Az RMDSZ talán soha nem volt ilyen jó alkupozícióban: megválaszoltuk a román kormányalakítás legfontosabb kérdéseit

Egyelőre elakadtak Romániában a koalíciós tárgyalások a jobbközép Nemzeti Liberális Párt (PNL), az USR-PLUS szövetség és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) között, miután a két román párt nem tudott megegyezni a miniszterelnöki és házelnöki tisztségek elosztásáról. 

A vita röviden: a PNL - parlamenti súlyára hivatkozva - a miniszterelnöki és a képviselőházi elnöki tisztségre is igényt tart, de a tisztségek egyikét az USR-PLUS is magának követeli.  Kicsit hosszabban: Miután Ludovic Orban, a PNL elnöke lemondott a kormányfői tisztségről (részben Klaus Iohannis államelnök nyomására), a volt miniszterelnök gyaníthatóan azt szeretné, hogy övé legyen a képviselőház elnöki tisztsége. Ellenkező esetben végleg kiszorulna a nagypolitikából. Ha ez így lesz, és a miniszterelnököt is – a legerősebb jobbközép pártként – a liberálisok adnák, akkor az USR-PLUS szövetség joggal kifogásolhatja, hogy Ludovic Orbanék túl sokat akarnak. A két jobbközép román párt között tehát most nyilvánvalóan pozícióharc zajlik. (Zárójel: más lenne a helyzet, ha Orban maradt volna a PNL miniszterelnök-jelöltje, akkor ugyanis a Nemzeti Liberális Párt vélhetően nem szállna harcba a román képviselőház elnöki tisztségéért.)

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hétfői sajtótájékoztatóján beszélt arról, hogy egyedül az arányosság elve mentén oldható fel a PNL és az USR-PLUS konfliktusa. Az erdélyi magyar politikus szerint a képlet egyértelmű: mivel hármójuk közül a PNL szerezte a legtöbb szavazatot (a választásokat egyébként a szociáldemokraták nyerték, de ők koalícióképtelenek – de erről majd később), a liberálisoknak kell adniuk a miniszterelnököt, a kétkamarás parlament házelnöki tisztségein pedig a koalíció másik két pártja, az USR-PLUS szövetség és az RMDSZ osztozhatna.

Ludovic Orbanéknak (vagyis a PNL) a jelenlegi pénzügyminiszter, Florin Citu a miniszterelnök-jelöltjük, az EP-ben a Macron-féle csoportulást erősítő USR-PLUS-nak pedig Dacian Ciolos EP-képviselő. A képviselőház elnöki tisztségére a nemzeti liberálisok ugyan nem neveztek meg konkrét személyt, de – ahogy már fent írtuk – jelöltjük egyértelműen Ludovic Orban pártelnök. Az USR-PLUS pedig Dan Barnát, a pártszövetség társelnökét jelölné. Amennyiben egyik párt sem szerez a választásokon többséget, az államelnöknek áll jogában megnevezni, hogy az egyes miniszterelnök-jelöltekből, kit bíz meg a kormányalakítással. A döntés tehát Klaus Iohannis államfő kezében van.

Szász államfő, magyar kormányfő Romániában? Milyen szép is lenne. De azért a politika nem az ábrándozás terepe. Maradjunk tehát a realitások talaján! Ráadásul a kérdés nem is csupán arról szól, hogy a nagy zűrzavarban taktikai okokból érdemes lenne-e az RMDSZ-nek saját jelöltet állítania. Nos, ha egy rövid ideig így is gondolta a magyar párt (szóltak erről sajtóhírek), Kelemen Hunorék erről úgy tűnik, letettek. Kelemen nem tagadta, a helyzet azt kívánta volna meg, hogy az RMDSZ-nek is legyen saját jelöltje, de végül arra jutottak, "nem akarják növelni az alapzajt", ezért csak azt jelezték Iohannisnak, hogy szükség esetén az RMDSZ is tud két-három alkalmas jelöltet javasolni, de egyelőre nem nevezték meg őket.

