Mindenkinek meg kell vívni a mindennapi harcot - interjú Zsigmond Barna Pállal
A brüsszeli vezetés feladja az Európai Unió alapértékeit és kettős mércét alkalmaz a tagállamokkal szemben – állítja az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára. Zsigmond Barna Pált az EU mélyülő versenyképességi gondjai mellett a felvidéki magyar közösség helyzetéről és a jövő évi magyarországi választások esélyeiről is kérdeztük.
Október 6-án beszélgetünk, így adódik a kérdés, milyen üzeneteket hordoz az aradi vértanúk emléknapja a ma élő magyaroknak és a külhoni közösségeknek?
Fontos az, hogy tiszteljük a hőseinket, ismerjük a történelmünket, és felnézzünk azokra az emberekre, akik példát mutattak. Ilyenek az aradi vértanúk, akik az életüket áldozták a szabadságért, a független Magyarországért. Ez napjainkban is aktuális üzenet, hiszen ma is veszélyben van Magyarország függetlensége, szuverenitása. Ma már nem feltétlenül fegyverrel támadnak, bár itt van mellettünk egy borzasztó háború és az eszkaláció veszélye érezhető, de a fő küzdőtér ma az Európai Unió, ahol a nemzetállamok küzdenek a brüsszeli birodalom ellen. Hasonló küzdelem zajlik, mint 1848–49-ben, amikor a Habsburg Birodalommal szemben próbáltuk kivívni a szabadságunkat, most pedig egy szuverén nemzetállamként, amilyen Magyarország vagy Szlovákia, próbáljuk a hatásköreinket megvédeni Brüsszeltől.
Vagyis október 6-a máig szóló üzenete szerintem az, hogy ki kell állni a szabadságért, mindenkinek meg kell vívni a mindennapi harcot a maga eszközeivel, ott, ahova rendeltetett.
Mindennapi harcból, nyugodtan mondhatjuk, a felvidéki magyarságnak is kijut. A közösség ellentmondásos helyzetben van, számbelileg az utóbbi évtizedben megkapaszkodott, de nincs képviselete a pozsonyi parlamentben. Milyennek látja a felvidéki magyar érdekképviselet esélyeit?
Ez egy bonyolult kérdés. A parlamenti jelenlét valóban hiányzik, de az önkormányzati képviselet erős. Ahol magyarok élnek, a magyar képviselet jelen van a döntéshozatalban, ezt az önkormányzati világot semmiképpen sem sorolnám hátra. Ez nagy előny, ahogy az is, hogy egységes magyar párt jött létre. Azt se felejtsük el, hogy a demográfiai adatok bizakodásra adnak okot, hiszen a többi nemzetrésszel összevetve éppen a felvidéki magyarság áll a legjobban. A közösség nagy része egységes tömbben él, közel a határhoz, ez is nagy erőt jelent. A schengeni határoknak köszönhetően már nincsenek akadályok a kapcsolattartásban, egyre több infrastrukturális kapcsolat épül ki a két ország között.
Összességében azt látom, hogy bár mindenhol a külhonban, a mindennapi harcok jelen vannak – a nyelvhasználatért, a közösségi jogokért, az iskolarendszer fenntartásáért – a felvidéki magyarság sok szempontból nagyon jó állapotban van. A parlamenti képviselet régi álom, de nagyon sok olyan eredmény van, amely reményt ad ennek beteljesülésére.
Sajnos a külhoni közösségek közül egyértelműen a kárpátaljai magyarság helyzete a legnehezebb, a háború árnyéka egyre hosszabbra húzódik. Lát esélyt a helyi magyar közösség megmaradására?
Mindenképpen bizakodásra ad okot, ahogy a kárpátaljai magyar közösség vizsgázott az elmúlt időszakban. A katonaköteles férfiaknak ugyan el kellett jönni, de nagyon sokan ott maradtak, akiket nem fenyeget a katonai szolgálat: a nők, a gyerekek, az idősebb férfiak. Ők őrzik a magyarságukat, az iskolákban nagyon sokan iratkoznak továbbra is magyar osztályokba. Az érdekképviselet, az egyházak és a kulturális élet is működik, tehát a magyar élet jelen van Kárpátalján. A városokban a betelepülők miatt átrendeződött a világ, de a vidék, a falvak őrzik a magyarságukat. Ha visszaemlékszünk, a délszláv polgárháború idején a délvidéki magyarság helyzete is reménytelennek látszott, ahogy a magyar–szerb viszony is mélyponton volt. Ma pedig elmondhatjuk, hogy soha korábban nem volt ilyen szoros a két ország kapcsolata, és a Vajdaságban élő magyarok is széleskörű jogokat élveznek. Tehát a kárpátaljai magyarok számára is van remény, persze nagyon észnél kell lenni, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy mielőbb tűzszünet és béke legyen. Ha végre béke lesz, lehet majd tervezni a jövőt.
