Összefogás és siker – ellenszélben

2020. november 7., 18:36
Kolek Zsolt

Múlt hétvégén Ukrajnában a súlyos járványhelyzet ellenére megrendezték a helyhatósági választásokat. A Kárpátalján élő magyarság számára a tét a hátrányosan módosult körülmények között a pozíciók megőrzése volt.

Az elmúlt hetekben Ukrajnát is elérte a koronavírus-járvány második hulláma, amely rendkívül súlyosan érinti a gazdaságilag kivérzett országot. Ugyan a patthelyzetbe merevedett kelet-ukrajnai polgárháború ellenére az elmúlt években egy szerény, de tartós gazdasági növekedés indult meg az országban, a járvány első hulláma újra a padlóra küldte az ukrán gazdaságot.

Megkésett nemzetállam-építés

A romló életkörülmények mellett az ukrán mindennapokat a 2014-es forradalom óta a nagy erőkkel zajló megkésett nemzetállam-építés jellemzi. Az orosz anyanyelvű Zelenszkij elnök megválasztása sem hozott ebben a tekintetben érdemi fordulatot – fokozatosan életbe lépnek a helyi kisebbségek jogait szűkítő törvények. Az ukrán nemzetállami sovinizmus eklatáns példája az oktatási törvény, ami lényegében az alapfokú oktatás alsó tagozatára szűkíti le az anyanyelvű oktatás lehetőségét.

A november első napján életbe lépő nyelvtörvény pedig a kisebbségi nyelveket a templomokba és a magánélet területére szorítja vissza abban az országban, amelynek a lakosságát legalább harmadrészben nem ukrán anyanyelvű polgárok alkotják.

Bár az intézkedések elsődleges célja a Dnyeperen túl máig többségben lévő orosz ajkú népesség erőteljes ukránosítása, a soviniszta törvények legalább ilyen erővel sújtják a kárpátaljai magyarságot is.

Fagypontra hűlt ukrán–magyar kapcsolatok

1993-ban még az Antall-kormány kötötte meg az ukrán–magyar alapszerződést, amely garantálta a Kárpátalján élő magyar közösség anyanyelvű oktatásához és szabad nyelvhasználatához fűződő jogait. Az etnikailag és politikailag megosztott országban a függetlenség 1991-es kivívását követően még évtizedeket váratott magára az a lázas nemzetállam-építés, amely 2014 óta már visszafordíthatatlannak látszik.

A Kárpátalján élő magyarság jogszűkítését a magyar kormány sem a Porosenko elnök által kinevezett kabinetek idején, sem Zelenszkij hatalomra jutása óta nem nézte, nézi tétlenül.

szijj-brenz.jpg

Az Orbán-kormány mindaddig minden rendelkezésére álló eszközzel fékezi Ukrajna euroatlanti integrációját, amíg a kárpátaljai magyarság jogszűkítéseket kénytelen elszenvedni. Ez a határozott diplomáciai kiállás az elmúlt években a fagypont közelébe hűtötte le az ukrán–magyar kapcsolatokat. Ukrajna a kilencvenes évek Szlovákiáját idéző módon, a magyar aggályok kapcsán a belügyekbe való beavatkozásról beszél.

Ellenszélben is sikerek

Kárpátalján a közép-európai szemmel korábban is nehéz életkörülmények a kelet-ukrajnai háborút követő általános elszegényedés hatására tovább romlottak. Ebben a helyzetben különösen nagy segítséget jelentenek az ott élők számára a magyar kormány támogatásával megvalósuló beruházások. Bár a magyar kormány a helyi gazdaság ösztönzésével, a hiányzó infrastruktúra kiépítésével éppen azt pótolja, amit Ukrajna elmulaszt, az igyekezet mégis a kijevi diplomácia elutasításával találkozik.

A kijevi kabinet a jelek szerint a magyar kormány támogatása miatt veszélyeztetve látja a helyben élők lojalitását, miközben az ország hátsó udvaraként tekint Kárpátaljára, és így is viszonyul a térség fejlesztéséhez. Az ukrán nemzetállam nyomása a kárpátaljai magyar politikai erőviszonyokat is átrendezte: a korábban egymással is vitatkozó szervezeteket közelebb hozta egymáshoz.

Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) 2014-ig az addigi kormányzatot támogatta, míg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) akkor is ellenzéki pozícióban volt.

A szervezeteket esetenként megosztotta a budapesti kormányhoz való viszonyulás kérdése is – a KMKSZ 2014 előtt is partneri viszonyt ápolt az Orbán-kabinettel. Az ukrajnai nacionalista kurzus felülírta ezeket az ellentéteket, ennek példája a magyar szervezetek együttműködése a múlt hétvégi önkormányzati választáson.

Sikeres szereplés, bizonytalan jövő

A már említett soviniszta törvények mellett ugyancsak hátrányosan érintette a kárpátaljai magyarságot a közigazgatás átalakítása. Az önkormányzati reform során nagyobb közigazgatási egységeket alakítottak ki, ennek áldozatául esett a korábban magyar többségű Beregszászi járás is. Az új határok között a magyarság elveszítette a többségét, de a magyar pártok együttműködése lehetővé tette, hogy továbbra is a magyar közösség képviselői alkossák a többséget a helyi önkormányzatban.

mti-20201025-brenzovics-laszlo.jpg

Bár végleges adatokat a nehézkes ukrán adatszolgáltatás csak november első hetére ígér, komoly fegyvertény, hogy az előzetes adatok szerint az ukrán hatalom felől megmutatkozó ellenszélben a helyi magyarságnak sikerült megőriznie a korábban birtokolt településvezetői helyeket.

Ugyancsak a KMKSZ és az UMDSZ támogatásával tudta nagy többséget felsorakoztatva megőrizni polgármesteri székét Babják Zoltán Beregszászon, mint ahogy a kárpataljai megyei tanácsban is sikerült az etnikai aránynak megfelelő képviseletet szerezni.

A magyar pártok sikerére a kijevi diplomácia is felfigyelt: kevés jóval kecsegtet az ukrán–magyar kapcsolatok jövőjét illetően, hogy az ukrán kormány a belügyekbe való beavatkozásnak minősítette a magyar kormányzati tisztviselők felhívását, amellyel a kárpátaljai magyarságot a helyi képviselet támogatására buzdították. Kijev reakciója még a többi utódállammal összevetve is példátlan, jelzi, mennyire szűk a mozgástér Ukrajna és Magyarország kapcsolatában.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/45. számában.

Kövesse facebook oldalunkat is!