Németh Zsolt: szövetséget kell építenünk
Szövetséget kell építenünk. Nevezzük így: „Eszterházy János Szövetséget - jelentette ki a Rákóczi Szövetség Esterházy János Emlékünnepségén és Díjátadóján az Országházban Németh Zsolt.
Miről szól a mai nap? Röviden szólva: Szövetséget kell építenünk. Nevezzük így: „Eszterházy János Szövetséget”. Lelki és erkölcsi értelemben vett szövetséget Esterházy János szellemiségének érvényesítésére és védelmére. Szövetséget annak érdekében, hogy az ő szellemisége legyen a nemzetpolitikánk és külpolitikánk vezércsillaga. Ilyen szövetség bizonyos fokig idáig is létezett, hiszen mindnyájan szövetségesnek éreztük egymást, akik elkötelezettek vagyunk Esterházy János szellemisége iránt. Ezért vagyunk itt.
Az utóbbi hetek, hónapok, évek eseményei azonban egyre sürgetőbben szólítanak fel , ösztönöznek arra, hogy tegyük láthatóbbá, az eddigieknél is erősebbé és főként megkerülhetetlenné ezt a szövetséget, ezt a szellemiséget. Érjük el, hogy Esterházy János szellemisége maradéktalanul hassa át nemzetünk életét: tágabb és szűkebb értelemben vett nemzetpolitikánkat egyaránt, sőt külpolitikánkat is! Ennek kell lennie a programunknak a következő években.
Amikor erről beszélek, akkor – ez talán mindenki számára egyértelmű – nem egy új szervezetre: nem még egy Rákóczi Szövetségre, ( hiszen az kiválóan végzi dolgát) hanem egy közösségi attitűdre – vagy talán még pontosabb azt mondani, hogy programra – gondolok. Esterházy János szellemiségének elkötelezett és Esterházy János szellemiségében összehangolt fellépésre és cselekvésre van szükség.
Olyasmire, mint amilyen sokak hétköznapi hitéletében a „WWJD”. Az itt jelenlévők esetleg láthattak már ilyen feliratú gumi karkötőt amerikai vagy akár magyar keresztyének csuklóján, és tudják, mit jelent a rövidítés. WWJD: „What Would Jesus Do?”, azaz, „Mit Tenne Jézus?” – ez a rövidítés arra emlékezteti viselőit, hogy úgy éljenek, hogy minden lépésük és döntésük méltó legyen Őhozzá, mindegyik Őtőle eredjen.
Protestáns hitsorsosaimmal együtt mi általában ilyen közvetlenül szeretjük elkérni Jézustól az útmutatását. A katolikus hagyományokra, amelyeknek Esterházy János is követője volt, inkább jellemző az útmutatást adó közvetítők: lsten szolgái, boldogok, szentek szerepének a hangsúlyozása. Ám ha nemzetünk sorsát akár katolikus, akár protestáns szemszögből nézzük, vagy éppen más felekezetű hívőknek, sőt minden jóakaratú magyar embernek a szemszögéből, akkor mindnyájunknak fontos – kvázi közvetítői: jézusi mintát közvetítő – útirány-jelzőként szolgálhat a kérdés: „What Would Esterházy János Do?” „Mit Tenne Esterházy János?”
Mit tenne Esterházy János ma a magyar-szlovák kapcsolatokban? Mit tenne Esterházy János a Beneš-dekrétumok jogkövetkezményeit ma elszenvedő földtulajdonosok vagy az azokat pusztán vitatók kriminalizálása ügyében? Mit tenne Esterházy János a nemrég felépült Boldog Salkaházi Sára Iskolaközpont gimnáziumi osztályindítási engedélyének megvonása ügyében? És általában véve az egyházi iskoláknak kedvezőtlen szlovákiai iskolafinanszírozási rendje ügyében?
Mit tenne a szlovákiai magyarság képviselőjeként, és mit tenne az egész magyar nemzet képviselőjeként? Mit tenne keresztény emberként? Mit tenne egykori üldözött keresztényként, aki – már csak ezért is – megkerülhetetlen referenciapont kell legyen az üldözött keresztényekkel való szolidaritást célul kitűző Magyarországnak.