Nem sokban. Annak a realitása ugyanis, hogy a PSD-é legyen a miniszterelnöki poszt, gyakorlatilag nulla. Ez egyrészt onnan tudható, hogy Klaus Iohannis nyilvánvalóvá tette: a PSD jelöltjét – bárki is legyen az – nem fogja kormányalakítással megbízni. A kormányalakításhoz ráadásul a szociáldemokratáknak nem lenne meg a többsége sem, még akkor sem, ha szövetkezne a szélsőséges, járványtagadó és magyarellenes AUR-ral, vagy ha valamilyen csoda folytán az RMDSZ átállna az ő oldalukra. Mindkét változat gyakorlatilag sci-fi-kategória. (Hogy az utóbbi miért, lásd később.) A PSD mindenesetre mindent megpróbált: egy olyan figurát állítottak miniszterelnök-jelöltnek, aki tipikusan nem egy tőről metszett politikus. Jelöltjük az az Alexandru Rafila orvosprofesszor (egyébként néhány napja közölte, hogy koronavírus-fertőzött), aki tévészerepléseivel a koronavírus-járvány idején került reflektorfénybe. Rafila jelölésével egyértelmű, hogy a PSD a jelöltkérdésből imázskérdést csinál: ezzel a lépéssel a szociáldemokrata párt megkezdte a kampányt a következő négy évre. A nemzeti egységkormány pedig – amire szerintük szükség van – tulajdonképpen egy blöff. Egyfajta imázsjavítás az emberek felé, azt üzenve, hogy ebben a válságos helyzetben ők mindenkivel összefognának, és nyitottak mindenkivel az együttműködésre – ellentétben a jobbközép pártokkal, akik marakodnak a koncért. Legalábbis szemmel láthatóan ezt a benyomást akarja kelteni a PSD. Ha sokáig elhúzódik a PNL-USR-PLUS marakodása, mindebből akár profitálhatnak is.

Lényegre törően: azért nem, mert ezt az erdélyi magyar szavazók gyomra nem venné be. Legalábbis nagy részüké biztosan nem. Az utóbbi harminc évben az erdélyi magyar szavazót PSD-ellenesség jellemezte: jelentős részük jobbközép, konzervatív érzelmű. Korábban az erdélyi magyarok mindig a jobboldali kormányokat támogatták. Jól bizonyítja ezt, hogy leginkább akkor csökkent az RMDSZ támogatottsága, és a legtöbb kritika is akkor érte a magyar pártot, amikor  támogatta a Dragnea vezette PSD-t a szociáldemokraták kormányzása idején. A fenti kérdés tehát csak elméleti, ráadásul a kialakult erőviszonyok sem kényszerítenék erre az RMDSZ-t.

Elsősorban azt, hogy a most lezáruló ciklusban a pénzügyi tárcát vezette. Egyébként nem túl népszerű politikus. Azt terjesztik ugyanis róla, hogy részt vett egy – külföldi bankok által végrehajtott – pénzügyi spekulációban, amely megpróbálta gyengíteni a lejt. Ezek persze nem egyértelműen bizonyított állítások, presztízsét azonban kellőképpen aláásták. És ha ez még nem lenne elég: Citu a kevésbé ismert politikusok közé tartozik Romániában. Karizmatikus tulajdonságoknak is híján van, sokan ezért sem tartják alkalmas miniszterelnöknek. Általános vélekedés vele kapcsolatban, hogy Ludovic Orban bábja lesz, aki ugyan lemondásával egyet most hátralépett, Citut azonban úgy fogja irányítani, ahogyan akarja.

