Egy korszak vége? Kiáradt a Tisza
Tizenhat év után Magyar Péter személyében új kormányosa lesz Magyarországnak. Az április 12-i választás következményeit tekintve közjogi értelemben lezárta az Orbán-korszakot, de Orbán Viktor a következő években továbbra is a magyar politika meghatározó szereplője marad.
Minden jel szerint - bár a végeredményt csak szombaton fogjuk megismerni - alkotmányozó többséget szerzett a múlt vasárnapi országgyűlési választásokon a Tisza párt.
Ha hihetünk a leendő kormányfő ígéreteinek - a felhatalmazása legalábbis várhatóan meglesz rá, a Tisza-kormány egyik első intézkedése lesz, hogy legfeljebb két ciklust, vagyis nyolc évet tölthessen el a miniszterelnöki székben egyazon politikus. A tervezett jogszabály visszamenőleges hatályú, vagyis a kereken húsz évet kormányfőként eltöltő Orbán Viktor esetében kizárja a visszatérés lehetőségét.
A lex Orbán, amellett, hogy a Tisza hívei körében biztosan népszerű populista fogás, szimbolikusan is pontot tehet az előző bő másfél évtizedben meggyökeresedett kurzus végére. Azt már csak zárójelben jegyezzük meg, ha a jogszabály zöld utat kap a májusban összeülő Országgyűlésben, a Tisza heterogén táborát a jövőben már biztosan nem fogja összezárni az Orbán Viktor visszatérésétől való félelem. Igaz, Magyar Péter a Tisza-tábor kohéziójának fenntartására ha nem is potenciális kormányfőként, de a Fidesz meghatározó politikusaként így is a mumus szerepébe helyezheti a leköszönő miniszterelnököt.
Az utóbbi állítás igazolására szögezzük le, a Fidesz-KDNP alkotta politikai közösséget láthatóan sokkszerűen érte az április 12-i földindulásszerű vereség. Az ilyenkor elkerülhetetlen gyászmunka elvégzésében a választási vereség éjszakáján elmondott beszédével Orbán Viktor máris komoly érdemeket szerzett. Orbán egy kiadós vereség árnyékában is képesnek bizonyult lelkesíteni a tábort. Mondanivalójával és testbeszédével azt üzente, soha nem adja fel, az általa irányított politikai közösség, ahogy 2002 és 2006 után, ismét felállhat a padlóról.
Túlzás nélkül kijelenthetjük, Orbán Viktor ma az egyedüli biztosítéknak látszik arra, hogy a Fidesz-KDNP a választási vereség sokkjában is megőrizze egységét.
Ha innen nézzük, a leköszönő kormányfő a súlyos választási vereség ellenére is intakt politikus maradt, aki egyedülálló kormányzati rutinjával megkerülhetetlen gravitációs teret foglal el a magyar politikában. Magyar Péter az első intézkedések közé sorolt lex Orbánnal pontosan erre reagál. A kormányfői szék elfoglalásával közjogi értelemben ugyan pontot tesz az Orbán-korszak végére, de Orbán Viktor automatikusan a kihívó szerepébe kerülne, ha a visszatérésének nem lenne jogi akadálya.
A lex Orbán azt bizonyítja, Magyar Péter az elsöprő győzelme ellenére sem biztos abban, hogy egy következő választáson is két vállra fektetné legnagyobb riválisát. Így inkább leszedi a sakktábláról.
Magyar Péter ezáltal olyan helyzetet teremt, amelyben Orbán Viktor a saját kormányfői ambícióit félretéve kell, hogy dolgozzon a politikai közössége sikeréért egy következő országgyűlési választásokon.
Ez a helyzet a Fidesz oldalán úgy veti fel Orbán utódlásának kérdését, hogy a folyamatot magának a leköszönő kormányfőnek kell levezetnie. Magyarán Orbán nem teheti meg, hogy hátralép, mert azzal a politikai közössége széthullását kockáztatná, de az utódját záros határidőn belül csatasorba kell állítania, hogy az már vitathatlan tekintélyű vezetőként állhasson ki Magyar Péter ellenében. A megoldandó feladat jelen helyzetben egyáltalán nem látszik könnyűnek. A választási kampányban a kormányfő mellett kulcsszerepet vállaló Szijjártó Péter és Lázár János komoly politikai támadásoknak tették ki magukat, és a karakterük - legalábbis rövidtávon - súlyosan sérült.
