Meséiben él a magyar! – Nemzeti büszkeségünket erősítő mesekönyv született a Felvidéken
„Ha azt szeretnénk, hogy a Kárpát-hazában a magyarság megmaradjon és sokasodjon, akkor a gyermekeinket kell tanítani arra, hogy becsüljék meg őseiket, éljék meg a magyarságukat testben, lélekben, szellemben egyaránt.”
A bevezetőben idézett mondattal zárul Molnár Attila előszava az általa kiadott páratlan mesekönyvben, az Arany ló gyermekeiben. Lehetne akár credo, sőt, tulajdonképpen az is! A közösségszervezőként, hagyományőrzőként Felvidék-szerte ismert Molnár Attila gyakorlatilag egymaga hozta össze az elmúlt évek talán legfontosabb, belbecsében és külcsínében egyaránt kiemelkedő mesekönyvét. A „77 magyar történetet” tartalmazó kötet meséit Kárpát-medencei magyar gyerekek írták magyar gyerekeknek. A szkíták eredettörténetével induló és az 1848-as szabadságharcban résztvevő Rózsa Sándorral záruló kötet minden egyes történetét tehát gyermekek írták, anyaországi, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki magyar iskolások a Molnár Attila által indított és irányított mesepályázat keretében.
Majd’ 300 mese futott be, végül a legjobbak, összesen 77 darab került végül a kötetbe.
A könyvben helyet kapott mesék között vannak klasszikus, a magyar mondavilágból ismerős történetek, de vannak olyanok is, amelyeket a gyermekek saját maguk találtak ki. „Mi csak a témakört, vagy a történelmi személyiséget adtuk meg” – mondja Molnár Attila – „a többi a gyermekek fantáziájára volt bízva”. Kimondott célja volt, hogy a gyermekeket az alkotás folyamatán keresztül is megismertesse a szkíta, hun, avar, magyar történetekkel, személyiségekkel. A tervezési fázisban Molnár Attila mintegy kétezer Kárpát-medencei magyar iskolát szólított meg levélben, 200 iskolát telefonon is felhívott, de a COVID-járvány miatt végül „csak” 50 iskola kapcsolódott be a pályázatba.
- meséli Molnár Attila, akit sokan a Csenkey Baranta csapat vezetőjeként ismerhetnek. Molnár Attila évek óta nagy sikerrel adja ki a Kertai Zalán festőművész munkáival ékesített falinaptár-sorozatot, így nem meglepő, hogy a mesekönyvet is az ő festményei díszítik. A mai könyvpiacon szokatlanul jó minőségű, szépen szerkesztett, cérnafűzött, keménytáblás kötet értékét csak tovább emelik ezek az alkotások (minden meséhez külön festmény), amelyek, s erre Molnár Attila nagyon büszke, nem számítógépes grafikák, fizikailag is létező képek. „Egyszer jó lenne majd egy kiállítást rendezni ezekből” – tervezgeti a következő lépést Molnár Attila, miközben az elmúlt két-három év kemény munkáját kézzelfogható valósággá váltó könyveken még alig száradt meg a nyomdafesték.
„Nem volt könnyű menet” – mondja Molnár, aki gyakorlatilag saját költségén, néhány barátja segítségével adta ki a könyvet. A kezdetektől arra törekedett, hogy kifogástalan minőség kerüljön ki a keze alól. Bár sokkal kevesebb idő-, energia- és pénzráfordítással is elkészülhetett volna a könyv, a Trianon századik évfordulójára kiírt mesepályázat anyagából készült könyvet értékállóságában is szimbolikus kiadványnak szánta.
- foglalja össze a munkáját vezérlő elvet Molnár Attila. Kiderül, nem egy nyomda vissza is utasította, mondván, feleslegesen jó minőségű könyvet akar kiadni. Volt amelyik közölte, nyomtassanak inkább gyengébb minőségű papírra, legalább hamarabb szétesik a könyv, megveszik újra.
Időnként már terhessé is vált, hogy ennyire törekszik a minőségre. „Szegény Zalánnal vagy ötször átrajzoltattam a borítón látható festményt. Végén már fel sem akarta nekem venni a telefont!” – meséli nevetve.
A gyermekek által írt mesék és Kertai Zalán festményei mellett Geönczeöl Gyula rövid történelmi szövegei is színesítik a kiadványt, ráadásul, és erre Molnár Attila különösen büszke, Magyar Adorján székely-magyar rovásírás-rendszere alapján a könyv végén mind a 77 mese rovásírással is olvasható.
