Edmár Attila: Közösségben könnyebb megoldást találni
Edmár Attila, a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) első felvidéki elnöke két mozgalmas év után búcsúzik posztjától, amely alatt szabadegyetemekkel, régiós konferenciákkal és új szövetségekkel erősítette a Kárpát-medencei magyar fiatalok hangját, miközben a közösségek eltérő kihívásai között teremtett összetartást. Vele beszélgettünk az elmúlt két évről.
Amikor két évvel ezelőtt megválasztották a MIK elnökének, elsődleges céljaként a Kárpát-medencei magyar fiatalok hangjának felerősítését jelölte meg. Hogyan látja, mennyire sikerült ezt a célt elérni az elmúlt két év alatt? Milyen konkrét eredményekre a legbüszkébb?
Mozgalmas két évet tudhat maga mögött a szervezet, olyan találkozási pontokat hoztunk létre, amelyek ifjúsági és nemzetpolitikai téren is jelentősek. Két közgyűlése van a MIK-nek évente, ezeket a találkozókat a meglévő keretek kibővítésével kezdtük, a konferenciák mellé képzéseket építettünk, valamint olyan célirányos előadásokon és workshopokon tanulhattak a tagszervezeteink tagjai, amik előre visznek egy adott ifjúsági szervezetet, egészen a vezetőképzéstől kezdve az online térben való sikeresebb megjelenésig. Egy ifjúsági szabadegyetemet is megálmodtunk, és kisebb régiós konferenciákat is szerveztünk szerte a Kárpát-medencében.
Felvidéki magyarként először töltötte be ezt a pozíciót. Mit jelentett Ön számára, hogy egy ilyen történelmi jelentőségű szerepben képviselhette a Kárpát-medencei magyar fiatalokat?
Magyarország rengeteget tesz a külhoni magyarokért, ebben nincs kérdés. Nagyon örülök, hogy dolgozhattam egy ekkora szervezet élén az összmagyarság fiataljaiért, és hogy ezt szlovákiai magyarként tehettem. Úgy vélem, hogy az elmúlt évek tapasztalatait itthon, Felvidéken is tudom kamatoztatni, hiszen az ifjúság hangsúlyos megszervezése továbbra is fontos a felvidéken.
Milyen volt a kapcsolatuk más Kárpát-medencei ifjúsági szervezetekkel? Sikerült-e új szövetségeket építeni, vagy mélyíteni a meglévő együttműködéseket?
Aktív és jó viszonyt alakítottunk ki a tagszervezetekkel, az elmúlt két évben növeltük is a számukat és a két konferenciánkon kívül is tudtunk találkozni szervezett szakmai keretek között. Több sikeres kezdeményezést is sikerült létrehoznunk.
Milyen volt a MIK ernyőszervezetként való működtetése egy olyan régióban, ahol a magyar közösségek különböző országokban, eltérő jogi és társadalmi környezetben élnek? Mi volt a legnagyobb kihívás ebben?
Minden régió más adottságokkal rendelkezik, és más jogi környezetben kezelik az országok a kisebbségeiket. Ebben a környezetben kellett megismerni a helyi tagszervezeteink eltérő álláspontjait és cselekvéseit. Vajdaságban hosszú ideje tüntetések zajlanak, az erdélyi magyarok pedig politikai kihívásokkal néztek szembe, hiszen nagy politikai változások zajlottak az országban, Kárpátalja helyzetét pedig a háború árnyékolja be.
Ezek között az eltérő viszonyok között kellett régióspecifikus előrelépést kínálni a tagszervezeteinknek, mindamellet, hogy a közös, egész Kárpát-medencére létrehozott lehetőségekből is kivehessék a részüket.
Az Ön elnöksége alatt milyen új kezdeményezések vagy programok indultak a MIK égisze alatt, amelyek elősegítették a magyar fiatalok összetartását?
Az imént említett lehetőségek egy Kárpát-medencei szabadegyetemet és régiós konferenciákat is jelentenek. A Nemzeti Ifjúsági Tanács, mely Magyarországon irányítja az önkormányzatok mellett működő ifjúsági önkormányzatokat, már több éve rendez szabadegyetemet magyarországi fiatalok számára. Ezt a kezdeményezést bővítettük ki az egész Kárpát-medencére, egy közös nagyrendezvényt létrehozva, ahol a fiatalok és döntéshozók, közszereplők, tudtak találkozni egymással, ami véleményem szerint fontos eleme a demokratikus részvétel erősítésének, így a demokráciának is. Egy nyitott környezetben ismerhették meg egymás álláspontját a fiatalok és azok, akik adott esetben róluk döntenek.
A szabadegyetem mellett régiós konferenciákat is tartottunk, szintén találkozási pontot létrehozva a fiatalok és az MIK között. Fontosnak tartom, hogy élő kapcsolata legyen a mindenkori elnöknek a tagszervezetekkel, hiszen ilyen találkozókon lehet megismerni igazán egy adott régió fiataljainak a helyzetét.
Más kárpátaljai óvóhelyekről hallani, mint járni bennük és más a világhálón látni a kényszersorozásról készült felvételeket, mint azoktól hallani, akik szembesülnek vele.
Hogyan kezelte a MIK azokat a politikai vagy társadalmi feszültségeket, amelyek a magyarság különböző közösségei között felmerülhettek az Ön elnöksége alatt?
Minden közgyűlésünk végén zárónyilatkozatot fogadunk el, ahol a régiók megfogalmazhatják azokat a politikai üzeneteket, vagy gondolatokat, amiket fontosnak tartanak. Egy ernyőszervezetnek ezeket az igényeket kell becsatornáznia, és teret adni a tagszervezeteinek a közös régiós vélemény hallatására.
Hogyan látja a MIK jövőjét az Ön távozása után?
Véleményem szerint egy szervezet vezetője akkor végzi jól a dolgát, ha a következő vezetőjének könnyebb a dolga. 31 évesen ifjúsági szervezet élén már nem szerettem volna állni, azt a munkát amire vállalkoztam, úgy gondolom, hogy elvégeztem. Örülök neki, hogy a Kárpát-medence fiataljaiért dolgozhattam, de itt az ideje, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzet a Felvidékre, és segítsem a korszakváltást.
Hogyan látja a Kárpát-medencei magyar fiatalok helyzetét a következő évtizedben? Milyen kihívásokra és lehetőségekre kell a leginkább felkészülniük?
Ellenálló közösségekre van szüksége a fiataloknak, hiszen a globalizáció lehetőségei kihívásokat is hordoznak magukban. Bízom benne, hogy Kárpátalja helyzete rendeződik, de a közösségi kihívások mellett egyéni kihívásokkal is szembesülnek a fiatalok. Ezekben a nehézségekben és kihívásokban az a közös, hogy közösségben könnyebb rájuk megoldást találni. Ezért is bíztatok minden fiatalt, hogy legyen része ifjúsági közösségeknek, akár cserkészetről, középiskolai diákönkormányzatról vagy vallási ifjúsági szervezetről beszélünk.
