Közös nemzeti ünnepeink tesznek minket magyarrá - VIDEÓVAL

"1848-at nem Széchenyi, vagy Deák, vagy Kossuth maga, sem ők hárman együttesen, hanem (…) a vagyonukat, érdekeiket, szabadságukat, életüket kockáztató és a haza oltárára rakó, roppant hosszú sora az egyéniségeknek szerezte, vívta és érdemelte ki.”

Szeretettel köszöntöm a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarságát legnagyobb nemzeti ünnepünk alkalmából, március 15-én, Bonyhádról, a Perczelek városából.

Sokszor és sokan tették már fel a kérdést, ki a magyar, mi a magyar, mi tesz bennünket magyarrá? Magyarrá tesz bennünket közös származásunk, közös történelmünk, közös hagyományaink és közös nemzeti ünnepeink: március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a.

Mi magyarok a mai napon 1848–1849 hőseire emlékezünk. Azokra, akiknek nevét megőrizte számunkra a történelem és mindazokra, akiknek a nevét nem említik a történelemkönyvek.

1848-ban a szabadság ügye nemzetiségtől és társadalmi státusztól független egységet teremtett.  A közös cél érdekében soha korábban nem látott egység jött létre.

1848 üzenete ma is ez számunkra: ha nagy túlerővel kell szembenéznünk, csak összefogással érhetünk célt. Éljünk bár különböző pontjain a világnak, gondoljunk mást bizonyos kérdésekben, amikor a legfontosabb értékeink forognak veszélyben, akkor mindnyájunkra szükség van.

A magyarság az elmúlt egy évben bizonyságot tett arról, hogy képes az összefogásra. A járványhelyzet még inkább megmutatta számunkra, hogy minden magyar számíthat az anyaországra, mi magyarok pedig számíthatunk egymásra.

Bebizonyítottuk, hogy a magyar nemzetet nem képzeletbeli szálak, hanem valós kötelékek kötik össze. Akárcsak 1848-ban, egy nemzetként küzdöttünk a 21. századi ellenséggel, a világjárvánnyal szemben. A harc még sajnos nem ért véget, a győzelemhez továbbra is szükség van mindnyájunk helytállására.

Együtt sikerülni fog!