Dömötör Csaba: Tankönyv alapján nem lehet politizálni!
Néhány nappal ezelőtt az Esterházy Akadémián tartott zártkörű előadást Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes. Az Akadémiával ápolt jó kapcsolatainknak köszönhetően az előadás után exkluzív interjút készíthettünk a sokat látott politikussal.
Bő egy évvel vagyunk a Fidesz-KDNP negyedik kétharmados győzelme után. Ma már ez evidencia, de akkor, a választási kampány hajrájában mennyire tűnt valószínűnek egy ekkora siker?
Kicsoda?
Úgy emlékszem, Deutsch Tamás volt az. Ezzel együtt, aki valaha részt vett választási kampányban, az pontosan tudja, egyetlen választás, egyetlen győzelem sem sima. Nagyon sok ember nagyon sok munkája van egy-egy ilyen siker mögött. A tavalyi győzelem már csak azért sem nevezhető simának, mert egy rendkívüli időszakban került rá sor. Pár héttel korábban tört ki a háború, ami azóta is meghatározza az életünket. Nem csak a mindennapi biztonságérzetünket, de Európa és azon belül Magyarország gazdasági lehetőségeit, mozgásterét.
Ma is ugyanezek a témák uralják a közéletet.
Így van, azt kell mondjam, sajnos. A háborúnak nem lett vége, sőt, néhány tényező még markánsabban jelen van az életünkben.
Tudom, történelmietlen kérdés a „mi lett volna, ha?”, de azért rendkívül érdekes. Mi lett volna, ha nem jön háború? Ön szerint milyen téma uralta volna le a 2022-es kampányt? Mi lett volna 2022 rezsicsökkentése, vagy migrációja?
Ez világos!
Nézze, a politikában tényleg nehezen értelmezhető a „mi lett volna, ha?”, de értem, miért teszi fel a kérdést. Azt tudom Önnek mondani, ha háborús időket élünk, ha béke van, a mi üzenetünk teljesen egyértelmű, az ország érdeke az elsődleges. Ez így van a demográfiai kérdésekben, a család- és gyermekvédelmi politikában, a biztonságpolitikai kérdésekben, a migráció elleni küzdelmekben. A mi politikai közösségünkről azért lehet azt tudni, minden esetleges hibánkkal együtt, hogy számunkra Magyarország és a magyar emberek érdekes az első. A körülmények és a témák változhatnak, a hozzáállás nem.
Ön is említette, a magyar gazdaság alaposan megsínylette a háborút. Az élelmiszerárak inflációjában Magyarország az EU negatív rekordere, a kormány népszerűsége mégsem sínylette meg különösebben a gazdasági visszaesést. Miért?
Két meghatározó kérdés van az infláció ügyében. Az egyik a „miért?”, a másik pedig az, ha már itt van a nyakunkon, a mindenkori kormány tesz-e valamit az infláció ellen. Az első kérdésre adott a válasz, nem mi állítjuk csak, nemzetközi szervezetek is. Az infláció fő felhajtója az energiaárak növekedése, ami egyenes következménye annak, hogy az orosz energiaforrásokat megpróbálják kiszorítani az európai piacról. Az energiaárak nem csak nálunk nőttek, ez kontinentális jelenség. Azok az államok, amelyek különösen kitettek voltak az orosz energiának, Magyarország földrajzi kötöttségei miatt is ilyen ország, az átlagosnál magasabb inflációval szembesülnek. Nem ők okozzák a jelenséget, de ők a legfőbb elszenvedői. Ez az egyik dolog. Ami a cselekvést illeti, a kormány jónéhány intézkedést bevetett annak érdekében, hogy mérsékelje az inflációs hatásokat: kamatstop, árstopok és a pár nappal korábban elfogadott kötelező akciós árak. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy a lakosság minél kevésbé érezze meg az inflációs hatásokat, miközben a rendkívül magas inflációt meghaladó mértékben nőttek a bérek a tavalyi évben. Még ebben a rendkívüli helyzetben is nőtt a reálbér Magyarországon!
Árstop, kötelező akciózás. Ezek mind olyan intézkedések, amelyeket nem ritkán a jobboldali körökből is éles kritika ér. Hogy finoman fogalmazzak, nem a jobboldali gazdaságpolitikai tankönyvi példái ezek.