Dacian Ciolos, ahogyan már említettük, jelenleg EP-képviselő. Az EP-ben elég jó pozíciót harcolt ki magának, ő ugyanis a Macron-féle Újítsuk meg Európát frakció vezetője. Korábban egyébként már volt kormányfő, de finoman szólva sem aratott osztatlan sikert. Az általános megítélés kormányzásával kapcsolatban az volt, hogy mint technokrata kormányfő nem teljesített jól. Citunál ugyan karizmatikusabb személyiség, de Romániában ő sem örvend nagy népszerűségnek. Egy valami azonban mindenképpen az ő sikerének nevezhető: sikerült meglovagolnia Romániában azt a fajta liberális-modern-divatos hullámot, amit Emmanuel Macron francia elnök indított el Európában.

Minden bizonnyal hamarosan lecsillapodnak a kedélyek, újabb választás ezért szinte kizárható. Már csak azért is, mert ez senkinek nem érdeke, hiszen egy következő választás még rosszabb eredményt hozhat a Nemzeti Liberális és USR-számára. Tehát mindkét román pártnak az az érdeke, hogy ez a koalíció álljon fel: éppen ezért szinte biztosra kijelenthető, így vagy úgy, de lesz megegyezés. Ami nem kizárt, hogy akár négy évig is kitarthat. Jellemző román „sajátosság”: a miniszterelnökök ugyan elég sűrűn váltották egymást egy cikluson belül, ahogyan különböző kormányválságokra is volt rendszeresen példa, előrehozott választások azonban még nem voltak Romániában harminc év alatt. Ráadásul Romániában alkotmányjogi szempontból elég nehéz megvalósítani egy új vagy előrehozott választást.

Közismert Klaus Iohannis államfő kötődése a liberális párthoz. Vagyis arra lehet számítani, hogy a befutó Citu lesz – a verseny azonban még nem lefutott. Citu ugyanis olyan jelölt, aki szinte bármikor „beáldozható”. Még az is elképzelhető, hogy a nemzeti liberálisok egy újabb jelölttel állnak elő, mondjuk Ludovic Orbannal.

A kérdésre meglehetősen egyértelmű válasz adható: minden bizonnyal Citu, ő ugyanis egy gyenge jelölt. Ha tehát Citu lenne a következő román miniszterelnök, a kormányban könnyebben érvényesülne az RMDSZ akarata.

Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, szögezzük le: az RMDSZ nagyon kevésszer volt ilyen jó pozícióban az utóbbi harminc évben. Mindez úgy állt fel, hogy az erdélyi magyar párt nem teljesített igazán jól a választásokon: sem abszolút számokban, sem százalékos arányban nem érték el a négy évvel ezelőtti eredményeket. Az alkupozíciói azonban a sajátos helyzetnek köszönhetően kétségkívül bíztatók. Egyértelműen kijelenthető: az RMDSZ nélkül ma nincs román kormány. És akkor most a konkrét válasz a kérdésre: az RMDSZ-nek vélhetően lesz egy miniszterelnök-helyettese (minden bizonnyal) Kelemen Hunor pártelnök személyében. A kulturális és a környezetvédelmi minisztériumra is jó eséllyel pályázik a párt – ezeket a tárcákat már korábban is irányította RMDSZ-es (szak)politikus. De emlegetik még az egészségügyi tárcát is, amelynek „megszerzésére” azonban – a járvány kellős közepén – kevesebb esély mutatkozik. Talán nem is baj, a tárca vezetése "békeidőben" is hálátlan feladat, nem beszélve arról, amikor tombol a járvány.

A kérdésre kérdéssel felelünk: vajon az olyan kulcsfontosságú minisztériumok vezetését, mint a külügyi, a védelmi, a pénzügyi, a gazdasági, a belügyi tárca, rábíznák-e egy magyar pártra Romániában? Ugye, hogy nem. Ugyanakkor arról se feledkezzünk meg, hogy kiváló alkupozíció ide vagy oda, az RMDSZ mindössze 5,7 százalékot tud beletenni a „közösbe” – ez azért leszűkíti a párt mozgásterét.