Az olajblokád Berlin, Brüsszel és Kijev közös döntése - interjú Szijjártó Péterrel
A németek, Brüsszellel és Kijevvel állapodtak meg az olajblokádról, hogy Magyarországot még nagyobb nyomás alá helyezzék, és kormányváltást idézzenek elő – hangsúlyozza Szijjártó Péter, aki szerint miután a Fidesz megnyerte a választást, az ukránok majd újranyitják az olajcsapot. A külgazdasági- és külügyminisztert az április 12-i választás tétjéről, illetve az európai szinten kiváló magyar–szlovák tandemről, de a kétoldalú kapcsolatokat beárnyékoló lex Benešről is kérdeztük.
A Barátság vezetéken már január vége óta nem érkezik kőolaj Magyarország és Szlovákia irányába. Nemrég magyar küldöttség járt Ukrajnában, újabban uniós delegáció is vizsgálódik. Hogyan látja, feloldható az ukrán olajblokád?
Fontos, hogy tisztázzuk az alaphelyzetet. Itt egy közös brüsszeli, berlini és kijevi döntés született arról, hogy Magyarországot helyezzék olajblokád alá. Nem arról van szó, hogy az ukránok saját kútfőből kitaláltak valamit, és az Európai Bizottság azt most próbálja megoldani. Ne legyünk naivak: a németek, Brüsszel és Kijev egyeztettek, és a müncheni biztonságpolitikai fórumon megállapodtak arról, hogy Magyarországot még nagyobb nyomás alá kell helyezni, kormányváltást kell előidézni. Úgy látták, a magyar választásokba való beavatkozásnak az egyik hatékony eszköze az lehet, ha megpróbálnak egy olajválságot előidézni. Azt próbálták elérni, hogy Magyarországon ellátási probléma legyen, a benzinárak az égbe ugorjanak, mert ha ezt megteszik, akkor az nyilván az aktuális kormánypártnak nem jó, és segíti az ellenzéket.
Magyarországnak, a magyar kormánynak a magyarok érdekeit kell képviselnie, nem a brüsszeli és nem az ukrán érdekeket. Szerintem naivitás azt gondolni, hogy április 12-e előtt az olajszállítást újraindítják, viszont miután megnyertük a választást, kénytelenek lesznek átgondolni azt, hogy kellenek-e nekik az uniós pénzügyi források, amelyeket Magyarország jelenleg blokkol. Ehhez azonban az kell, hogy mi nyerjünk. Ha a Tisza párt nyerné a választást, feladnák az olcsó orosz energiaforrásokat. Nem túl bonyolult felvázolni a képet.
Az ukránok tettek is utalást arra, hogy a választásokat követően újraindítják a szállítást: április közepét, végét emlegetik...
Hazudoznak össze-vissza. Teljesen világos, hogy a vezeték alkalmas a szállításra akár a következő perctől. Az ukrán rendszerüzemeltető vállalat többször tájékoztatta a MOL-t arról, hogy technikailag készen állnak, kizárólag a politikai engedélyre várnak. Tehát ez egy politikai döntés, amellyel nyilvánvalóan zsarolják Magyarországot. Elkezdtek hazudozni: egy hónap, két hónap. Levelet írt egymásnak Zelenszkij és von der Leyen, miközben minden nap telefonon beszélnek. Nagyon életszerű, hogy erről az ügyről levelezni kell... Szóval, a rendszerüzemeltető a múlt héten harminc napot mondott, most hétfőn a külügyminiszter negyvenkettőt. Az egész, úgy ahogy van, egy hatalmas színjáték.
Április 15-től az Európai Unió megszünteti a Magyarországnak és Szlovákiának járó kivételt az orosz energiahordozókra. Egy korábbi döntését felülbírálva döntött így Brüsszel. Hogyan kell azt értelmezni?
Nyilván „véletlen” az április közepi időpont – mert mi ma jöttünk a hat huszassal. A dolog nyilvánvaló, Brüsszel képtelen gyakorlati alapon közelíteni az energiapolitikához, hiszen ideológiai kérdésnek tekinti. Ezért el akarják vágni Európát az olcsó orosz gáztól és olajtól. Ha ez megtörténik, akkor Európában óriási energiadrágulás következik be. Az iráni háború miatt jelenleg a világ kőolajszükségletének a húsz százalékát blokkolják. Az Öböl-háború idején a világ kőolajigényének csupán öt százaléka vált elérhetetlenné – hogy értsük a nagyságrendet.
Brüsszel az olajblokáddal és az április 15-i javaslatával azt kockáztatja, hogy Európában munkahelyek millió fognak veszélybe kerülni, mert ha az energiaköltségek az égbe szöknek, a vállalatoknak nem lesz kifizetődő a kontinensen működtetni a gyáraikat. Azokat el fogják vinni oda, ahol normális energiaárak vannak, ahol az ideológiák helyett praktikusan közelítik az energiapolitikát. Nem szabad ezt hagyni. Mi a magunk részéről készen állunk arra, hogy folytassuk a harcot az olcsó orosz energiahordozókért. Nem azért harcolunk értük, mert orosz, hanem mert olcsó. Nem véletlenül ragaszkodik a szlovák kormány is az orosz olajhoz, mert az alternatívája jóval drágább.
