Felismerni a közös érdeket
Ha a visegrádi négyek kifejezést halljuk, már-már megszokott, a köznyelvbe beépült fogalomra gondolunk, hiszen a rendszerváltás utáni egyik első közös kezdeményezése volt előbb a három, majd Csehszlovákia kettéválása után a négy közép-európai államnak, amely során az országok nem felsőbb, nagyhatalmi parancs eredményeként alapították meg együttműködésük és közös érdekeik képviseletének regionális társulását.
Több mint három évtizede létezik a hivatalos nevén Visegrádi Együttműködésnek nevezett csoport, ám a múlt rövid felidézése mellett most elsősorban arra vállalkozunk, hogy a jelen lehetőségeiről és főképpen a jövő kilátásairól gondolkodjunk, amelyben a tapasztalt politikus, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, Németh Zsolt a partnerünk.
Mindenekelőtt egy sokak számára triviális, pofonegyszerűnek tűnő, de fontos kérdéssel kezdünk, azaz, hogy mi volt a motivációja Lengyelországnak, Magyarországnak és az akkor még közös Csehszlovákiának arra, hogy megalakítsák a Visegrádi Együttműködést?
Németh Zsolt mindenekelőtt a történelmi gyökeret tartja fontosnak megemlíteni, azaz, hogy 1335-ig nyúlik vissza a V4-es együttműködés, amikor is a cseh, a lengyel és a magyar uralkodó Visegrádon találkozott és egyfajta szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek Bécs árumegállító jogával szemben.
E komoly történelmi előzményből kiindulva kezdeményezte Antall József magyar miniszterelnök, Václav Havel csehszlovák és Lech Walesa lengyel elnök támogató részvételével, hogy 1991-ben támasszák fel a szervezett együttműködés történelmi keretét. Akkor a legfontosabb a térség euroatlanti integrációja volt, amely az évek során kibővült számos új elemmel, s ma már a közös regionális fejlesztések a legfontosabbak.
– Ezalatt elsősorban infrastrukturális fejlesztéseket, azaz határ menti köz- és vasúti, illetve autópálya-összeköttetést, az energetikai hálózatok összekapcsolását értjük – pontosította Németh Zsolt, majd hozzátette, hogy az utóbbi években Lengyelország révén az ún. Három Tenger Kezdeményezés tágabb körbe vonta ezeket a célkitűzéseket. (A Három Tenger Kezdeményezés a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tenger között fekvő 12 EU-s ország társulása – a szerk. megj.)
Az 1991-es kezdet óta folyamatos a V4-es közös érdekképviselet az Európai Unió különböző fórumain.
Németh Zsolt hangsúlyosan kiemelte, a legalapvetőbb jellemző, hogy a V4-en belül olyan együttműködésről van szó, amelynek az alapja a közös érdek. Ha ez megvan, kialakulhat a szorosabb integráció. Példa erre a migrációs paktummal szembeni közös fellépés néhány évvel ezelőtt, amelyet jól azonosított, közös érdek diktált. A négy ország közös fellépésének az eredménye, hogy ma nincsenek kötelező elosztási kvóták.
A tapasztalt magyar politikus arról is nyíltan beszél, hogy voltak bizony hullámvölgyek is a Visegrádi Együttműködés immár több mint három évtizedes múltjában. Václav Klaus későbbi cseh elnök például az 1990-es években nem volt túl lelkes támogatója a Visegrádi Együttműködésnek, de arra is emlékszünk, hogy az első Fico-kormány idején sem volt túl intenzív a szlovák közreműködés.
Hullámhegyek és hullámvölgyek a jövőben is lesznek, véli az Országgyűlés Külügyi Bizottságának az elnöke és úgy látja, a Visegrádi Együttműködés összességében a kultúráról is szól, s a kultúra mindig a politika előtt jár.
Beszélgetőpartnerünk elsősorban abban bízik, hogy noha lesznek politikai véleménykülönbségek, a közös kulturális talapzat elég erős ahhoz, hogy egy-egy politikai különbség súlyát elbírja és azokat másodlagossá tegye.
Németh Zsolt kifejtette, hogy a térségi együttműködés szíve a V4, amely északi és déli, illetve közép-európai elemeket egyaránt hordoz magában. Történetiségében nagyon erősen megalapozott, és a résztvevő államok nem tekintenek az együttműködésre a kizárólagosság igényével.
A véleménykülönbségek megléte már csak azért is természetes, mert a V4 jelenleg meghatározó kormánypártjai más-más politikai családok tagjai, ami Lengyelországban az Európai Néppárthoz, Csehországban az Európai Konzervatívokhoz, Szlovákiában az Európai Szocialistákhoz való tartozást jelenti, illetve a magyarországi Fidesz pedig nem tartozik egyetlen pártcsaládhoz sem.
A nemrégiben lezajlott lengyelországi választások kapcsán Németh Zsolt megjegyezte, még nem látható pontosan az új kormány V4-es politikája.
Ezt azért tartotta fontosnak megjegyezni, mert annak döntő jelentősége van a regionális együttműködés szempontjából, hogy a legnagyobb, Lengyelország milyen álláspontra helyezkedik majd. Emellett kíváncsian várja a kétoldalú kapcsolatok alakulását is, például, hogy a szlovákiai választások után felállt új kormány hogyan tud majd együttműködni a cseh kormánnyal.
A magyar–szlovák együttműködés intenzitása kapcsán Németh Zsolt lapunknak elmondta, nagyon is derülátó. Megismételte, hogy a nagy kérdőjel Lengyelország, és hozzátette, a V4 jövőjét alapvetően Varsó határozza majd meg. Bár a cseh és a lengyel kormány várhatóan közelebb áll majd egymáshoz, a szlovák pedig a magyarhoz, azt gondolja azonban, hogy a közös érdekek összehangolhatóak.
Lengyelországban Szlovákiához hasonlóan az ún. kohabitáció, megosztott rendszer várható, hiszen Andrzej Duda lengyel elnök egyértelműen a konzervatív táborhoz tartozik, s mivel az elnök erős jogkörökkel rendelkezik, meghatározó a szerepe a külpolitikai kérdésekben is. Németh Zsolt úgy látja, a lengyel elnök elkötelezettsége a V4 mellett szinte megkérdőjelezhetetlen.
Kérésünkre külön kitért az új szlovák külügyminiszter személyére (Juraj Blanár, Smer), akivel kapcsolatban kiemelte, hogy viszonylag kevesebb külügyi tapasztalattal rendelkező politikusról van szó,
megnő tehát a kormány és a kormányfő szerepe a diplomáciai kérdésekben.
Korábban nem volt mindig összhang a Fico-kormányok és a külügyminisztérium között, nem véletlen, hogy Robert Fico úgy jellemezte a külügyi tárcát, mint állam az államban. Németh Zsolt arra számít, hogy az elkövetkező időszakban nagyobb lesz az összhang a pozsonyi kormány és a külügyminisztérium között.
Megjelent a Magyar7 hetilap 45. számában.
