2022. április 22., 15:39

Megbocsátani lehet, feledni nem szabad - Emlékezés a Felvidékről kitelepített magyarokra

Április 12-e az Országgyűlés egyhangú határozata értelmében 2012 óta a Felvidékről kitelepített magyarok emléknapja. A Rákóczi Szövetség Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Szili Katalin miniszterelnöki megbízott részvételével megrendezett eseményen emlékezett.

kitelepítettek emléknapja
Fotó: Pomichal Krisztián

Rendezgetem a szüleim hagyatékát. Megsárgult papírok akadnak a kezembe: régi életrajzok, keresztlevelek és halotti bizonyítványok, anyukám egyetemi leckekönyve. Miközben jobbomon a kidobásra ítélt iratok kupaca egyre magasodik, kezembe akad egy furcsa levél. A címzés miatt egy pillanatra megáll a kezemben: A Szovjetunióba Erőszakkal Elhurcoltak Szlovákiai Szövetsége, Pozsony. A papír alján látom nagyanyám göcsörtös aláírását. Az 1992-es keltezésű levélben arról érdeklődik, jár-e a családnak kárpótlás akkor már rég halott édesapja, az én dédapám meghurcolása miatt. Korábban nem tudtam, édesanyám sem emlékezett rá, hogy az öreg 1945 januárjában Budapesten esett fogságba és egészen 1946 nyaráig élvezhette a „baráti” Szovjetunió „vendégszeretetét”. „A fogságból nagyon betegen tért haza 1946 nyarán. Lehetősége sem volt kigyógyulni, ugyanis még az év őszén kitelepítették őt és egész családját Csehországba” – írja nagyanyám a pozsonyi szervezet ismeretlenjeinek. Válaszlevélnek nyoma sincs. Valószínűleg nem is jött soha. 

És mégis élünk…

Családunk tragédiájában nincs semmi különleges. Nekünk fontos, mert a miénk, de tízezerszámra játszódott le hasonló eseménysor a háború után. A Csehországba deportáltaknak legfeljebb annyi „szerencséjük” volt, hogy idővel visszatérhettek otthonaikba. A lakosságcserével elűzött emberek csak gondolatban, vagy, ha megélték, évek múlva léphettek újra szülőföldjükre. Ha még az volt egyáltalán… A Rákóczi Szövetség rendezvényén felszólaló, Galánta környékéről családostól kitelepített idős hölgy, Urbán Gizella úgy fogalmazta meg ezt a furcsa érzést,

a Felvidékről kitelepített magyarok nagy része évtizedeken keresztül nem tudta, mit feleljen a kérdésre, hol van a hazája.

Mihez lehet kezdeni egy ilyen traumával? Hogy lehet túllépni a sérelmeken, szembenézni a történtekkel, ha erre az elkövetők, a csehszlovák állam jogutódai sem képesek és valószínűleg nem is lesznek soha? A Rákóczi Szövetség rendezvényén több megoldás is kínálkozott. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter például az újrakezdés és a megmaradás fontosságát hangsúlyozta. Nemzetünk XX. százada nem szól másról, mint az újrakezdésről. Az első világháború után, Trianon után, a második világháború után, ’56 után a Somogyváry Gyula által oly’ találóan megfogalmazott „És mégis élünk!” szellemében a magyarság mindig újrakezdte. Miután házukból kikergették az időközben beköltözött idegeneket, újrakezdték az én Csehországból hazaszökött déd- és nagyszüleim, újrakezdték a Gizi nénijéhez hasonló családok ezrei Magyarországon, és folyton újrakezdjük mi is! Gyorsan tegyük hozzá, ehhez az újrakezdéshez kell Budapest támogatása is. Az, hogy a Rákóczi Szövetség rendezvényén a magyar kormány egyik csúcsminisztere, a Miniszterelnökséget irányító Gulyás Gergely a vezérszónok, mutatja, hogy a kabinet nem szavazógépekként tekint a határon túli magyarságra. Gulyás nem csak elcsépelt frázisként mondja, a határon túli magyarság „számíthat a magyar kormányra”.

