Köszönjük Elnök úr!
Halálhíre felrobbantotta az internetet és a közösségi hálót a felvidéki használók körében! Akinek tudomására jutott a tragikus hír, aki személyesen vagy közvetve ismerte őt, egy pillanatra megállt és arra gondolt, hogy a legnagyszerűbb emberek miért nem örökéletűek?
Szinte minden magyar ember ismerte őt a Felvidéken, enyhe túlzással azt is lehetne mondani, hogy ő ismert itt mindenkit! Neve a kezdetektől összeforrott a Rákóczi Szövetséggel, amelyet 1989-től, megalakulása óta a felvidéki magyarság szolgálatába állított. Sokáig sokan úgy vélték, hogy Halzl József maga a Szövetség, egy egyszemélyes intézmény, aki és ami fáradtságot nem ismerve mindenkor - télen, nyáron, hóban, fagyban megérkezett oda, ahol valamilyen magyarságunkat érintő dolog történt, a legeldugottabb felvidéki csücsökbe is, ahol magyarok élnek. Közismert volt, az emberek kedvelték és tisztelték.
Talán egy évtizede mondtam is neki egy ilyen látogatás alkalmával, hogy csak ő tudná személyes varázsával, elkötelezettségével egységesíteni a pártjaira hullott felvidéki magyarságot, amennyiben lehetséges lenne számára a szlovákiai politikai feladatvállalás!
A Magyar Villamos Művek vezérigazgatója volt, amikor megismerkedtünk a kilencvenes évek elején. Ez abban az időben volt, amikor a három magyar párt – MKDM, Együttélés és MPP (FMK) egymásnak feszülve megosztotta a felvidéki magyarságot, ami nagyon elkeserítette. Úgy gondolta, hogy a párbeszéd és összefogás érdekében létre kell hozni a magyar régiókban egy civil hálózatot, amelynek helyi vezetőségeiben kapjanak helyet a magyar pártok, a magyar tannyelvű oktatási intézmények, egyházak és civil szervezetek helyi képviselői, valamint ismert magyar személyiségek a régióból. Így alakult meg országszerte a Város és Vidéke Célalapok és Szakalapok Hálózata, kicsit később pedig ennek ernyőszervezete, a Szülőföldön Magyarul Társulás.
Ezzel párhuzamosan szorgos hangyamunkával, széleskörű magyarországi ismerettségi körének köszönhetően sikerült létrehoznia a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt, amelynek kuratóriuma támogatni tudta a hivatalosan bejegyzett város és vidéke célalapokon keresztül a régiók kulturális és egyházi életét, civil szervezeteit, valamint az oktatási intézményeket is.
Érsekújvárba gyakran jött, családi szálak fűzték őt ide, sokat beszélgettünk számtalan alkalommal. Nagyon jól látta, hogy a határon túli magyarság megmaradásának és erősödésének feltétele a magyar iskola. Ezért a Szövetség legfontosabb feladataként az iskolai és óvodai beíratási programot jelölte meg, amelynek pénzügyi hátterének biztosításáért megmozgatott minden lehetséges magyarországi erőforrást.
Budai otthonából is állandóan telefonált, buzdított! Nem ismert lehetetlent, képes volt személyesen felkeresni a magyar települések polgármestereit, iskola- ás óvodaigazgatóit, hogy fejtsenek ki nagyobb aktivitást annak érdekében, hogy például a csúzi magyar gyerekeket a szülők nagyobb számban írassák a kürti magyar iskolába, vagy a berencsieket Nagykérre, illetve az ímelyieket Naszvadra, mivel helyben nincs magyar iskola. Boldog volt, amikor egy ilyen családot sikerült meggyőznie, és nagyon elkeseredett, amikor például minden igyekezete ellenére a pozbai magyar iskola kénytelen volt bezárni kapuit!
Tudta, hogy a hangsúly a fiatalságon van, őket kell megnyerni a jövő érdekében! A határon túli magyar iskolásokat az 56-os budapesti ünnepségekre utaztatta, a magyarországiakat pedig a március 15-ei külhoni ünnepségekre, miközben máig tartó partnerkapcsolatok alakultak az iskolák között. Számos egyéb, határon túlra üzenő, fiatalokat érintő kezdeményezés ötletgazdája volt.
Halzl József Budapesten élt, de az életműve, amelynek minden rezdülését képtelenség felsorolni, a Felvidékhez köti! A veszteséget, amelyet halála jelent pedig képtelenség feldolgozni! Köszönünk mindent, Elnök úr!
