Pesty László a székely kezdeményezés kampányáról: „A nagy közösségi médiafelületek sorban kapcsolták le a hirdetéseinket!”
Szűk egy nap. Ennyi van hátra a nemzeti régiók ügyéért indított aláírásgyűjtés második fordulójából. A hajrában értük tehát utol Pesty Lászlót, aki elmondta, bár a tavasszal kitűzött egyik cél, a polgári kezdeményezésekre gyűjtött aláírások rekordjának megdöntése már biztosan nem jön össze, egyáltalán nem állnak rosszul. Még annak ellenére sem, hogy a kaliforniai techóriások igencsak megnehezítették a dolgukat. Interjú Pesty Lászlóval, aki a felvidéki magyar sajtóból csak a ma7-nek nyilatkozott, bár, mint kiderült, nem rajta múlott…
Az első kérdésem nem túl bonyolult. Hol állunk, hol tartunk?
Rosszul állunk, csütörtökön elment Szőcs Géza. A magyar kulturális és politikai élet megkerülhetetlen alakja volt. A mi szempontunkból, a beszélgetésünk szempontjából ez azért fontos, mert Szőcs Géza a székely ügy legkeményebb lobbistája volt. A nyári hónapokat azzal töltötte, hogy a magyar politikai közegen erőnek erejével átnyomja a székely kezdeményezés támogatását, a legokosabb, leghatározottabb lobbistánk volt. Neki köszönhetjük, hogy még van kampány, neki köszönhetjük, hogy nekifuthattunk a maradék négy országnak. Tulajdonképpen azt is neki köszönhetjük, hogy te meg én most itt beszélgetünk. Géza nélkül nem lenne semmi, az egész kampány nem létezne. Ha tehetnénk, ha jogilag megoldható lenne a székely kampány saját halottjaként tekintene Szőcs Gézára. Óriási veszteség, óriási, nem állunk jól tehát. Egész Európa nem áll jól, mikor elmegy egy ilyen, ki merem mondani, világszínvonalú íróember. Persze tudom, elsősorban a statisztikákra, számadatokra, tényekre vagy kíváncsi.
Azokra is, nem tagadom…
Nézd, négy országot kellett kipipálnunk az őszi kampányban. Pillanatnyilag, bő egy nappal a határidő előtt azt tudom mondani,
Horvátország és Litvánia teljesítettnek tekinthető, de még hiányzik kettő.
A harmadik, illetve negyedik helyre befuthat Spanyolország, Szlovénia vagy Svédország. Ha tegnap kérdezed, még a letteket és a belgákat is idesoroltam volna, de mára ezt el kellett engednünk. Ahogy fogy az idő, három-négy óránként átalakul a prioritáslista, átcsoportosítjuk az erőforrásokat.
Csak, hogy megértsük, állandóan változik, hol, melyik országban nyomjátok erősebben az online kampányt?
Igen, körülbelül erről van szó. Lettországban még van egy erősebb VK-kampányunk (VKontakte orosz közösségi oldal rövidítése – a szerk. megj.), de hamarosan valószínűleg ezt is beszüntetjük. Az utolsó 24 órában az előbb említett három országra koncentrálunk majd.
Milyen volt szinte kizárólag az online térben levezényelni egy ilyen kampányt?
Nem könnyű! (nevet) Néhány hónapja egy Google AdWords kampánnyal indítottunk, annak hatékonysága, hááát… Nem gondoltam, ezzel váltjuk majd meg a világot, nem is váltottuk, de arra jó volt, hogy a szlogenjeinket, bannerjeinket leteszteljük. A szociális médiában indított kampányaink hozták meg az áttörést, 22 nyelven, nyolc országban,
illetve még egy fontos, de keveset hangsúlyozott tényező, a politikai lobbimunka.
Ez mit takar?