Ha az elmúlt két évben figyelmesen nyomon követtük Magyar Péter stratégiáját, nyilvánvalóvá válhatott, hogy a Fidesz által korábban sikerrel alkalmazott közösségépítő és mozgósító technikákat alkalmazta. Pártjával tudatosan behatolt a Fidesz korábban sérthetetlennek gondolt identitáspolitikai terébe, a baloldali liberális ellenzéktől átpártolt szavazói számára is elfogadhatóvá téve a nemzeti szimbólumokat. Mindemellett könnyen átélhető szlogeneken, jól megragadható szimbolikán, valóságos rituálékon keresztül az ismétlődő országjárásokon közösségi élményt adott a híveinek. Éppen úgy, mint Orbán Viktor 2022-ben a második választási forduló előtti, legendássá vált kampányban, vagy éppen az igencsak fájó vereség után a polgári körök megszervezésével.
Vagyis, bár a hívei ebbe aligha gondoltak bele, Magyar Péter láthatóan Orbán Viktor helyébe vágyik - nem pusztán a kormányfői székbe, hanem abba a szerepbe, amelyben Orbán volt és van a politikai közösségén belül.
Másképpen fogalmazva Magyar Péter táltos akar lenni, de még egyáltalán nem biztos, hogy van fölös csontja. Ezért Orbán Viktorral nem versenyezni akar, hanem letolni a pályáról.
Sikerét leginkább annak köszönheti, hogy a Fidesz által bekészített identitáspolitikai csapdákat vagy átkeretezte, vagy kikerülte. A Tisza által leváltott óellenzék korábban rendre besétált az erdőbe, versenyt futva a balliberális véleményelit kegyeiért. Magyar másik fontos felismerése az volt, hogy a Fidesz leváltásához vezető út nulladik lépése a régi ellenzéki leváltása. Ez lényegében menetből sikerült, hiszen 2024 júniusában az EP-választásokon a Tisza a kormánypártok egyértelmű kihívójává vált.
Summa summarum, Magyar személyiségét joggal lehet vitatni, de a politikai tehetségét, ösztöneit megkérdőjelezni, legalább akkora hiba, mint amit az Orbán-gyűlöletbe belefeledkező balliberális elemzők követtek el éveken át. Persze azt se feledjük, a vitathatlan politikai tehetség és állóképesség mellett Magyar Péter szó szerint jókor volt jó helyen.
A kegyelmi botrány súlyos sebet ejtett az Orbán-kormányon, Magyar a társadalmi felháborodás keltette hullámra ült fel, amelyet sem az óellenzék, sem az impozáns tömegtüntetést összehozó civilek nem tudtak megtenni. Magyar ugyanezt a tömeget sorakoztatta fel a zászlóbontásakor.
Az ellenzéki szavazók, akik megérezték a lendületet, az áradást, amit a korábbi ellenzéki pártokkal nem tudtak átélni, Magyart felvértezték a remény páncéljával. A Tisza elnökében meglátták azt a vezetőt, aki annyi kudarc után képes lehet leváltani Orbán Viktort.
Magyar Péterről ezért pergett le minden támadás, amely a kormányoldalról érte. A Tisza, mint klasszikus protestpárt, úgy hízott, mint a kisgömböc.
Magyar sikerének következő eleme az online tér uralása. A Fidesz - így utólag már egyértelmű - megkésve reagált, és a megkésett reakció is korlátozott hatásfokú volt. Főként a választókerületi eredmények mutatják, noha a kormánypártok vaskos szervezeti előnyben voltak a kihívóval szemben, a kampány végére a Tisza az offline térben is beelőzött, lábon nyerve meg a választást.
Utólag már csak lábjegyzetet érdemel, a kormányoldalon sokan nem látták, vagy nem akarták észrevenni, a politikai folyamatok 2024 nyarát, koraőszét követően egyértelműen abba az irányba mutattak, hogy a semmibből berobbant, és az EP-választásokon a kihívó pozíciójába kerülő Tisza nehezen feltartóztatható lendületbe jött.
A kormányoldali nyilvánosságban eközben a valóság meghajlítása olyan méreteket öltött, amely már a tisztánlátást érdemben zavarta, és az adekvát válaszlépések megtételét megakadályozta.
A Fidesz-KDNP korábban mindig amiatt előzte be a riválisait, mert sokkal jobban értette a magyar valóságot. A 2026-os kampányban a magyar néplelket viszont a Tisza érte el jobban.
A tanulságot nem késő levonni.
Az írás a Magyar7 2026/16. számában is olvasható.
