2021. november 7., 18:49

Nagy Ervin: Az erkölcsnek helye van a politikában, a Gyurcsánnyal való összefogás pedig morális kérdés

Nagy magyar aktuálpolitikai tabló e heti interjúnkban. Nagy Ervin filozófussal a magyar előválasztás tanulságairól, Márki-Zay Péter részsikereinek okairól és a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalíció kitartásáról és arról beszélgettünk, mi döntheti el a 2022-es választást.

nagy ervin filozófus
Fotó: Pomichal Krisztián
Nagy Ervin (1977) filozófus, politikai elemző. 2003-ban diplomázott az ELTE filozófia szakán, a Jobbik egyik alapítója, 2008-as kilépéséig a párt elnökségi tagja. Jelenleg a XXI. Század Intézet elemzője. Nős, három gyermeke van.

Az ellenzék a demokrácia sátoros ünnepeként, a kormányoldal bazári színjátékként kezelte az előválasztást. Az igazság szokás szerint középen lenne?

Igen, mint mindig… Az előválasztás egy innovatív és hasznos politikai eszköz lehet, pontosabban lehetett volna a magyar közéletben. Akad néhány remek nemzetközi példa. Olaszországban Romano Prodi úgy lett 2006-ban miniszterelnök, hogy egy évvel korábban egy magyarországihoz hasonló előválasztás befutója volt. Fontos azonban, hogy ott minden párt a baloldalról érkezett, ráadásul ilyen háttéralkuk sem voltak, mint nálunk. Magyarországon az előválasztásnak semmi hagyománya nincs, éppen ezért kockázatos is.

Miért élt hát az ellenzék mégis ezzel az eszközzel?

Mert a DK és a Jobbik együttműködését az ellenzéki szavazóknak is meg kellett magyarázni. Morálisan nyilván megkérdőjelezhető az összeborulás, de az előválasztás megadta a politikai legitimációját. Gyurcsány a Jobbikot, a Jobbik Gyurcsányt legitimálta a kampány során. Ez az egyik dolog, a másik, hogy adatgyűjtés szempontjából keresve sem találhattak volna jobb ötletet. A 2022-es választáson óriási fontossága lesz a mozgósításnak, az ellenzék számára ez létkérdés. Harmadrészt nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az előválasztási kampány jó alkalmat kínált a közéletet tematizálására.

Ezek szerint inkább az ellenzéki narratíva fedi a valóságot? Az előválasztás sikeres volt?

Nem, összességében kudarcnak ítélhetjük. Igaz ugyan, hogy a fókuszt az ellenzéki pártokra irányította, de tartalommal nem sikerült megtölteniük a kampányt. Marakodás, osztozkodás és háttéralkuk, a baloldali választópolgár joggal érezhette úgy, sokszor kihagyták a döntésekből. Ennek hosszútávon meg lesz a böjtje.

Márki-Zay Péter győzelme meglepetés?

Szerintem az eredeti terv nem ez volt, Márki-Zay eleve később csatlakozott az összefogáshoz. Időközben az ellenzéki pártok rájöttek, már megint ugyanazt a tortát szeletelik, nincsenek új szavazók. Eredetileg nyilván egy integratív, látszólag pártok fölötti figurát képzeltek el az összefogás élére. Ez lett volna Karácsony Gergely, őt már eleve így építették fel, itthon és külföldön is.

A budapesti főpolgármestert a kormányoldal Gyurcsány embereként láttatta, s most is az az üzenet, hogy Márki-Zay győzelmével a DK elnöke járt jól. Nem furcsa ez, tekintve, hogy Gyurcsány felesége lemaradt a miniszterelnök-jelöltségről?

Vegyük észre, hogy a Karácsony mögé összeterelt 99 mozgalom a színfalak mögött egy Gyurcsány-mentes baloldalt szeretett volna felépíteni. Ez a terv újra és újra előkerül, majd újra és újra kudarcot vall, részben a gyenge próbálkozások, részben Gyurcsány ügyessége miatt. Alig egy éve a Jobbik, a Momentum és az LMP is még két listát szorgalmazott, nem akartak közös listára menni Gyurcsánnyal. Sőt, a Momentum még nyilatkozatháborúba is kezdett, Fekete-Győr András arról beszélt, hogy a DK elnöke nem vállalhat közjogi szerepet, helyet sem kaphat a közös ellenzéki listán. Ehhez képest mi van most?

