Kőbe vésve?

A beszélgetés résztvevői: Simon Attila, a Selye János Egyetem Tanárképző Kara Történelem Tanszékének tanszékvezetője, a Fórum Kisebbségkutató Intézet történeti szakosztályának igazgatója, Somogyi Alfréd, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának oktatója, a Szövetség a Közös Célokért elnöke és Tárnok Balázs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének Kutatásért Felelős Igazgatója, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) és a Rákóczi Szövetség alelnöke, a Magyar Szövetség külügyi szakértője. Köszöntőt Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke mondott, a moderátor Máthé Áron történész (elnökhelyettes, NEB) volt.

Elsőként Simon Attila a Beneš- dekrétumokról szólt. Szerinte nem egészen fedi a valóságot ez a kifejezés, mivel nemcsak a köztársasági elnök, hanem az egész csehszlovák korabeli elit akarta ezt a rendeletet. Beneš emigrációba távozott, amikor kitört a 2. világháború, emigráns csehszlovák kormányt hozott létre, aminek fő törekvése az volt, hogy mindent, ami München után történt, nyilvánítsák semmissé. Már Londonban kiadott elnöki rendeleteket, összesen 144-et, amelyek egy része arra irányult, hogy miként lehetséges egy nemzetiségileg homogén Csehszlovákiát kialakítani. Hazatérve megalkotta a Kassai Kormányprogramot, ami később a Szlovák Nemzeti Tanács törvényhozásával vált jogerőssé.

Somogyi Alfréd szerint kezdetben a magyarok nem érzékelték a Kassai Kormányprogram súlyát, mivel örültek a háború végének, akik a pincékből jöttek fel hosszú idő után, azok még nem tudták, mi vár rájuk, örültek a békének.

Mit akartak elérni az elnöki dekrétumokkal? Elsősorban nemzetiségek nélküli Csehszlovákiát. A németek esetében ez sikerült is, a magyarok teljes kitelepítése elutasításra talált a nyugati hatalmaknál, hiába volt az igyekezet. Benešék etnikai tisztogatásra gondoltak: mindenkit megfosztani az állampolgárságtól, mert 1938-banüdvözölték a bevonuló magyar csapatokat. Elkobozni a magyarok vagyonát, eltüntetni a magyar lakosságot Dél-Szlovákiából. Csehszlovákia életbe lépett – ez volt az első csehszlovák alkotmány egymondatos szövege.

Tárnok Balázs szerint ma is érvényesek a törvények, amelyeknek visszaható hatása van. Újra alkalmazza a földalap, a legfelső bíróság. Nevesítetlen földeket is elkoboznak, de tulajdonban lévőket is.

Arra hivatkoznak, hogy konfiskálási határozatot adtak ki annak idején. Akkoriban azért nem kobozták el, mert eljárási hibák voltak, nem kerülhettek át a csehszlovák állam birtokába. Ezeket a földterületeket most a Szlovák Földalap keresi, kijavítják az eljárási hibákat, utólag elkobozzák, érvényesítik a régi konfiskációs határozatokat. Ilyen volt a D4-es körgyűrű alatti terület. Korrupciós biznisz, amit most a Btk. módosításával tettek jogerőssé, hogy senki se merje megkérdőjelezni. Aki nyilvánosan tagadja a beneši békerendezést, 6 hónap börtönnel büntethetik. Ez a szólásszabadság durva megsértése, mert alapvető jogot korlátoz. Pedig sok esetben a földtulajdon már a szlovákok birtokában van, sőt az osztrákok is érintettek. Meg kellene keresni olyan szlovákokat, akiktől elvették most a földjeiket.

Somogyi szerint 2018 óta a Pozsony környéki földelkobzások esetében mintegy ezer ügyről beszélhetünk, 2025-ben több konfiskáció történet, mint az azt megelőző években. A Btk módosítása pedig egy erődemonstráció, megfélemlíteni a felvidéki magyarokat. Most akkor hltezer petíció aláírót kellene becsukni? - tette fel a kérdést.

A moderátor kérdésére, hogy a 2. világháború után amennyiben a magyarokat bűnösöknek nyilvánították, Szlovákia győztes vagy vesztes? Simon: Szlovákia nem létezett akkor, Csehszlovákia része volt. A lakosságcsere érdekében minél nagyobb nagyobb számban kellett megvádolni a magyarokat, hogy ki lehessen telepíteni őket.  

Elhangzott a kerekasztal-beszélgetés során, hogy a Btk-módosítás elsősorban a PS ellen irányuló politikai ltámadás, törvényes okokat keresni, hogy meghurcohassák őket. Mi csak hozzájuk csapódunk, velük együtt hurcolnak meg minket is.

Tárnok szerint sajnos Szlovákiában ma is érvényesül a kollektív bűnösség elve a cél megvalósítása érdekében. Ennek nevében emberektől vesznek el földeket pusztán származás alapján. Mindez nem múlt, hanem jelen idejű állami gyakorlat. Ez már nemcsak kisebbségi kérdés, hanem súlyos jogállamisági és szólásszabadsági probléma.

Nem tiszta a jogszabályozás, ugyanúgy, mint a nyelvtörvény esetében sem volt. Itt is, ott is van jogbizonytalanság, ezért van hozzárendelve bírság, büntetés. Ez a csapda. A polgári engedetlenség az egyedüli megoldás. Otthon akkor vagyunk, ha nem érezzük magunkat megfélemlítve.

Somogyi emlékeztetett, a felvidéki magyar politika az elmúlt 35 év alatt mindig előhozta a választási kampányokban a Beneš-dekrétumok eltörlését. Legalább egy jelképes bocsánatkérés megilletett volna minket. Máig nem történt meg.

Viszont, ha ők most bekeményítettek, már nem elég a jelképes bocsánatkérés, már kárpótlást kell kérni.

A református lelkész szerint egyháza vagyona sem visszaigényelhető, teljes egészében, mert fasiszta intézménynek volt nyilvánítva.  40 ezer református hiányzik a kitelepítés miatt. Ha nincs kitelepítés, a magyar párt most is bent lenne a parlamentben.

Simon szerint nem rózsás a helyzetünk, nincs március 15-i köszöntőnk a köztársasági elnöktől, magyarnak az év végén nem adott kitüntetést Pellegrini, csak 22 szlováknak. Ilyen még nem volt.

Zárásként Tárnok elmondta,  ez a mostani méltánytalan helyzet meghaladást igényel! Megoldási javaslatok vannak. Nemzetközi nyomást kell generálni.

Simon szerint pedig a Btk. módosítás kontraproduktív lesz a kormány részére, és az is előfordulhat, hogy a történtek összerántják a magyar közösséget, ez lehet a pozitívuma.

A teljes beszélgetés: