„Esterházy János megérdemli, hogy Közép-Európa védőszentje legyen” – az Országházban emlékeztek a felvidéki politikusra
A Rákóczi Szövetség március 12-én, vasárnap 10 órától emlékezett meg az Országház felsőházi termében Esterházy János mártírsorsú felvidéki politikusról. Az eseményen átadták az Esterházy-díjat is, amelyet idén Majnek Antal nyugalmazott munkácsi római katolikus püspök kapott meg.
A Rákóczi Szövetség 1991 óta minden év márciusában megemlékezik Esterházy János életművéről, továbbá Esterházy-díjat adományoz olyan személyeknek vagy intézményeknek, akik és amelyek az ő szellemében a magyar közösségek szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve a mártírsorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért – a kereszténységért, az összmagyarságért és Közép-Európa népeiért – kimagasló tevékenységet fejtettek ki.
Az emlékülés kezdetén a résztvevők közösen, felállva énekelték el nemzeti imádságunkat, majd elsőként Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes mondott ünnepi beszédet. A nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős tárca nélküli miniszter úgy fogalmazott, Esterházy János személyében szimbolizálja és bizonyítja azt, hogy a kereszténység és a magyarság nem egymással szembenálló, hanem egymásra mutató valóság.
– fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Semjén Zsolt szerint az, hogy a magyarság megmaradhatott, míg az államalapításkori keleti népek nagy része eltűnt, is bizonyítja, hogy a kereszténység és az egyetemes egyház nem szüntették meg a nemzeti létet. Épp ellenkezőleg: lehetővé tették annak megőrzését, kibontakozását és felvirágoztatását.
„A kereszténység a nemzeti lét vonatkozásában mindig tudta, hogy két tévedést kell elkerülni. A mi korunkban ezek úgy nevesíthetők, mint az internacionalizmus vagy kozmopolitizmus, amelyek nem tekintik értéknek a nemzeti létet. A másik ilyen tévedés a sovinizmus, amely egy nemzet életjoga alapján kétségbe vonja más nemzeteknek a létezéshez való jogát” – mondta a miniszterelnök helyettes, hozzátéve, hogy Esterházy János is e szellemben, a magyarság megmaradásért és a sovinizmus ellen küzdött. S végső soron ezért volt hiteles a felvidéki politikus magyarsága, mert mindig sorsközösségben gondolkodott a velünk élő népek tekintetében.
– zárta mondandóját Semjén Zsolt.
Az Esterházy-díjat 2023-ban Majnek Antal nyugalmazott munkácsi római katolikus püspök részére adományozták, a kárpátaljai magyarokért és minden Kárpátalján élő emberért végzett szolgálata elismeréseként. A díjazottat elsőként Berhidai Piusz, a Ferences Rend tartományfőnöke méltatta, aki beszéde elején kiemelte: magyar mivolta mellett három vonás jut az eszébe, amikor Antal atya munkásságára tekint.
Mindezt ferencesként, még püspökként is kisebb testvérnek maradva, testvérként a testvérek közt, kisebbként a kisebbek közt, a szegények között forgolódva. Végül mindig szem előtt tartva a vértanú példáját, vagyis vállalva az áldozatokat, a kereszt hordozását, amely egyedül képes hiteles tanúvá formálni” – mondta Piusz atya, aki röviden ismertette is a díjazott életpályáját.
1982-ben szentelték pappá, 1989 nyarán pedig két társával együtt missziós tevékenységbe kezdett Kárpátalján. A nagyszőlősi ferences misszió vezetője lett, Huszt plébánosaként pedig a Huszti és Técsői járásban végzett lelkipásztori szolgálatot.
II. János Pál pápa 1995 decemberében nevezte ki febianai címzetes püspökké és az 1993-ban megalapított Kárpátaljai apostoli kormányzóság segédpüspökévé. Püspökké 1996. január 6-án, Rómában szentelték, jelmondata pedig a „Dominus fortitudo mea” lett, amely magyarul annyit tesz: „Az Úr az én erősségem”.
