Rákóczi emléknap sok fiatallal
A Rákóczi Szövetség március 27-én, pénteken 11 órakor a budapesti Kossuth téren, II. Rákóczi Ferenc lovasszobránál emlékezett névadója születésének napján a 350. jubileumára, többek között 5 ezer középiskolás diák részvételével, akik 100 település 180 iskolájából érkeztek, köztük a határon túlról is. A rendezvény fővédnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke volt, aki jelenlétével is megtisztelte az emléknapot.
A felvidéki Borsiban született felsővadászi II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, erdélyi fejedelem, birodalmi herceg. 1704-ben Gyulafehérvárott erdélyi fejedelemmé választották, ő volt az utolsó, aki betöltötte ezt a tisztséget. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a dux & princeps címeket kapta, amely „vezér és fejedelem” jelentésű, és a magyar történetírás hagyományos értelmezése szerint ezzel megválasztották „a haza szabadságáért összeszövetkezett magyar rendek vezérlő fejedelmévé”.
Neve szorosan összefügg az általa 1703-ban indított Rákóczi-szabadságharccal, melyben a teljes állami függetlenséget kívánta visszaszerezni a Habsburg Birodalomtól. Erdély és Magyarország vezérlő fejedelme egy valódi antik drámahős – végzetét nem tudta elkerülni, és hazájától messze Rodostóban bujdosóként fejezte be földi pályájafutását.
A nagyságos fejedelem tiszteletére szervezett emléknapon a Rákóczi Szövetség a megemlékezés ünnepélyessége mellett igyekezett korabeli, történelmi hangulatot teremteni a nemzet főterén: tárogató zene fogadta a megjelent vendégeket, volt Rákóczi induló a száztagú cigányzenekar előadásában, visszhangzott az Országháza előtti tér a Csínom Palkó kuruc dal közös éneklésétől, láthattuk a Tyukodi pajtást a Nemzeti Táncegyüttes előadásában. Az ünnepi megemlékezés keretében volt rendhagyó történelemóra is Takaró Mihály Széchenyi-díjas történész irányításával, és összeállt egy élőkép is a nemzet főterén. A kurucos hangulatban szinte megmozdult, életre kelt a nagyságos fejedelem lovasszobra. A rendezvény közreműködői a Hagyományok Háza, a Nemzeti Táncegyüttes és a Déryné Program voltak.
Ünnepi beszédet az emléknapon Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter tartott. Elmondta, hogy a fejedelem megszületésekor Magyarország már 150 esztendeje, a mohácsi vész óta két nagyhatalom szorításban volt, úgy tűnt, hogy a szabadulására semmi esély, sorsáról mások döntenek, mint a későbbiekben is számtalanszor. Halálakor már nem voltak hazánkban törökök, és már korlátozott döntési lehetőségekkel rendelkezett az ország.
Ez viszont nem magától alakult ki, hanem a Rákóczi vezette szabadságharc eredményeként. Ausztria viszont visszafogta a nemzet szabadságvágyát, mintha hosszú ideig előtte nem védelmeztük volna saját hazánkon kívül Európát is az oszmán hatalom ellenében. Ennek ellenére hazánkat másodrendűnek tartották az osztrákok. Ezért „Istennel a szabadságért és a hazáért” jelszó alatt Rákóczi zászlót bontott, a szabadságharc zászlaját. A szatmári békével pedig sikerült elérnie bizonyos jogokat. Száműzetéséből csak 170 évvel halála után tért haza, Kassára, a Szent Erzsébet székesegyház még 14 évig tartotta a hazában a magyar szabadság jelképét. Még a 48/49-es szabadságharcban is Rákóczi indulókat énekeltek. Amikor a rendszerváltást követően leomlottak a falak, lelkes emberek Halzl Józseffel az élen létrehozták a Rákóczi Szövetséget, amely nem csak ápolja a nagyságos fejedelem hagyományait, hanem nevét zászlajára tűzve szoros kapcsolatot tart fenn a határon túli magyarsággal. Visszatért a szabadság, és a Szövetség jelmondata – „Istennel a szabadságért és a hazáért” máig érvényes, megszívlelendő. A mai emléknap ötezer fiatalja az anyaországból és az elcsatolt nemzetrészekből fényes bizonyítéka annak, hogy az Alaptörvényben rögzített nemzet fogalma nem holt betűk halmaza, és a történelem, nyelv és kultúra felette áll a nyers nagyhatalmi döntéseknek, az erőszakkal meghúzott határoknak. Látjuk, hogy a nemzeti összetartozás átível a határokon.
Példa erre a Rákóczi Szövetség, amely tartalommal tölti fel a kormány nemzetpolitikája által adott keretet. Magyarország ma elég erős ahhoz, hogy hazájaként tekintsen rá minden magyar ember. Olyan hazára, amelyre mindig számíthat, mindenben segíti a szülőföldön való megmaradást, boldogulást. Szabó Dezső szavaival: „Minden magyar felelős minden magyarért.”
Ha az emléknap gazdag programja még nem lett volna elég, a délutáni órakban a fiataloknak Rákóczis középiskolás „légyottot” szerveztek a Bohemian Betyars együttes koncertjével fűszerezve. Mindez felejthetetlen kurucos hangulatban. A hűvös, szeles időjárás ellenére „fejedelmi” születésnapi „buli” volt a Kossuth téren nagyon sok fiatallal!