Nem kérem, hogy adjon tippeket Gyurcsány Ferencnek, de ha már előbb a kormány népszerűségéről beszéltünk, fordítsuk meg a kérdést! Miközben a válságos időkben a szomszédos államokban erősödik az ellenzék, Szlovákiában például épp megbukik a kormány, a magyar ellenzék ebből, úgy tűnik, nem tud profitálni. Miért?
Azt hiszem azért, mert évek, sőt, azt mondhatom évtizedek óta nem Magyarország és a magyar nép érdekeit tartják szem előtt. A kilencvenes évek tékozló privatizációja nem szolgálta az ország érdekeit. A 2008-2009-es válság idején külföldi nagyvállalatok és pénzintézetek akarata mentén hoztak gazdasági intézkedéseket, az sem szolgálta az ország érdekeit. Amikor nem segítették a kormányt abban, hogy a migrációs válság idején megvédjük az ország határait, akkor sem. Amikor vakcinák ellen kampányoltak, szintén ez volt a helyzet. A tavalyi választás legfontosabb üzenete szerintem az, hogy az ellenzék a háború és béke kérdésében is a rossz oldalra állt. Az már megint más kérdés, vajon zsigeri elutasítással vannak a kormány felé, vagy külföldi sugallatra és támogatással utasítják el a politikánkat. Végeredményét tekintve mindegy!
Akkor válaszolja is meg kérem a saját kérdését!
A kettőt együttesen látom. Gyakran úgy elleneznek dolgokat, mintha fogalmuk sem lenne róla, mit gondol a magyar nép egy-egy témáról. Ez az egyik dolog. A másik, hogy a baloldal politikusai nem a két szép szemükért kapnak milliárdos támogatást külföldről. Azért valamit adniuk is kell! Tartok tőle, ez a külföldi befolyásolási kísérlet nem tűnik el egyhamar a magyar politikából. Főleg, hogy tudjuk, jövőre önkormányzati és EP-választások jönnek, a helyzet fokozódni fog.
Rosszabb lesz az aktuálisnál? Kívülről úgy tűnik, ennél feszültebb már nem lehet a viszony ellenzék és kormánypártok között.
Jó lenne, ha meghatározó ügyekben egyet tudna érteni kormány és ellenzéke, most nem ez a helyzet. Ami leginkább változott, az a parlamenti ülésekhez való hozzáállás. Az öncélú balhékeltés korábban nem volt ekkora divat. Manapság, ha nem az Országházban, akkor az utcán balhéznak. Ezt látjuk most a Karmelitánál. Egy biztos, az ellenzéknek nem kell attól tartania, mint nekünk kellett 2006-ban.
A személyes kapcsolatokkal mi a helyzet?
Ha már a külhoni közösségeknél tartunk, nyilván Ön is tudja, szeptemberben előrehozott választást tartanak Szlovákiában.
Ahogy most mindenhol Európában, úgy Szlovákiában is a békéhez való viszony lesz a választások egyik meghatározó eleme. A Századvég nemrégiben készített egy összeurópai felmérést. Kiderült, miközben az EU-tagállamok polgárainak túlnyomó többsége békét akar, a brüsszeli intézmények és a kormányok jelentős része nem eszerint cselekszik. Szerintem meglesz a következménye az állampolgári akarattal szembemenő politizálásnak. Számunkra a másik fontos ügy a magyar összefogásé. Tudom, ez egy soktényezős, bonyolult kérdés, de azt gondolom, minden felvidéki magyar szavazó egységes fellépést vár el a legfontosabb kérdésekben, legyen szó a háborúról, a gazdaságról vagy a magyar közösséget érintő problémákról.
Így vagy úgy, de Robert Fico személye meghatározó lesz a kampányban. A magyar kormány többször elmondta, Ficóval jól együtt lehet működni, miközben a korábbi kormányfő és a felvidéki magyarság viszonya, finoman fogalmazva is, igen viharos. Ön feloldhatónak látja ezt az érdekellentétet?
A Visegrádi Négyek, illetve a magyar és szlovák kormány közötti együttműködés a háború előtti időszakra rég nem látott szintet ért el.
Szeretnénk, ha ez folytatódhatna, ha a mindenkori szlovák kormánnyal erős, gyümölcsöző kapcsolatokat alakíthatnánk ki. Egy biztos, minél több felvidéki magyar él a választójogával, annál több esélye van annak, hogy a mindenkori szlovák kormány politikájában markánsabban jelenjenek meg a magyar közösségek szempontjai. .