Az ellenzék vezető pártja a DK, politikusa pedig Gyurcsány. Ezt nem lehet érdemben vitatni.

Tavaly augusztusban Gyurcsány Ferenc már együtt lángosozott Fekete-Győr Andrással a Balatonnál, igaz, hogy utóbbi kényszeredetten mosolygott, de már ekkor érezni lehetett, a Momentum gyurcsánytalanítási kísérlete kudarcba fulladt. Sőt, tulajdonképpen a párt korábbi népszerűségét is sikerült lerombolniuk, azzal, hogy minden kritika nélkül vettek részt az előválasztásban. Senki nem tartott pisztolyt Fekete-Győr fejéhez, hogy fogjon össze Gyurcsány Ferenccel, mégis megtette. Az eredmény azt hiszem magáért beszél. (A Momentum elnöke mindössze a szavazatok 3,39%-át szerezte meg a miniszterelnök-jelölti előválasztáson – a szerk. megj.) A megfelelő távolságot megtartva szerintem a Momentum simán bejutott volna egyedül is, ehelyett most elvesznek Gyurcsány halálos ölelésében.

Ahogy a Jobbik is?

Igen, ahogy a Jobbik is, bár az ő történetük egy kicsit más. Engem különös viszony fűz a párthoz, egyike vagyok az alapítóknak és elnökségi tagként hagytam ott a Jobbikot 2008-ban.

Mert?

A Magyar Gárda megalapításával nem értettem, pontosabban sokan nem értettünk egyet, ezért távoztunk az alapító elnökkel és több értékes, jószándékú emberrel együtt. A párt indulásakor egy nemzeti, keresztény, radikális párt volt, a liberális hegemónia ellenpólusát képzeltük el.

A Fidesz konstruktív, kritikus partnereként kívántunk fellépni azért, hogy azok a kompromisszumok, amelyeket egy nagy kormánypártnak óhatatlanul meg kell kötnie, a nemzeti gondolat szellemében köttessenek meg, kevésbé legyenek fájóak.

A 2006-os választási kudarc után átadtuk Vona Gábornak az elnökséget, ő eleve fideszes körökből érkezett, abban bíztunk, eredményes képviseli majd ezt a törekvést. Ehhez képest, tanácsadói hathatós közreműködésével, eltolta a pártot egy vállalhatatlanul szélsőjobbos irányba.

Ennek mi köze a Gárdához? Vona Gábor a kezdetektől azt állítja, a Jobbiknak nincs köze az alapításhoz.

Ez nem igaz, szavaztunk róla az elnökségben. Kovács Dávid alapítóelnök meg én szavaztunk ellene, túl nagy kockázatnak ítéltük. Miután leszavaztak bennünket, távoztunk a pártból. A Jobbik felfutása egyébként egyértelműen a 2006-os őszi eseményeknek, illetve Gyurcsány Ferencnek köszönhető…

… most úgy tűnik a párt bukása is.

Való igaz, „bölcsőd az, s majdan sírod is…”! A Gyurcsánnyal való összefogás valahol egy morális kérdés. Bármilyen furcsa is, a politikában igenis vannak erkölcsi kérdések és alapvetések. A választópolgár elvárja a közösségi értékek képviseletét. Ezt árulta el a Jobbik. Aprópénzre váltotta a közös értékeken alapuló közösségi élményt.

Miután a gárdamellényt levette, Vona Gábor elképzelése az volt, hogy hidat épít jobb- és baloldal között, felszámolja a 2010 előtti, ahogy ő nevezte: törzsi állapotokat. Azt hitte, kompromisszumot lehet kötni a megrögzötten kozmopolita liberálisokkal vagy azokkal, akik a szocializmusban szerezték meg politikai és gazdasági hatalmukat.

Szerintem ez egy alapvető tévedés, nem lehet! A politika a csatákról szól. Az összefogás, árokbetemetés, hídépítés jól csengő fogalmak, de a politika mégiscsak egy küzdelem. A demokrácia lényege a békés szembenállás. Történelmi okok miatt sem lehet keresnivalója egy jobboldali pártnak a baloldali pártok szövetségében.