Az apostoli kormányzóságot II. János Pál pápa 2002-ben emelte egyházmegyei rangra, megalapítva ezzel a Munkácsi római katolikus egyházmegyét, amelynek első megyéspüspökévé Majnek Antalt nevezte ki, aki egészen 2022. január 28-ig töltötte be a tisztséget – ekkor fogadta el ugyanis Ferenc pápa az egyházmegye kormányzásáról való lemondását.
Piusz atya beszédét követően a díjazottat Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelős államtitkár méltatta, aki kiemelte:
Antal atya egy korábbi interjújában úgy fogalmazott, hogy bár visszamehetne ferencesnek, egyelőre még nem gondolkodik a lehetőségen, mert akkor elhelyezhetnék Kárpátaljáról. Ő pedig maradni szeretne, hiszen püspökből van elég, de papokból, különösen a magyarokból, nagyon nagy a hiány.
Az aktív szolgálatot tehát nem hagyta abba: nyugalmazott püspökként elvállalta öt egyházközség lelkipásztori ellátását, valamint részt vett a karitatív szociális segítségnyújtásban, adományok szervezésében és a rászorulókhoz való eljuttatásban.
– mondta Potápi Árpád János.
A díjat Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke és Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke adták át Majnek Antal atyának, aki az elismerés átvételét követően úgy fogalmazott: a díjat a közösség, s mindazok nevében fogadta el, akik 34 éve bármilyen módon is segítik és segítették az ő munkáját – hiszen az elért eredmények nem csak az ő érdemei.
Az emlékünnepségen részt vett Arkadiusz Adamczyk lengyelországi egyetemi tanár is, akinek a nemrég magyar nyelven megjelent „Tiszteljük egymás nemzeti meggyőződését…” Esterházy János gróf életpályája című könyvét Pelyach István történész ismertette röviden. A történész kiemelte, hogy Adamczyk professzor munkája azért is különleges, mert nem mint magyar történész írta, így képes volt más szemüvegen keresztül vizsgálni a mártírsorsú felvidéki politikus életét és munkásságát.
„Röviden összefoglalva a monográfia azért fontos és azért érdekes, mert többek közt arra keresi a választ, hogy miért kellett olyan sokat várni Esterházy János történelmi megítélésének változására, s miért nem lehetett hosszú ideig egyfajta példakép a magyarság és a közép-európai nemzetek számára” – fogalmazott Pelyach István, hozzátéve, hogy Esterházy tevékenysége során számos kihívással nézett szembe: Trianon tragédiájával, a felvidéki magyarság széttagoltáságával, illetve a csehszlovákiai majd a szlovák politika valóban méltatlan magyarsággal szemben folytatott politikájával.
Ezt követően Adamczyk professzor beszélt Esterházy Jánosról és arról, milyen hatással voltak a politikusra lengyel gyökerei. „Esterházyról nemcsak mint magyarról, hanem félig mint lengyelről is beszélhetünk, hiszen anyai ágon a lengyel történelemben jelentős Tarnowsky családba tartozott” – emelte ki a professzor, akinek szavait Molnár Imre történész tolmácsolta.
Arkadiusz Adamczyk szerint Esterházy életének alakulásában kulcsfontosságú volt édesanyja, Elżbieta Tarnowska áldozatossága és odaadó lengyelsége. A 7 év házasság után megözvegyülő nőt és 3 gyermekét az édesapa hazahívta Lengyelországba, ám Elżbieta Tarnowska a maradást választotta – hűséges maradt a magyar földhöz, mert hallotta férje fiához intézett utolsó szavait: „Legyél mindig jó magyar.”
– mondta a professzor, hozzátéve, hogy bizonyítékok vannak arra, hogy a gróf úgy imádkozott lengyelül, ahogy magyarul is.
Beszédének végén pedig hangsúlyozta: hiszi, hogy Esterházy János, aki lengyel édesanyától és magyar édesapától született, s akinek az állampolgársága csehszlovák, majd szlovák volt, amelyről sosem mondott le, megérdemli azt, hogy Közép-Európa védőszentje legyen.
