Határok nélkül – Brüsszelből

A határon átnyúló projektek megmaradnak.

És igény van arra, hogy megerősödjenek, bővüljenek és magasabb prioritási szintre kerüljenek. Ezért kész harcba szállni az EPICAH csapata mintegy lobbi szervezetté átalakulva.

Ezen a találkozón értettem meg a határon átnyúló projektek mélyebb filozófiáját.

Kárpát-medencében élő magyarként ebben azt tapasztalhatjuk, hogy végre némi előnyünk származik abból, hogy a határ mindkét oldalán megértetjük magunkat magyarul.

Egyszerűbben keletkeznek barátságok, közös a kultúra, a hagyomány és a gondolkodásmód, így nagyobb az esély a sikeres együttműködésre is. Így jómagam is részt vehettem pár sikeres pályázatban. Most, e tapasztalatok után, tudatosíthattam, hogy jó nagy mázlink van, mert Európában rengeteg „nagy-testvérünk van”, akik erősebb érdekérvényesítő erőt képesek felmutatni és képviselni. 

A térképen láthatjuk Európa határon átnyúló területeit és program-logóit, valamint azok megnevezéseit.

Ez a terület Európa 38%-át teszi ki közvetlenül és közvetve egész Nyugat-Európát, ill. Európát.

Persze sok ágazatot ölel fel a program, de ezek közül talán a leglátványosabb a turizmus fejlesztése.

Közös jelenség mindenütt az, hogy a turista-tömeg a fővárosokban összpontosul és a peremvidékek a fejlődésben lemaradnak.

Ez mára Nyugat-Európában olyannyira elfajult, hogy megteltek a fővárosok, és az ott lakók menekülnek a látogatók elől. Szóról-szóra elhangzott, hogy Barcelonában, már a szezon elején allergiásak a turistára.

Bár Szlovákiában a turizmus eddig mostohagyermeke volt a gazdaságpolitikának, de már nálunk is megfigyelhető, hogy a turizmus elsősorban a fővárosba, illetve a Magas-Tátrába összpontosul.

A közeljövőben Európába mintegy 400 millió távol keleti és amerikai turista látogatására számítanak, melynek fogadására az egyetlen megoldás az együttműködés és ezeknek a turistáknak a vidékre való irányítása. Egyrészt azért, hogy fellélegezhessenek a fővárosiak, másrészt azéért, hogy ne ürüljenek ki a régiók, ne vándoroljon el a vidék lakossága munka után a fővárosokba.

Nos, a programot megalkották, valahogy mégsem működik. Ugyanis ez a terv csak akkor válhat sikeressé, ha a vidéket is konkurenciaképessé tesszük.

Elsősorban a vidék úthálózatának és szolgáltatásainak fejlesztésén – ami „csak befektetés és szervezés” kérdése.

Másodsorban – főleg, ha lesz rá közös akarat – az emberek hozzáállásán és tenni akarásán.

Bátran állíthatom, hogy a programkínálatot vagy a hagyományőrzést, vagy akár természeti kincseket tekintve, ezekből egyik vidék sem szenved hiányt!

Úgy gondolom, hogy ebből a folyamatból most nem szabad kimaradnunk – régióink és kistérségeink sorsa és jövője, fejlődése függ ettől a célkitűzésmegvalósításától.

Bizonyára felmerülhet ez a kérdés több olvasóban is. Azon túl, hogy területileg ez az igény Európa több mint 1/3-át érinti, jelentős gazdasági indokok is vannak a háttérbe. Az ezeken a területeken élő egyének, ill. kis- és középvállalkozások a turizmusnak köszönhetően is Európa GDP-jének a 11%-át termelik ki. Egyszerűen Európának erre a teljesítményre szüksége van, illetve benne van a lehetőség, és törekednie kell rá, hogy ebből még többet kihozzon.

A kérdés az, hogy értünk lesz-e aki harcoljon, lesz-e aki ezeket az információkat hazahozza, miután érdekképviseletünk kiesett az EP-ből.

A konferencián számos parlamenti képviselő is részt vett, akik megegyeztek abban, hogy mindennapi munkájuk során e témakör prioritást fog élvezni. Maga a Régiók bizottságának biztosa, Mr. Jose Maria Costa volt a téma felvezetője, és az első felszólalók között kiemelném a hozzánk közel álló Winkler Gyulát, aki 2009-től az RMDSZ színeiben lett EP képviselő, és Ivan Štefanecet (KDH), aki a felvidéki magyar képviselet hiányában elfogadta a meghívásunkat.

Miután mindannyiuk a Regionális fejlesztési bizottságban, az agrárpolitikában, a külkereskedelemben és fogyasztóvédelemben jelentős szerepet töltenek be, együttműködnek, és amint megtapasztalhattam, azon túl, hogy mind EPP-s koalíciós tagok, emberként barátok is.

Deli Andortól, aki a Fidesz színeiben vajdasági magyarként szerzettszerzett EP mandátumot 2014-ben, megtudhattam, hogy egyre nagyobb konkurenciát és ezzel fejtörést is okoznak azok a hálózatok, közösségi szolgáltatások, amelyek gombamódra nőnek Európa-szerte, és mindenhol a technikai kiváltságoknak köszönhetően „megfoghatatlanul” működnek. Ezek a közösségi szolgáltatók ellenőrizhetetlenek, ezáltal minőség-ellenőrzés, biztosítás és garancia nélkül működnek, amely nem jó a felhasználónak sem.  Nem jó a hivatalosan működő vállalkozásoknak sem, mert leverik az áraikat, és nem jó az államnak sem, mert nem fizetnek adót és járulékot. 

A program végeztével egy szűkebb körű bemutatóra voltunk hivatalosak a spanyol EIXO ATLANTICO meghívására.

Igazán csak most jött a döbbenet. Az egész témakört leszűkítették Spanyolországra és konkrét példákra bontották le az elképzelésüket. A spanyol-portugál határ menti övezet az, amellyel ők több évtizede óta dolgoznak. Azon túl, hogy a már említett Barcelona vagy Madrid vonzerejével kell a lépést tartaniuk, le kell, hogy körözzék a tengerpartokat, avagy a Kanári-szigeteket is! 

Programkínálatuk a borutak és gasztronómiai fesztiválok mellett szélesedett. Külön helyszíneket alakítottak ki és rengeteg csoportos kirándulást szerveznek az egyes célcsoportoknak: egyedülállóknak, nagycsaládosoknak, anyáknak gyerekeikkel, nyugdíjasoknak, diákoknak és mozgássérülteknek.

Így mindenkire oda tudnak figyelni, a vendégek összebarátkoznak egymással és a vendéglátókkal, és visszatérnek. S mivel hasonló cipőben járnak, a vendégek rendkívül segítik egymást, kiegészítik egymást és sehová máshová nem utaznának.

Az alábbi térképet mutatták meg. Miután elém került a térkép, ahol mindezt szervezik, naivan megkérdeztem, hogy az egyes színek turistautakat, bicikli utakat, roller-pályát, kisvonatot, autóutat avagy busz összeköttetés jeleznek-e. Erre következtettem a sűrűségükből (pl.egy boros-pincés dűlőn). Kikerekedett szemekkel mondták, hogy az mind teljes értékű integrált infrastruktúra, mert amit látok, az a spanyol-portugál határon-átnyúló projektek alapja és ez egy 200 x 400km kiterjedésű területet ölel fel.

Csak szurkolni tudok, hogy nálunk is az odavaló emberek kerüljenek a döntéshozói posztokra, hogy ugyanezt a mi kis 50 x 600km-es sávunkban is megteremthessük.