Kiberháború, vagy szimpla uszítás?
A magyarok és a szlovákok (Csehszlovákia) között a két nép történelme során sosem volt háború. Eltekintve az 1919-es eseményektől (amiért a cseh politika volt a felelős) és leszámítva egy kisebb, 1939-es lokális csetepatét, Magyarország és (Cseh)szlovákia között nem volt fegyveres konfliktus.
A napjainkban dúló kiberháborúban azonban akadnak uszítók, akik vígan szítják a feszültséget Szlovákia és Magyarország között. Ezek egyike a Pravda napilap, amely szinte rendszeresen közöl magyarellenes propagandát. Nincs ezen mit csodálkozni, az örök túlélő kommunista sajtótermék nem képes megtagadni a múltját. Múlt héten a posztkommunista szócső azzal az agymenéssel állt elő, hogy Magyarország szeretné bekebelezni Kárpátalját.
Az „Orbánék megkaparintanák Ukrajna egy részét” hangzatos című cikkben leírt fantazmagória alapjául a lap egy Facebook-bejegyzésre utal mint „megbízható” forrásra. Az idézett bejegyzés Belénessy Csabától származik, akit a Pravda (illetve magyarországi informátora, a budapesti liberális 444.hu, 24.hu és hasonló termékek híreinek szemlézője) Orbán szócsövének nevez, hiszen „a múltban a Magyar Távirati Iroda igazgatója volt, s ezt a pozíciót nem tölthette volna be Orbánék beleegyezése nélkül.”
Az igazsághoz ennek kevés köze van, hiszen Belénessy 2012-től, vagyis tíz éve nem vezérigazgatója az MTI-nek, publicistaként pedig nem találkozni az írásaival a kormányközeli, pontosabban a jobboldali sajtóban. De hát tudjuk, messziről jött embernek könnyű hazudni, az ilyen csúsztatásokat a szlovák olvasókkal könnyű elhitetni.
Mit is ír az „Orbán-szócső”? „Érzelmileg és anyagilag készen kell állnunk arra, hogy befogadjuk a magyar embereket és/vagy a magyar területet. Mert függetlenül attól, hogy a háború kirobbantója a cári/bolsevik reflexet őrző orosz birodalom, tény, hogy a kárpátaljai magyarság nincs jó helyen, mondhatni üldözött Ukrajnában.” Akárhogy is gondolják a kívülállók, ez tény és való. Továbbá: „Magyarországnak egy lépést sem szabad tenni annak érdekében, hogy Kárpátalja hazatérjen, de érzelmileg készen kell lennünk arra, hogy befogadjuk az ottani magyarokat és ruszinokat, illetve ha úgy alakul a hektikus nagyhatalmi helyzet, akkor békés úton magát Kárpátalját is.”
Ebben sincs semmi ördögtől való, hiszen tetszik, nem tetszik, Putyin kirúgott egy téglát a megszokott világrendből, aminek következményei lehetnek. A Pravda szerkesztői is tisztában vannak vele, hogy Kárpátalján 150 ezer magyar él, és a magyar kormány évekkel ezelőtt deklarálta a felelősségét minden magyarért. A menekültek között természetesen sok a magyar, akik számára a háború előtt sem volt fenékig tejfel az ukrajnai „demokrácia”.
A cikk másik része Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettesnek a Twitteren közzétett bejegyzését ismerteti. A Pravda visszakérődzi az ukrán politikus szövegét, amely szintén a közösségi médiában jelent meg: „Nem támogatják a szankciókat. Fegyvereket nemcsak hogy nem küldenek, de még a más országokból érkezőket sem engedik át a területükön. Tulajdonképpen mindenre nemet mondanak. Nem sok hiányzik ahhoz, hogy a hivatalos budapesti retorika nyíltan oroszbarát legyen. Mi ennek az oka? Olcsó orosz gázt akarnak? Vagy mert csendben a mi Kárpátaljánkról álmodnak? (…) Mit gondolnak a magyar emberek? Azok akarnak lenni, akik megpróbálnak hátba szúrni minket, amikor nehéz helyzetben vagyunk? Miért? Egy kis orosz alamizsnáért?”