Mi azon vagyunk, hogy a magyar–ukrán viszony is visszatérjen a normális kerékvágásba, és a kárpátaljai magyarság visszakapja a közösségi és a nyelvhasználati jogait, amit korábban élvezett. Reméljük, ez bekövetkezik, de mindenekelőtt békére van szükség.
Ukrajna uniós csatlakozása Brüsszel számára láthatóan kulcskérdés. Kijev gyorsított felvétele érdekében még az alapelvekből is engednének, a tagállamok konszenzusos döntését is feladná az Unió. Hová vezethet, milyen veszélyeket rejt ez a folyamat?
Jogászként úgy fogalmaznék, Brüsszelben nem érvényes a szerződések alapján való működés. A Bizottság nem a szerződések őreként működik, hanem ideológiai bizottságként baloldali, liberális értékrendet képvisel, és próbálja azt ráerőszakolni egész Európára. Legyen az a migráció, a zöldpolitika vagy éppen a döntéshozatali mechanizmus kérdésköre. Az utóbbit nagyon világosan szabályozzák a szerződések, vannak olyan kérdések, amelyek esetében egységes döntéshozatalra van szükség – tehát, ha úgy tetszik, vétójoga van mindegyik tagállamnak. Azt látjuk most, hogy akár Ukrajna csatlakozása vonatkozásában, akár más kül- és biztonságpolitikai kérdésekben a Bizottság el akarja venni a tagállamoktól ezt a vétójogot. Mindenféle jogi csűrés-csavarással próbálnak kibúvókat találni, és ez szembe megy azokkal az alapelvekkel, amelyeket az alapító atyák lefektettek. Az Uniónak a második világháború után az volt a történelmi küldetése, hogy békét és jólétet teremtsen a kontinensen. Mi, magyarok és a szlovákok is, azért csatlakoztunk, mert békét és jólétet reméltünk az Európai Uniótól.
Az Európai Unió az elmúlt években érzékelhetően veszített a súlyából a világ többi erőközpontjához képest. Ön miben látja a legnagyobb problémát?
A legnagyobb probléma egyértelműen a háborúpártiság. Hosszú időn keresztül olyan háborús pszichózis uralkodott Brüsszelben, hogy még a béke szót sem lehetett kimondani. Amikor tavaly nyáron, a magyar uniós elnökség kezdetén Orbán Viktor miniszterelnök békemisszióra indult, sokan megvádolták, hogy az oroszok pártján áll. Donald Trump elnökké választása óta már mindenki békéről beszél, és belátta, hogy szükséges a kommunikációs csatornák fenntartása, és el kell kezdeni a tárgyalásokat. A háború felhője minden kérdésen rajta van Brüsszelben, ezt a felhőt kellene eloszlatni, ezért van szükség békére. Utána jöhetnek azok a problémák, amelyeket a legáltalánosabban a versenyképesség visszaesésével lehet leírni. A gazdasági visszaesés egyik oka az elhibázott zöldpolitika. Nem kérdés, hogy a környezetet meg akarjuk óvni a gyermekeink számára, de ezt úgy kell tenni, hogy ne az európai emberek fizessék meg az árát. Vagyis mindez ne menjen az európai ipar kárára, és az emberek ne veszítsék el a munkahelyüket.
Nem is beszélve a szinte betarthatatlan, túlbürokratizált szabályozásról, amely az európai cégekre nehezedik. A magyar uniós elnökség egyik prioritása volt a versenyképesség növelése. Elfogadtuk a Budapesti Nyilatkozatot, de azóta nagyon kevés konkrét lépés történt, hiszen a Bizottság ahelyett, hogy a versenyképességgel foglalkozna, azon töri magát, hogyan tud még több segítséget adni Ukrajnának. Látjuk az új hétéves költségvetés számait, nagyon súlyos anyagi gondoknak nézünk elébe. Ezzel valamit kezdeni kellene, ezt kívánja az európai emberek érdeke. Vissza kell térni a két alapgondolathoz, a békéhez és a jóléthez – ennek elengedhetetlen része, hogy Európa versenyképességét helyre kell állítani.