Ugyanezt hangsúlyozta lapunknak Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés korábbi elnöke, miniszterelnöki megbízott is. Szili szerint a felvidéki magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú a magyar kormány nemzetpolitikájának folytatása, amely az elmúlt 12 évben egyre pontosabb és hatékonyabb. Az autonómiatörekvések koordinálásával foglalkozó miniszterelnöki megbízott kiemelte, a feladat továbbra is az, hogy a határon túli magyarság minden tagja érezze a következetes nemzetpolitika gyümölcseit. „Ha száz év múlva Füleken, Galántán és Léván is hallhatunk még magyar szót, sikerrel jártunk!”

Megbocsátani lehet, feledni nem szabad

A traumák feldolgozásának egy másik, s talán leghatékonyabb módja a megbocsátás. A fájdalom és sérelmek elengedése. Ez azonban nem jelenthet feledést. A megbocsátás nem járhat együtt a múlt ignorálásával, őseink sérelmeire emlékeznünk kell, de dédelgetni őket nem szabad. Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke épp erre a fontos különbségtételre fűzte fel ünnepi beszédét. Magyarországra összesen 

89 660 embert, aggastyánokat és karon ülő csecsemőket telepítettek ki, jellemzően korábban elűzött, szegény sváb családok házaiba.

A Magyarországról önként(!) Szlovákiába települő szlovák családok azonban takaros, gondosan ápolt portákat kaptak, termőfölddel és állatokkal. S bár a „megmagyarázhatatlant nem lehet megmagyarázni” – fogalmazott Bárdos, de ahogy gyűlölni, úgy felejteni sem szabad. 

Munka, munka, munka

A Rákóczi Szövetség rendezvénye nemcsak az ősök áldozata előtti tisztelgés volt, hanem a jelen eredményeinek elismerése is. A rendezvény záróakkordjaként kitüntették annak a 80 felvidéki településnek a polgármesterét, ahol abszolút számában, arányában vagy mindkettőben gyarapodott a magyarság a 2011-es népszámlálás óta. Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta, a népszámlálás eredménye keserű szájízt hagyhat sokakban, mégis van minek örülni. Az összeírás eredményeivel egy időben megjelent beíratási számok jól alakultak, 3654 gyermek kezdte meg idén szeptemberben magyar iskolában a tanulmányait, 312 gyermekkel több, mint egy évvel korábban, ráadásul a magyar iskolások abszolút száma 2010 óta nem csökkent a Felvidéken. 

A teljesség igénye nélkül néhány a kitüntetett települések közül: Bacsfa, Bátka, Kaposkelecsény, Egyházkarcsa, Hanva, Rimaszombat, Csallóközkürt, Ipolyhídvég, Keszegfalva, Muzsla, Nemeshódos, Debrőd, Dunatőkés. Varga Tiborral, Kaposkelecsény polgármesterével a kitüntetés átvétele után beszélgetve arra voltunk kíváncsiak, minek köszönhető, hogy falujában nemcsak a magyar lakosság aránya, de abszolút száma is emelkedett az elmúlt tíz évben. 

Csak a népszámlálási kampány néhány hónapja alatt nem tudtunk volna ilyen kimagasló eredményt elérni. Évek munkája érett be, számtalan rendezvény, foglalkozás és nemzettudatot erősítő esemény. A közösségépítésnek folyamatosnak kell lennie, nem lehet egy-egy népszámlálási kampány idejére korlátozni

– mondta a polgármester. Kaposkelecsény eredményeinek országos tanulsága is lehet, hiszen a faluban gyakorlatilag nincs asszimiláció. Alig féltucat emberrel nőtt a szlovák közösség, miközben a magyar megerősödött. A recept adott tehát: egy erős magyar közösséghez mindig jó tartozni. Ezen kell dolgoznunk a továbbiakban!

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2022/16-os számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.