Elhunyt Csehi József, az Esterházy János-kultusz építője
Életének 78. évében, október 29-én hosszantartó, súlyos betegség után elhunyt Csehi József mérnök, a Rákóczi Szövetség szombathelyi szervezetének elnöke, az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont támogató barátja, az Esterházy-kultusz építője és védelmezője. Csehi Józsefet a zarándokközpont saját halottjának tekinti.
Csehi József, több mint két évtizeden át tevékenykedett a Rákóczi Szövetség szombathelyi szervezetének alapítójaként, majd elnökeként. Hihetetlenül sok energiával és áldozatos tevékenységgel rendezvények egész sorát szervezte, melyeken keresztül szívós kitartással és lelkesedéssel képviselte a felvidéki magyarság ügyét a helyi társadalom előtt. Rendszeresen képviselte a szövetséget a szombathelyi és környékbeli nemzeti ünnepeken és emléknapokon, valamint a budapesti és felvidéki Esterházy János ünnepségeken.
Elévülhetetlen érdemei voltak Esterházy János szombathelyi kultuszának kialakulásában és megerősödésében, de lelkiismeretes szervező munkájának is köszönhetően országosan sőt Kárpát-medencei szinten is ismertté vált a Pozsonyi Magyar Galéria "Hommage Esterházy János" című kiállítása, amely képzőművészeti alkotások gyűjteményes kiállításával idézte meg a felvidéki mártír-politikus emlékét.
Vezető szerepet vállalt a mártír Esterházy Jánosnak szentelt szombathelyi történelmi konferenciák megszervezésében, melyeken neves hazai és felvidéki személyiségek, történészek, politikusok, diplomaták vettek részt.
Folyamatosan figyelemmel kísérte Isten szolgája Esterházy János volt szibériai rabtársának, a celldömölki Hetényi Józsefnek sorsát, akit élete végéig támogatotóan segített. Baráti kapcsolatokat épített ki a zoborvidéki magyarokkal, rendszeres résztvevője volt az alsóbodoki Esterházy János emlékünnepségeknek, a március 15-i megemlékezéseknek, valamint a nyári hagyományőrző találkozóknak.
– áll a zarándokközpont által kiadott közleményben.
– írja megrendülten a Vas Megyei Mérnöki Kamara tagtársukra való megemlékezésében.
Csehi József gépész technikusként végzett, első munkahelye a MÁV Szombathelyi Fűtőház Főnökség volt, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen a közlekedésmérnöki diploma megszerzését követően pályája folyamatosan felfelé ívelt. Érdeklődése az energetika felé irányult. Folyamatosan képezte magát, a BME Gépészmérnöki Karának Energiagazdálkodási Szakán gazdasági mérnöki oklevelet szerzett. 1976-tól kezdődően a távhőszolgáltatásban dolgozott, aktív munkássága utolsó 13 évében a Sárvár Távhő Kft. ügyvezető igazgatója volt.
Társadalmi és egyesületi tisztségeit számosságuk miatt felsorolni is nehéz, melyekben Ő soha nem a pozíciót, hanem a feladatot látta. Hosszú éveken keresztül volt az Energiagazdálkodási Egyesület Vas Megyei Szervezet, a Magyar Energetikai Társaság, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetség, a Magyar Mérnöki Kamara Hő és Villamosenergetikai Tagozat elnökségi tagja. Egyik alapítója a Vas Megyei Mérnöki Kamarának, aktívan dolgozott a Közlekedéstudományi Egyesület Vas Megyei Területi Szervezetében, a Vas Megyéért Egyesületben és mindenütt, ahol Vas megye fejlődéséért tenni lehetett.
Munkásságát számos kitüntetés dicséri, melyek közül kiemelkedik a Knuth Károly életmű díj.
