Egy székelyföldi magyar dohogásai
Az erdélyi Háromszék napilap internetes oldalán Gazda József nem éppen nyugodt hangvételű írását tette közzé. A szerző azt nehezményezi, hogy az ígéretek ellenére Székelyföldön továbbra sem nézhetők azok a közvetítések, amelyek magyar sportsikerekről számolnak be.
Magamnak is és minden leszakított területen élő magyarnak lelki erőforrást jelentenek a magyar sikerek, eredmények. Örvendünk nekik, és hisszük ilyenkor, hogy „jó magyarnak lenni”. De hogy nehogy elhiggyük magunkat, azt kell mondanom, a magyar állami tévé gondoskodik róla – főleg sportközvetítései révén. Hogy mivel, én csak idézek „megélt” emlékeimből néhányat.
Amikor a tokiói olimpián sok diadalt szerzett magyar küldöttség hazaérkezett, s fogadták őket a ferihegyi repülőtéren, én azt – mint „határon túli magyar” – az örömből kitagadva nem láthattam.
2021 december végén, amikor Magyarországon az Év Sportolója díj kitüntetettjeként Szilágyi Áront – aki három egymás utáni olimpián elnyerte a kard egyéni aranyérmét – köszöntötték, magáról, sikerei okáról is kérdezték, azt már nem hallhattam, láthattam.
És nem láthattam a női kézilabda-világbajnokság magyarok játszotta mérkőzéseinek java részét. Idén január 16-án ugyancsak nem örülhettem annak, hogy a Magyarország rendezésében zajló férfi kézilabda Európa-bajnokságon a magyar válogatott egy, az utolsó pillanatokban lőtt góllal legyőzte Portugáliát – nem örülhettem, mert az M4, bár közvetítette a mérkőzést – amiként a magyar csapat többi mérkőzését is –, nekem azt írta ki, hogy ezt a műsort nem nézhetem, csak üres képernyőt láthatok. És folytathatnám.
Amikor 2016-ban a Rio de Janeiró-i olimpia zajlott, abban a bosszantó „örömhírben” részesített az MTVA, hogy bejelentették: majd négy év múlva már a határon túl is nézhetők lesznek a magyar érdekeltségű műsorszámok. Fenét voltak nézhetők! Mi ne örüljünk a magyar sikereknek! És ne lássuk, ahogy a női kajak négyes fergeteges hajrával olimpiai bajnokként ér a célba, mert az büszkévé tenne. S mi büszkék se legyünk, bosszankodjunk inkább. Amikor az M1 sporthíradója következik, sokszor épp a magyar sikerekről beszámoló pillanatok előtt húzza le a redőnyt egy láthatatlan kéz, ha csak bele nem feledkezik...
Ezerszer pofon vert népem nevében tiltakozom, és megint: tiltakozom, és még megint: tiltakozom ez ellen. Legalább a nemzetközi jellegű magyar érintettségű sporteseményekből ne rekesszenek ki minket.
