Kié a Lánchíd?
Budapest nem csak a magyar emberek szerint a világ legszebb fővárosa - történelme, kulturális értékei, nevezetességei, építményei, fekvése és hídjai miatt is, amelyek közül a Lánchíd, a Pestet Budával összekötő legrégibb híd a legimpozánsabb, mondhat akárki mást! A főváros egyik ragyogó jelképe!
Kicsit ugyan szűk, kicsit ugyan rozsdásak a láncai, kicsit ugyan már fogatlanok a kőoroszlánjai, melyeket Marschalkó János lőcsei szobrászművész készített, de ahova torkollik, az egy csoda mindkét oldalon: Budán a vár alatti alagútba, Pesten pedig Széchenyi térre, ahol a Magyar Tudományos Akadémia épülete is áll. Egyetemistaként gyalogosan is gyakran átkeltem a hídon, hogy megcsodáljam testközelből, és ilyenkor arra gondoltam, hogy miért nevezik Roosevelt térnek (meglepő módon a szocializmusban) a rendszerváltást követően is egészen 2011-ig a pesti hídlábnál fekvő teret, amikor a Lánchídnak és az MTA-nak is gróf Széchenyi István volt a megálmodója.
A híd megépítésének teljes költsége (előmunkálatok, a budai oldalon lévő kincstári épületek megváltása, Pestnek és Budának kifizetett kárpótlás) 6,575 millió aranyforintot tett ki, ebből maga a híd 4,4 millióba, az összköltség kétharmadába került.
Napjainkban szomorúan vesszük tudomásul, hogy a Lánchíd elég rossz állapotban van, sürgős felújításra szorul! A fővárosnak állítólag nincs rá elegendő pénze, a kormány szerint pedig ez a feladat az üzemeltetőé, a Budapest Közúté! Legutóbb 1986-1988 között újították fel. Ekkor került a budai hídfő jobboldali oroszlánjának talapzatára a Széchenyi-család címere, rajta a család latin jelmondatával „(Si) Deus pro nobis, quis contra nos” - Ha Isten velünk, ki ellenünk? A kibékíthetetlennek tűnő politikai gyűlölködés – válaszolná Széchenyi István gróf, ha élne, az egymás ellehetetlenítésének szándéka, amelynek most könnyen áldozatául eshet a Budát Pesttel összekötő első híd, amely nem csupán a főváros jelképe, hanem az egész nemzeté! Az egész nemzet hídja, nem csak a fővárosé!
A városvezetés már 2002-ben jelezte egy újabb, még teljesebb felújítás szükségességét. Egy 2011-ben elvégzett felülvizsgálat szerint időszerűvé vált a szigetelés és a burkolatok, valamint a vasbeton pályalemez cseréje. Ezt követően a Budapesti Közlekedési Vállalat (BKV) közös pályázatot hirdetett a Lánchíd, a Clark Ádám tér és a Váralagút teljes felújítására. A 2014-es elképzelések szerint a munkákat leghamarabb 2016-tól 2019-ig tartottak volna, és költségét 12-16 milliárd forintra becsülték akkor. 2015-ben új tervek készültek, a 2016-os engedélyokirat szerint a Lánchíd és a Váralagút felújítása 2017. júniusban indult volna és 2019. decemberben fejeződött volna be, majd a 2018-as engedélyokirat szerint már 2018. decemberi kezdéssel és 2021. decemberi befejezéssel terveztek, de ezek egyike sem valósult meg.
Legutóbb 2019 májusában döntöttek a felújításról, de a pályáztatás során a korábbi 16 milliárdos költség 24-27 milliárdra nőtt, amit az előző polgármester, Tarlós István soknak tartott, és csupán a híd felújítását tervezte megvalósítani a Váralagút és a Clark Ádám tér nélkül, ami elég reális elképzelésnek tűnt ebben a formában. Karácsony Gergely új főpolgármester már úgy nyilatkozott, hogy hiányzik a fővárosnak 20 milliárd forintja a felújításhoz, ezért újra kell gondolni a felújítás tartalmát, illetve akár a híd funkcióját is, amely gyalogos-kerékpáros híddá válhatna kisebb tatarozással, rozogán is. Talán még a fiákerek közlekedhetnének rajta soványabb gebékkel, de a várba felvivő, közkedvelt 16-os autóbusz (vagy a 105-ös) már új útvonalra kényszerülne a személygépkocsikkal együtt.
Jogilag a Lánchíd a főváros tulajdona, és amennyiben nem áll a rendelkezésére a felújításához szükséges pénzösszeg, udvariasan kérnie kell a kormánytól, de követelnie nincs joga, hiszen 1994-ben – sok más vagyontárggyal együtt a Lánchidat is eladta a magyar állam a Demszky vezette fővárosnak. A privatizációról szóló törvényjavaslat előterjesztője az MSZP korábbi oszlopos tagja, Békesi László pénzügyminiszter volt. A Fővárosi Önkormányzat hivatalos honlapján megtalálhatók azok a közlekedési műtárgyak – hidak, aluljárók és felüljárók –, amelyek a főváros tulajdonában állnak.
Nos, itt tartunk most, a szokásos egymásra mutogatás az összefogás és megoldás helyett. A főváros és az egész nemzet egyik jelképe, a Lánchíd nagy veszélyben van, könnyen a belpolitika áldozatává válhat! Most nem lesz szüksége a fővárosnak külső ellenségre, aki lerombolja, mint 1945. január 18-án, amikor a második világháború vége felé felrobbantották Budapest összes hídját, köztük a Lánchidat is. Belső ellenség, a politikából eredő összeférhetetlenség is lerombolhatja!