Nagyon jó partnerünknek bizonyult Vincze Lóránt, az RMDSZ EP-képviselője, a FUEN elnöke. Ő tavasz óta segít nekünk, június óta intenzív igazán a kapcsolatunk. Az európai politikai térben szerzett kapcsolatrendszere, lobbiereje rengeteg segít. Horvátország és Litvánia megszerzésében döntő szerepe volt annak, ő és csapata együttműködött velünk. Ennél a két országnál tehát a FUEN-t és Vincze Lórántot kell aláhúznunk, aztán vannak országok, ahol más lobbistákkal dolgozunk együtt. A Baltikumban például orosz lobbicsoportokkal.
Bő 24 órával a határidő lejárta előtt, mit gondolsz, kihoztátok a kampányból a maximumot?
Ki! Nézd, ahhoz képest, hogy egy héttel ezelőtt, a véghajrába lépve, az amerikai techcégek által felügyelt óriási social media felületek sorban kapcsolták le a hirdetéseinket. Kezdődött a Facebookkal, folytatódott az Instagrammal.
Ezt megírhatom?
Írd, sőt, tedd bele a címbe vagy a bevezetőbe is! Le kellett vonnunk a konzekvenciát, az amerikai techóriásoknak, akik ezeket a felületeket tulajdonolják, marhára nem számít az európai kisebbségek élete, megmaradása, egyáltalán az emberi jog, mint olyan. Szemléletükben az ilyesmi már nem is kap helyet, vagy, ha be is kerülünk a látóterükbe egy ilyen kampánnyal, amely origójában hiába egy székely sztori, az összes európai kisebbség megmaradásáról szól, azt is elkaszálják. Operatív munkatársaim hetek óta igyekeznek kommunikálni velük, de a legkörmönfontabb, ostobább, hülyébb, furcsább alibista magyarázatokat kapjuk. Mi minősül politikai tartalomnak, mi közéletinek, mi szélsőséges, mi nem az? Reggeltől estig technikai baromságokon lovagolnak, így az ügynek egyetlen tanulsága van.
Azt tesznek, amit csak akarnak!
Ennek ellenére sem állunk rosszul!
Nem, sőt. Kelet-Európában elkezdtük használni a VK-t, megcsináltuk a profilunkat, intenzíven toltuk a kampányt ott is. Jó eredményeket hozott, de azért az összes platformot ez nem váltja ki, főleg nem Nyugat-Európában. Ki használ arrafelé ilyet?!
Az egyik vállalt célotokat, a rekordszámú, 1,8 milliónál több aláírást sikerül elérni?
Nem, ez egy nyári elképzelés volt. Vírus van, durvábban, mint tavasszal. Teljesen beszorulunk az online térbe, nem tudunk hagyományosan kampányolni, aláírásokat gyűjteni. Az online térben pedig csak egyetlen járható út van, a közösségi oldalak, de ott meg az amerikai techcégek kinyírnak. Ha végtelen sok pénzünk lenne és azt mondanám, összeszedek hat busznyi aktivistát, aztán irány a vidék, minden faluban gyűjtünk aláírást, még ezt sem tehetem meg. Itt a nyakamon a vírus! Nem panaszkodom, csak szeretném, ha az emberek látnák az összefüggéseket.
Mi a helyzet a határon túli magyar vidékeken? Rendszeresen látom az erdélyi hírportálokat, arrafelé nagyon erős a hangotok.
Ott igen.
Hol nem?
Nálatok! Felvidékről kilenc hónap alatt te vagy az egyetlen újságíró, aki felhívott, aki megkeresett.
Én küldözgettem üzeneteket, próbáltam felvenni a helyi sajtóval a kapcsolatot, alig érkezett visszajelzés. Erdélyben nagyon aktívak, sőt Magyarországon is egymással versengve tudósít a kampányról a jobb- és baloldali sajtó, Felvidék meg, kevés kivétellel, úgy csinál, mintha nem léteznénk. Nem is értem, miért…