És mit tenne Esterházy János tágabb értelemben is a szomszédsági kapcsolatainkban? Mit tenne a magyar-ukrán kapcsolatokra nehezedő súlyos kérdésekben és általában véve Ukrajna és azon belül Kárpátalja ügyében? Mit tenne az erdélyi magyarságot provokáló eset, a nagyváradi premontrei rend főnöke , Fejes Anzelm jogerős kilakoltatása ügyében ? Mit tenne a Szerbiában – tehát a délvidéki magyarok fiatalokat is érintően – újra bevezetni tervezett katonai sorozások hallatán?
S mit tenne az európai politikai élet láttán? Mit tenne, amikor az abortusszal és az LGBT-vel szembeni véleménynyilvánítást kriminalizálni kezdik a szólásszabadság jogára egyébként büszke Európában? Mit tenne, amikor egyidejűleg ennek az Európának a légterébe önhatalmúan idegen légijárművek hatolnak be és amikor emiatt Európa arra kényszerül, hogy újra felfegyverezze magát?
Ezeket a kérdéseket is fel kell tenni, mert Esterházy János európai, sőt univerzális távlatokban gondolkodott. Ezekből a távlatokból tekintett a Kárpát-medencére, illetve azon belül saját szűkebb, felvidéki pátriájára. Hitelesen és következetesen keresztény Európa-víziója jegyében határozottan elutasította mind a baloldali, mind a jobboldali – ahogy fogalmazott: istentelen és embertelen – erőszakot. Mind a nemzetköziség, mind a nemzeti érdek nevében elkövetetett jogtiprásokat. Mind a szovjet, mind a német uralmi igényt Közép-Európa felett. Az az ember volt, aki nem félt kimondani a feketéről, hogy fekete, és a fehérről, hogy fehér. Nem ismert (el) semmilyen olyan érdeket, amely felülírhatja az igazságot. Kész volt a vértanúságot is vállalni az igazságot felülírni akaró érdekek ellenében az igazság oldalán. Saját földjének magyar és szlovák népével nem elvont, hanem nagyon is gyakorlatias tapasztalatokból fakadó szeretet kötötte össze: a magyarokat magyarságukban, a szlovákokat pedig szlovákságukban, Európát pedig kereszténységében szerette. Ezért volt a magyar ügy végsőkig kitartó zászlóvivőjeként mindig is a szlovák nemzet és a szlovák függetlenség tisztelője és a két nép megbékélésének, kölcsönös tiszteletének, közös jogainak és boldog együttélésének a szószólója.
Aki ővele szemben áll, az – akarva-akaratlanul – ezekkel az értékekkel áll szemben. Aki az ő szellemiségét semmibe vesz, az – akarva-akaratlanul – ezeket az értékeket tekinti semmisnek. Aki viszont az ő szellemiségét vállalja, annak ezeket az értékeket is következetesen vállalnia kell. Ami fordítva is igaz: aki ezek mellett az értékek mellett tesz hitet, az – akarva-akaratlanul is – az ő szellemiségét viszi tovább.
És ilyen hitvallás volt – egyelőre egyoldalúan – a Magyar Református Egyház Generális Konventje elnökségének a Beneš-dekrétumok , a kollektív bűnösség megkérdőjelezését kriminalizáló törvénymódosítás kapcsán tett nyilatkozata is, amely így fogalmaz: „Könyörgünk a döntéshozókért is: Isten adjon nekik bölcsességet, hogy a megbékélés útját szolgálják, és hogy ne törvényekkel akarják elnémítani a lelkiismeretet, ne büntetéssel fojtsák el a szót, hanem a Szentlélek vezetésével, állampolgáraik emberi méltóságát tiszteletben tartva merjenek szembenézni múltunkkal és jelenünkkel, a közös jövő érdekében.” És ilyen állásfoglalás volt a minap az Országgyűlés Külügyi Bizottsága által elfogadott nyilatkozat a kollektív bűnösség elvének illetve alkalmazásának elutasításáról is. A választásoktól függetlenül, a mindenkori magyar kormánynak ezeket az útmutatásokat kell követnie. Az igazság melletti egyértelmű kiállás útján kell előmozdítania a megbékélést: a békét igazságban és az igazságot békében.
Ezt kell szavaink és tetteink középpontjába állítanunk. Ezt most, a választási csatazaj közben az Úr halálának és feltámadásának ünnepére készülődve különösen fontos tudatosítani. Mert a keresztény Magyarországnak és a keresztény Európának minden időkben csak egy jele lehet: a kereszt. Ez Esterházy János tanítása, ez Esterházy János öröksége: ez az ő szellemiségére épülő szövetség alapja.