Tudjuk, hogy a kiberháborúban mennyire felértékelődik a hazugságok, az uszítás és a félinformációk szerepe. A Pravda esetét látva ezért is megdöbbentő, hogy az ilyen propagandára nem figyel oda a béke elkötelezett szlovákiai intézménye, a nemzetbiztonsági hivatal (NBÚ). Miközben a tekintetes hivatal indoklás nélkül kapcsoltat le szervereket és töröltet portálokat, a Pravda-féle uszítás elkerüli a figyelmét.
Természetesen mindez nem a véletlen műve. Néhány nappal a magyarországi parlamenti választások előtt ilyen konspirációkkal etetni a szlovák olvasókat arra enged következtetni, hogy a hangulatkeltés a magyarországi liberális „zorbánozó” körök hadoszlopaitól, illetve a közös megbízóktól ered. Mert ezeknek semmi sem drága, ha a nemzeti konzervatív kormány megbuktatásáról van szó. Ebben a hadműveletben az is megengedhető, hogy a régi történelmi traumák felmelegítésével etessék a gyanútlan szlovák közvéleményt. Kérdés, kinek az érdeke szítani a feszültséget a szlovákok és a magyarok között? Talán az NBÚ tudja a választ.
A „kiegyensúlyozott” tájékoztatásból a cseh védelmi miniszter, Jana Černochová múlt heti nyilatkozata sem maradhatott ki: „Nem veszek részt személyesen a V4-ek védelmi minisztereinek budapesti találkozóján. (…) Mindig támogattam a V4-et, de sajnálom, hogy az olcsó orosz olaj most fontosabb a magyar politikusoknak, mint az ukrán vér.” – jelentette ki a liberális hölgy. Az idézet forrása (mily meglepő) a Telex liberális portál. És Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kirohanása sem maradhat ki a sorból, aki az Európai Tanács ülése előtt adta elő szokásos nagyjelenetét, megfejelve azzal, hogy célzottan szólt Orbán Viktorhoz, illetve Magyarországhoz. A teátrális fellépés természetesen nagy visszhangot kapott.
A Magyarország elleni kirohanások mellett azonban sem a Pravda, sem a többi posztkommunista-liberális sajtótermék említésre sem méltatja, hogy Magyarország mindig barátságosan viszonyult a barátságtalanul viselkedő Ukrajnához. Említést sem érdemel a részükről, hogy Magyarország hány menekültet fogadott be, mennyi segélyt küldött, és milyen segítséget nyújtott az ország a járvány idején Ukrajnának. Arról sem esik szó, hogy már az első ukrán–orosz háború után sebesülteket gyógyítottak Budapesten, ukrán gyerekeket nyaraltattak Magyarországon. Miközben az Európai Unióba igyekvő ukrán állam európéerként viselkedve, „hálából” megnyirbálta a kárpátaljai magyarság alapvető nyelvi jogait.
Logikusan adódik a kérdés, hogy ezek a hős politikusok és liberális sajtójuk vajon miért nem támadja teszem azt Belgiumot vagy Hollandiát? Miért nem szidják a német kancellárt, akinek szintén fontosabb az ország energiaellátása, az európai béke, mint két verekedő szláv nép közül az egyik támogatása? Mi táplálja ezt az egyre fokozódó magyarellenességet? A válasz világos: az április harmadikai országgyűlési választások előtt összefogott a liberális baloldal, amely meg akar felelni a (természetesen nem létező) háttérhatalomnak. A magyar polgári kormány az útjukban áll, ezért kell nyomni minden lehetséges módon az Orbán-ellenes propagandát. Ami a német kancellárnak elnézhető (vagy elhallgatható), azokat a vádakat rá kell olvasni a magyar jobboldalra, hátha sikerül eltakarítani az útból, és végre visszatérhet a liberális Kánaán Magyarországra is.
A magyar kormányra, illetve a magyar miniszterelnökre a sajtóban zúduló össztűzből már csak Gyurcsány Ferenc alkoholos őrjöngése hiányzik. A magyar baloldal vezére többek közt ezt találta mondani: „Pocsék ember leszel vagy meghalsz. (…) Orbán szerint életünk ára a bűnbeesés. (…) Az élethez szar alakká kell válnunk. Meg se próbál más utat ajánlani a nemzetnek.”
Látható, hogy ezeknek fontosabb az európai és a világbékénél a gazdáik feltétlen szolgálata, a hadjáratban pedig mindenkinek részt kell vennie.
Megjelent a Magyar7 2022/13.számában.