Mik ezek a történelmi okok?

Egyrészt a rendszerváltoztatást követő három évtized posztkommunizmusa. Harminc éven keresztül a szocializmusban kiválasztódott káderek és a velük lepaktált liberális elit uralta a társadalom szinte minden alrendszerét, a kultúrát, a gazdaságot, a médiát, az oktatást. Az elmúlt 11 év egyik legfontosabb eredménye, hogy szép lassan sikerült lebontani, megtörni ezt az uralmat. Nem véletlen, hogy az Orbán-kormányt állandóan erőpolitizálással vádolják, rengeteg konfliktussal járt ez a folyamat és még nem értünk a végére.

Ennek fényében kell értelmezni mondjuk az SZFE-ügyet, az MTA átszervezését, a sajtó átalakítását?

Igen, ugyanakkor nem az intézmények lebontásáról van szó. Az SZFE-t senki nem akarja megszüntetni.

Nem kellett volna, nem lehetett volna finomabban véghezvinni ezeket a struktúralebontásokat?

Szerintem nem. Sőt! Értelmiségi pozícióból nyilván könnyű ilyeneket kijelenteni, de szerintem helyenként sokkal keményebbek is lehettek volna. Fontos kiemelni, hogy a Fidesz nem csak a struktúrákat bontotta le óvatosan, hanem újakat is így épített. 

Azért a lebontás során sok korábbi Fidesz-szimpatizáns is elfordult a párttól. Igaz az az ellenzéki narratíva, hogy ők lehetnek a mérleg nyelve 2022-ben?

Szerintem az előválasztás bebizonyította, hogy nem. A kiábrándult Fideszesek képviselőjeként láttatott Pálinkás József az induláshoz sem tudott elég aláírást gyűjteni. Egy szűk, sértettségből, hiúságból politizáló értelmiségi körről van szó, akik most érzelmi alapon helyezkednek szembe a Fidesszel.

Köztük sokan vannak, akik karrierjük során mindent elkövettek, hogy megfeleljenek a posztkommunista- liberális, illetve nyugati elitnek. Jelenleg szerintem ez az egyik legfontosabb különbség a hazai jobb- és baloldal között.

Azaz?

A baloldal másolt nyugati mintákat követ, a jobboldal mintákat teremt. A rendszerváltoztatás idején ez nem vált ketté ennyire élesen, mindenki a mintakövetést preferálta, hiszen a Nyugathoz akartunk tartozni. Közben sokan nem számoltak azzal, hogy a Nyugat maga is megváltozott – ahogy erre Schmidt Mária felhívja a figyelmet a Nyugaton a helyzet változóban című könyvében. A keresztény-konzervatív értelmiségiek egy kis részében sajnos megmaradt ez a mintakövető magatartás, ez a megfelelési kényszer.

Márki-Zayt is közéjük sorolná?

Nem. Ő ezekben az években vagy nem is élt Magyarországon, vagy nem vett részt a közéletben. Ő ebből a szempontból outsidernek tekinthető, talán ez is a részsikerének a titka, ugyanakkor ez a legnagyobb problémája is. A politikai logika mégiscsak azt diktálja, hogy meglévő társadalmi struktúrákra kell alapozni a hosszútávú hatalmat. Ennyi idő alatt ezt lehetetlen kiépíteni. Az előválasztáson nagyjából 300 ezer szavazatot kapott, ez pártként a parlamenti bejutáshoz sem elég. Persze ez nem mérvadó, de tény, nincs mögötte párt és nincs valódi társadalmi beágyazottsága sem annak, amit képvisel. MZP úgy vallja magát konzervatívnak, hogy közben a baloldali összefogásban baloldali programot képvisel.

Ez a magyarázata a „Márki-Zay győzelme Gyurcsánynak is jó” olvasatnak?

