Kétharmados kihívások és a megújulás esélyei
Az eredmény ugyan még nem jogerős, de múlt szombaton megismerhettük az április 12-i országgyűlési választások teljes feldolgozottságú adatait. Biztossá vált, hogy a Tisza kétharmados felhatalmazással alakíthat kormányt.
Az adatokból kitűnik, több rekord is fűződik a 2026-os országgyűlési választásokhoz. 1990 óta egyetlen alkalommal sem járultak akkora arányban az urnákhoz a magyar választók, mint most április 12-én. A közel nyolcvan százalékos részvétel azt igazolja, az elsőválasztók mellett több százezer olyan szavazó is megjelent az urnáknál, aki életkoránál fogva ugyan a korábbi választásokon is élhetett volna a választójogával, de ezt soha korábban nem tette meg. A Tisza rekordszámú, közel 3,4 milliós szavazótáborában ezek a választók is szép számmal megjelentek.
Magyar Péter pártja 141 mandátumot szerzett meg, amely közel 71 százalékos arányt jelent az Országgyűlésben. Ennél nagyobb parlamenti többséggel az elmúlt harminchat évben, amióta szabad választásokat rendeznek Magyarországon, csak az MSZP-SZDSZ koalíció kezdte meg a kormányzást, még 1994-ben. 2014-et követően, amikortól 199 tagú a magyar törvényhozás, a Tisza a legnagyobb létszámú képviselőcsoportot alakíthatja meg. A Fidesz-KDNP az utóbbi három választáson szintén kétharmados felhatalmazást kapott, de még a legnagyobb arányú győzelme alkalmával, 2022-ben is be kellett érnie 135 mandátummal.
A Tisza április 12-én beállította a Fidesz-KDNP 2014-es rekordját, a 106 egyéni választókerületből 96-ban végzett az első helyen. A rekordbeállításhoz az is kellett, hogy a külképviseleti és az átjelentkezett szavazók voksainak összesítése után további három választókerület megforduljon. A négy évvel ezelőtti választáshoz képest jóval nagyobb számú szavazatot számoltak meg a voksolást követő hétvégén, az így összesített szavazatok még egy további listás mandátumot is hoztak a leendő kormánypártnak.
A külhoni magyarok által leadott levélszavazatok körében idén is tarolt a Fidesz-KDNP, az 52 megszerzett mandátumból egyet a határon túli magyar voksok biztosították a távozó kormánypártoknak. A korábbi választásoktól eltérően idén nem került kiosztásra nemzetiségi mandátum, így a nemzeti közösségeket, köztük a korábban saját képviselővel rendelkező németeket is szószólók fogják képviselni az Országgyűlésben.
Múlt héten már lezajlott az első egyeztetés a parlamentbe jutott pártok között, az alakuló ülésre május 9-én szombaton kerül majd sor. A tervek szerint ezen a napon leteszi az esküt az új kormányfő, és feláll a Magyar Péter által vezetett új kabinet. Az új kormány megalakulásáig Orbán Viktor ügyvezető miniszterelnökként tölti be hivatalát, az általa vezetett kabinet már korlátozott jogkörökkel rendelkezik.
A leendő kormányfő sűrű hetet tudhat maga mögött: a múlt hétfői nemzetközi sajtótájékoztatón elhangzott válaszaival az utólagos reakciók alapján a távozó kormánypártok hívei körében is elismerést szerzett, de a másnapi feszült hangulatú interjúival a közmédiában már jóval inkább megosztotta a közvéleményt. A leendő kormányfő élő adásban jelentette be a közmédia hírszolgáltatásának felfüggesztését az új kabinet megalakulását követően.
Hasonlóan élesen megoszlik a fideszes és a tiszás tábor véleménye, miután Magyar Péter távozásra szólította fel az államfőt és még néhány további, még évekre szóló mandátummal rendelkező tisztviselőt. A leendő kormányfő önmérsékletet kizárólag a Magyar Nemzeti Bank elnökével szemben tanúsít, ebben nyilvánvalóan szerepet játszik az a megfontolás, hogy a jegybanki függetlenség megsértése komolyan aláásná a pénzügyi körök bizalmát Magyarországgal szemben.
A pénzpiacok láthatóan optimistán várják az új kormány megalakulását, a forint a múlt héten a hektikus nemzetközi környezetben is négyéves csúcsára ért az euróval szemben. Jól teljesített a budapesti tőzsde is, igaz a MOL részvényeinek árfolyamát alaposan megrángatta a leendő kormányfő felszólítása, hogy a soron következő osztalékfizetéskor a Mathias Corvinus Collegium ne kapja meg a neki járó összeget. Magyar Péter láthatóan elszánt abban, hogy a leköszönő kormány által feltőkésített elitképző működését ellehetetlenítse.
