcsán összeállították az európai őshonos kisebbségek védelmének javasolt pilléreit.
Leszögezik, a nemzeti kisebbségek ügye nem belügy, hanem európai ügy. Tisztázni kell az őshonos nemzeti kisebbség fogalmát, átfogó uniós szintű szabályozásra van szükség.
Hangsúlyozzák, hogy kivívott autonómia esetén sem záródnak le a kisebbségi érdekérvényesítési folyamatok, amelyek az európai stabilitás és béke részét képezik. Ugyancsak leszögezik, hogy az állampolgárság elválik a nemzeti identitástól, vagyis a többségi státusz nem jelenthet hegemóniát a kisebbség felett. Hozzáteszik, a kisebbségvédelem alapja az identitáshoz való jog, mivel álláspontjuk szerint az emberi méltóság része az identitás. Hangsúlyozzák, az identitás megőrzéséhez szükséges az egyéni és a kollektív jogok biztosítása, illetőleg egy állam területén élő nemzeti kisebbségek alkotó elemei az adott államnak.
Megjelent a Magyar7 2021/42. számában.
