Mely jogszabályok határozzák meg a magyarországi országgyűlési választásokat?

Az alaptörvény rögzíti:

minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen.

(Ez az úgynevezett aktív és passzív választójog.) Nincs választójoga annak, akit bűncselekmény elkövetése vagy belátási képességének korlátozottsága miatt a bíróság ebből kizárt.

Rendelkezik az alaptörvény arról is, hogy az országgyűlési választás időpontját a köztársasági elnök tűzi ki, és meghatározza, hogy a parlamenti képviselők általános választását az előző Országgyűlés megválasztását követő negyedik év áprilisában vagy májusában kell megtartani. Az alaptörvény meghatározza a választás alapelveit is:

az országgyűlési képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson választják.

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény rögzíti a választási rendszer elemeit, a mandátumszerzés és -kiosztás módját, az eredmény megállapításának szabályait, valamint az időközi országgyűlési választásra vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket. Ez a törvény rögzíti, hogy az országgyűlési képviselők száma 199, ebből 106 képviselőt egyéni választókerületben, 93-at országos listán választanak. Előírja, hogy az egyéni választókerületi jelölt párt jelöltjeként vagy függetlenként indulhat, és azt, hogy országos listát párt vagy országos nemzetiségi önkormányzat állíthat.

Országos listát az a párt állíthat, amely legalább tizennégy megyében és a fővárosban legalább 71 egyéni választókerületben önálló jelöltet állított. Közös jelöltek esetén közös lista állítható. Országos nemzetiségi önkormányzat nemzetiségi listát állíthat, ehhez a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgárok legalább egy százalékának ajánlása, de legfeljebb 1500 ajánlás szükséges.

A választópolgár egyéni választókerületi jelöltre és pártlistára, a nemzetiségi választópolgárként nyilvántartott választó pedig egyéni választókerületi jelöltre és nemzetiségének listájára (ennek hiányában pártlistára) szavazhat.

Az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény írja elő, hogy milyen módszerrel kell megállapítani a választás eredményét: egyéniben az lesz a képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapja, az országos listás - és a nemzetiségeket megillető kedvezményes - mandátumokat pedig a kapott szavazatok arányában egy matematikai módszerrel osztják szét.

Ezen törvény melléklete sorolja fel, hogy az egyes megyékben és a fővárosban hány egyéni választókerület van, és ott szabályozzák azt is, hogy az egyes települések melyik választókerülethez tartoznak.

A választások további szabályait a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (Ve.) foglalja össze.

Ez rögzíti a választási eljárás alapelveit is, ezek: a választás tisztaságának megóvása, az önkéntes részvétel a választási eljárásban, az esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölőszervezetek között, a fogyatékossággal élő választópolgárok joggyakorlásának elősegítése, a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint a választási eljárás nyilvánossága.

Emellett a Ve. foglalkozik a szavazókörök kialakításával, a választójogosultság nyilvántartásával, a választási szervekkel, a választási kampánnyal, az ajánlással, a szavazással (így a külképviseleti, valamint a levélben szavazás szabályaival), a szavazatszámlálással, az eredmény megállapításával és a jogorvoslattal.

A büntető törvénykönyv (Btk.) is foglalkozik a választással:

rögzíti a választás, a népszavazás és az európai polgári kezdeményezés rendje elleni bűncselekmény tényállását és azt, hogy aki ezt elköveti, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A jogszabály szerint büntetendő többi között, ha valaki erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással szerez ajánlást, jogosultság nélkül szavaz, jogosulatlanul ír alá ajánlóívet vagy azon hamis adatokat tüntet fel. Jogszabálysértő az is, ha valaki az arra jogosultat a választásban erőszakkal, fenyegetéssel, megtévesztéssel vagy anyagi juttatással próbál befolyásolni, illetve, ha valaki a szavazatát anyagi juttatás nyújtásától teszi függővé. Jogszabályba ütközik a szavazás titkosságának megsértése is.

A 2013. évi LXXXVII. törvény az országgyűlési képviselő-választás kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szól, és egyebek mellett rögzíti, hogy a jelöltek és a listaállító pártok, nemzetiségi önkormányzatok kampánytámogatásban részesülnek az állami költségvetésből és a kampány alatt kampánytevékenység finanszírozására jelöltenként ötmillió forintot lehet fordítani. A törvény előírja, hogy a 2013-as ötmillió forintot minden évben növelni kell a Központi Statisztikai Hivatal által megállapított fogyasztói árindexszel. A 2018-a választáson ez az összeg 5 millió 140 ezer forint volt.

Több miniszteri rendelet is foglalkozik a választási eljárás egyes részletszabályaival:

az 1/2022. IM- (igazságügyi miniszteri) rendelet az országgyűlési választás és az országos népszavazás határidejeit és határnapjait határozza meg, a 17/2013. KIM-rendelet a központi névjegyzék és egyéb választási nyilvántartások vezetéséről, a 2/2022. IM-rendelet az országgyűlési választás és népszavazás költségeinek normatíváiról, elszámolási és belső ellenőrzési rendjéről szól. A 3/2022. IM-rendelet pedig az országgyűlési választáson és a népszavazáson a választási irodák hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtásának részletes szabályait, a használandó nyomtatványokat, valamint a választási és népszavazási eredmény országosan összesített adatai megállapításának módját tartalmazza.