Múlt héten a leendő Tisza-kormány szakpolitikusai megkezdték a tárgyalásokat az uniós források felszabadításáról. Brüsszel a jelek szerint nem adja olcsón a Magyarországnak járó zárolt eurómilliárdokat, pedig az idő igencsak sürgeti az új kormányt, hiszen nem elég megnyitni a pénzcsapokat, augusztus végéig le is kell hívni a forrásokat. Kérdés, hogy Brüsszel megelégszik-e az új budapesti kormány antikorrupciós intézkedéseivel, vagy valóban nagyobb árat szab, feltétlen politikai azonosulást várva az uniós fősodorral. Ebben az esetben az új kormány, ha a megegyezés érdekében végül meghajol, komoly támadási felületet ad a vereségből még éppen csak feltápászkodó ellenzékének.
Ha az uniós pénzcsapok nem is nyílnak meg varázsütésre, Kijev a budapesti kormányváltást követően hajlandónak látszik újraindítani az olajtranzitot - feltéve, ha megkapják a leköszönő magyar kormány által blokkolt uniós pénzcsomagot. Az iráni konfliktus lezárása egyelőre bizonytalan, így jó eséllyel a felálló kormánynak is egy nehezen csituló energiaválsággal kell szembenéznie.
A Tisza sietett megnyugtatni a közvéleményt, és ígéretet tett a védett benzinár fenntartására, ahogy az élemiszerárakat rögzítő ársapkákat sem törlik el azonnal. Az “unortodox” lépések mellett a mérleg másik sepenyőjébe is súlyt helyezett a kormányra készülő párt, a pénzpiacoknak küldve jelzést, 2030-ra kitűzte az euróövezeti csatlakozás céldátumát.
Magyar Péter a múlt héten begyűjtötte a világ számos vezető politikusának gratulációját, köztük olyanokét is, akik korábban Orbán Viktor szövetségeseinek számítottak. Jól mutatja, mennyire heterogén a kormányra készülő párt bő hárommilliós tábora, hogy az izraeli kormányfő meghívása az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójának budapesti ünnepségeire sok Tisza-szimpatizánsban visszatetszést váltott ki. Ugyancsak nyílt ellenérzést váltott ki a párt számos támogatójának körében, hogy a sajtó megszellőztette, az oktatási tárca élére a katolikus egyház közegéből érkező szakember kerülne. Magyar Péter utóbb több türelmet kért, és a “verbális lincselés” leállítására szólította fel a híveit, jelezve, hogy még nincs végleges döntés a tárcavezető személyéről.
Magyar Péter múlt héten a külhoni magyar pártvezetőkkel, így Gubík Lászlóval is felvette a kapcsolatot. A Magyar Szövetség elnöke lapunknak elmondta, a jövő heti személyes találkozón a szomszédságpolitika is napirendre kerül majd. Gubík felidézte, a leendő kormányfő szeretné megismerni azokat a háttéranyagokat, amelyek a Magyar Szövetség rendelkezésére állnak az utólagos földelkobzások kapcsán, hogy azokat érvként használhassa, miután Magyar Péter a hétfői nemzetközi sajtótájékoztatón leszögezte, a jószomszédi kapcsolatok előfeltétele a lex Beneš és a földelkobzások körül kialakult helyzet rendezése.
Gubík hozzátette, elmondta Magyar Péternek, a felvidéki magyar közösség az eddigi Kárpát-medencei nemzetpolitikai együttműködésben is aktív szerepvállaló volt. Az egyetlen magyar párt, amely felel a teljes felvidéki magyar intézményrendszerért, a mindenkori magyar kormány stratégiai partnere. A Magyar Szövetség elnöke hangsúlyozta, jelezte Magyar Péter irányába, nyitottak az együttműködésre a részleteket illetően, miből is áll majd a nemzetpolitika a vívmányok folytatásán túl, amelyek megőrzése szükséges.
Az elmúlt napokban a leköszönő kormánypártok berkeiben megindult a választási fiaskót követő gyászmunka. Orbán Viktor egy múlt heti interjúban saját magát nevezte meg a vereség első számú felelősének, egyúttal meghirdette a párt megújítását. A Fidesz-KDNP 52 tagúra szűkült frakciójában Orbán elmondása szerint sorcsere várható, egyúttal erősítenék az ellenzékbe szoruló “nemzeti oldal” mozgalmi jellegét.
A Fidesz választmánya április 28-án ül össze, majd nyár végéig lezajlik a tisztújítás a leköszönő kormánypárt soraiban. A párt megújításának komoly tétje van, ha a Fidesz szeretné elkerülni a 2010-es vereség után feltartóztathatatlan lejtőre kerülő MSZP sorsát, meg kell találnia a módját, hogy egyben tartsa a közel két és fél milliós szavazótáborát.
Az írás olvasható a Magyar7/17. számában.