Említette, hogy az Európai Bizottság politikai ideológiák mentén működik. Erre utal az is, hogy a jogállamisági kritériumok miatt megvonták Magyarországtól a kohéziós források egy részét. Mi kell ahhoz, hogy Magyarország végül mégis megkapja a visszatartott pénzeket?
Leginkább józanságra lenne szükség, ehhez kellene visszatérni. Mi az uniós elnökség idején is ezt próbáltuk képviselni. Álljunk meg egy pillanatra! Mi az európai emberek érdeke? A politikának ezt kellene képviselni minden kérdésben. Ehhez képest azt látjuk, hogy az elhibázott döntések mellett a Bizottság egy új fegyvert is felhasznál, ez pedig a jogállamiság, amely tipikus kettős mérce.
Legjobb példa a kettős mércére, hogy Ursula von der Leyen, a Bizottság elnöke nemrég Lengyelországban járt, méltatta az ottani határkerítést, hogy védi az Unió határait az „instrumentalizált” orosz és belarusz migrációval szemben. Bezzeg, amikor felépítettük a szerb határon a kerítést, hogy a muszlim országokból érkező migrációt feltartóztassuk, elismerés helyett bírálatokat meg szankciókat kaptunk a nyakunkba.
Ezek szerint van jó kerítés meg rossz kerítés?
Úgy tűnik, a magyar kerítés rossz kerítés, a lengyel kerítés jó kerítés. A jogállamiságról még annyit: amikor egy baloldali uniós képviselő ellátogat hozzánk, és felszólal egy tüntetésen, utána pedig arról beszél, hogy nálunk diktatúra van, éppen csak arról feledkezik meg, hogy szabadon elmondhatta a véleményét, és semmilyen retorzió nem érte. Folyamatosan olyan vádak érnek minket, amelyek nem igazak. Láthattuk, amikor Lengyelországban a jobboldali kormány átadta a hatalmat a baloldalnak, varázsütésre hibátlan demokrácia lett, miközben a baloldali kormány számos olyan döntést hozott, amely nem felel meg a lengyel alkotmánynak.
Egy olyan kormányt, amelyik végrehajtja Brüsszel parancsait, úgy, mint Lengyelországban. Ennek érdekében minden eszközt felhasználnak, de nem fogjuk engedni.
Európa több országában megerősödtek a patrióta pártok, legutóbb Csehországban győzött Orbán Viktor szövetségese, Andrej Babiš. Jövő áprilisban Magyarországon is választásokat rendeznek. Milyennek látja a kormánypártok esélyeit?
Valóban érezhető a kontinensen egy patrióta előretörés, az európai emberek igénylik a józanságot. Az emberek békepártiak és migrációellenesek. Van, ahol persze bírósági eszközökkel próbálják befolyásolni a választásokat, hogy ki indulhasson – lásd, Franciaország. Nagyon éles harc van, Brüsszelben is mindent eszközt bevetnek a patrióták ellen, az írott és íratlan szabályokat megszegve nem adnak a pártcsaládnak parlamenti tisztségeket. Ennek ellenére egyre erősödünk, és valóban, a csehországi választások eredménye bizakodásra adnak okot.
Én azt látom, az elmúlt időszakban egyre többen felismerik, hogy a Tisza Párt nem jó irányt képvisel, és próbálják becsapni az embereket. A választók átlátnak a szitán, hogy a Tisza nem a magyar emberek, hanem Brüsszel érdekeit képviselné, ha hatalomra jutna. A Fidesz az elmúlt időszakban megerősödött, rendeztük a sorainkat. Azt hallom mindenkitől, hogy ez kívülről is látszik. Egységesek vagyunk, mindenki teszi a dolgát. Azért dolgozunk, hogy Magyarország megtartsa azt az irányt, amelyet az elmúlt tizenöt évben kivívott magának. Ennek része az egységes nemzetben való gondolkodás, itt a Felvidéken ezt különösen fontos hangsúlyozni, hogy az elmúlt tizenöt év egyik legnagyobb eredménye az egységes nemzetpolitika. A támogatáspolitika, az összetartozás érzése nagyon nagy dolog, különösen akkor, ha visszaemlékezünk, 2010 előtt mi volt a helyzet. A Fidesz-kormány büszke arra, hogy megteremtette ezt a nemzeti egységet a Kárpát-medencében.
Megjelent a Magyar7 2025/41. számában.