Gyurcsány Ferenc néhány napja arról beszélt, ha az ellenzék nyeri a választást és a DK adja a legtöbb képviselőt, akkor értelemszerűen a miniszterelnök kiválasztásánál is az ő szavuk esik majd latba a legnagyobb súllyal. Az borítékolható, hogy az ellenzéki pártok közül a legnagyobb frakció biztosan a DK-é lesz, a miniszterelnököt pedig a köztársasági elnök bízza meg, de a parlament választja. Amennyiben megnyerik a választásokat, Márki-Zay a DK nélkül nem lehet miniszterelnök. De nem is kell ennyire előreszaladni! Nincs még kész az ellenzéki lista. MZP-nek nyilvánvalóan létkérdés, hogy minél később készüljön el, addig tud még erőt, támogatókat gyűjteni.

A kétharmados eredményt hozó Fidesz-kampányoknak mindig volt egy központi üzenete, hol a rezsiharc, hol a migráció elleni küzdelem. Gondolom jövő áprilisra sem lesz elég a „STOP Gyurcsány!”.

Visszatekintve a múltba, hajlamosak vagyunk túlegyszerűsíteni a dolgokat, leegyszerűsítjük azt is, mi történt a ’14-es és a ’18-as kampányban. Persze, a rezsicsökkentés, a bevándorlás megállítása fontos fegyvertény volt ezekben, de sokkal több dologról beszéltek akkor is.

Dőreség lenne azt hinni, a Fidesz csak a 2010 előtti világ rémével kampányol majd. Már most látszik, hogy nem ezt teszik. A kormánypártok legfontosabb üzenete azonban egyetlen szóban összefoglalható: szuverenitás.

Az önállóságért folytatott küzdelemnek nincs vége, ez egy folyamatos harc, állandóan új témákkal, legutóbb a gyermekvédelmi törvénnyel. A progresszió mindig talál magának lebontandó határokat, a konzervatívoknak tehát mindig van mit megvédeni és mindig van mit építeni. építeni. Mi, a XXI. Század Intézetben ezt képviseljük, ezt a szellemi küzdelmet vívjuk a napi szintű politikai elemzések mellett. Ezért is kezdtünk bele egy könyvsorozatba, aminek első darabja volt G. Fodor Gábor Az Orbán-szabály című kötete, amit Békés
Márton szerkesztésében megjelent A nagy terv – A soros-birodalom Közép- és Kelet-Európában
könyv követett.

Fordítsuk meg a kérdést! Az ellenzéknek elég lehet a „STOP Orbán!”?

Biztosan nem. Meglepő lehet, amit mondok, de jelenleg a DK a legtöbb saját üzenettel rendelkező párt. Társadalmi kisebbség akar csak Európai Egyesült Államokat, de ez mégis egy saját, önálló üzenet a magyar politikában. Gyurcsányék voltak az elsők, akik beleálltak a progresszív politikába, már 2015-ben az LMBTQ-jogok mellett foglaltak állást, sőt, a bevándorláshoz és a határon túli magyarokhoz való eredeti álláspontjukat is csak ők őrizték meg az ellenzéki pártok közül. Persze, számunkra ez visszatetsző, de a következetességet nem lehet elvitatni tőlük. A DK éppen annak köszönheti a túlélését, illetve megerősödését, hogy következetesen anti-Orbán politikát folytattak és szervezetileg stabilak maradtak, miközben a többi ellenzéki párt szervezeti válsággal küszködöt. Az MSZP vagy a Jobbik nem, ide-oda sodródtak a migrációs vitákban vagy a határon túli magyarok megítélésében. Ami az összefogást illeti, saját, közös üzenetük egyelőre nincsen. Hogy lesz-e egyáltalán, nem tudom.

Nem túl eredeti a kérdés, a végére mégis muszáj feltenni. Mi várható a 2022-es választáson?

Egy hét alatt változnak a dolgok, nagyon nehéz erre a kérdésre válaszolni. Hangulatok vannak, a hangulatokban pedig trendfordulók. Az előválasztási kampány során érezni lehetett az ellenzéki felfutást, október 23-ára ennek nyoma veszett. Hogy mikor jön egy újabb trendforduló, nem lehet tudni. Azt hiszem, a remény érzése lesz döntő tényező. Ez az előválasztás alatt megvolt az ellenzéknek, aztán egyetlen hét alatt nyoma veszett. Sok múlik azon, mikor tér vissza, ha visszatér egyáltalán.

Az írás rövidített változata megjelent a Magyar7 hetilap 2021/44-es számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.