Az EU láthatóan Ukrajna mellett tette le a voksát Budapest és Kijev vitájában. Érdemben csak Szlovákia szólalt meg az ügyben Magyarország mellett, és általánosságban is igaz, hogy az uniós kérdésekben Robert Fico Magyarország mellé áll. Mégis itt van a lex Beneš, illetve a dunaszerdahelyi emlékmű ügye. Ezekről a kérdésekről szó esik kormányzati szinten?
Az elmúlt tizenhat esztendőben, mióta mi kormányzunk, azóta nagyon jelentős előrelépéseket sikerült elérnünk az éppen aktuális szlovák kormányokkal. Érdekes módon a legnagyobb előrelépések éppen akkor történtek, amikor Robert Fico vette át a szlovák kormány vezetését. Kétségtelenül a Beneš-dekrétumok fájó pontot jelentenek a magyarok számára a kétoldalú kapcsolatokban és általában is. A történelem itt Közép-Európában egy bonyolult helyzetet eredményezett, és nekünk, magyaroknak nagyon sok sebet okozott. Mi azt várjuk, hogy ezekre a sebekre mások legyenek figyelemmel, de azt is várjuk, hogy ezekre a sebekre a magyar belpolitikában is legyen mindenki tekintettel. Ne tegyen pártpolitikai vita témájává olyan kérdést, amelyben abszolút nemzeti egységre van szükség.
Ott az a cél, hogy eredményeket érjünk el, és az ügyek megnyitásával ne veszélyeztessük az addig elért eredményeket. Akik megnyitották a Beneš-dekrétumok kérdését, azok ezt pártpolitikai alapon tették, és nehezebb helyzetet állítottak elő a felvidéki magyarság számára, de egyáltalán, a kérdés rendezése tekintetében is. Ezért egyetértek Gubík Lászlóval, a Magyar Szövetség elnökével, aki azt mondja, hogy ezt a kérdést pártpolitikai üggyé silányítani nem szabad. Mi továbbra is készen állunk arra, és képesek is vagyunk rá, hogy a jelenlegi szlovák kormánnyal minden érzékeny ügyet megvitassunk úgy, hogy mindez ne csússzon át oda, hogy az eddig elért eredményeket veszélyeztessük, és végső soron a felvidéki magyarságot még rosszabb helyzetbe hozzuk, mint amilyenben volt vagy van.
Az elmúlt napokban nagy figyelmet váltott ki, hogy az ukrán elnök megfenyegette Orbán Viktort, majd az egyik titokszolgája a miniszterelnök családját. Megdöbbentő hír volt az ukrán aranykonvoj is, amelyet a magyar hatóságok feltartóztattak. Mi lehet Zelenszkij célja?
Nézze, a magyar parlamenti választás sorskérdés nemcsak Magyarországnak, de Ukrajnának is. A választás tétje az, bele tudják-e rángatni Magyarországot Ukrajna háborújába, el tudják-e vinni a magyarok pénzét Ukrajnába, és Ukrajnát be tudják-e hozni az Európai Unióba. Erre a háromra Magyarország válasza az, hogy nem. Nem megyünk háborúba, nem adjuk a pénzünket, és nem engedjük be az ukránokat az Európai Unióba. De ez nemzeti sorskérdés az ukránok számára is. Ők abban érdekeltek, hogy belerántsák Magyarországot a háborújukba, hogy elvegyék a pénzünket és a saját működtetésükre meg a fegyverkezésre használják, illetve belépjenek az Európai Unióba. Két kibékíthetetlen és homlokegyenest ellentétes érdek. Ezért az ukránoknak nyilvánvalóan az az érdeke, hogy Magyarországon a Tisza párt nyerje meg a választást, mert tudják, hogy a Tisza nem fog tudni nemet mondani a brüsszeli nyomásra, hiszen a párt elnökét a mentelmi jogával fogják. Nyilvánvalóan a Tisza párt igent mondana a háborúra, Ukrajna finanszírozására a magyarok pénzéből, meg az ukránok EU-tagságára. Ez részben meg is történt, amikor a saját felmérésükből kimutatták, hogy a híveiknek több mint fele az ukránok EU-tagságát támogatja.
Amikor Zelenszkij elnök halálosan megfenyegette a miniszterelnököt, vagy a családját fenyegetik, olajblokádot hoznak létre, arról hazudoznak, hogy a kárpátaljai magyarok körében orosz befolyásolási kísérlet zajlott – ezek minden határon túlmennek. Minden egyes beavatkozás mögött nyilvánvalóan pénznek is kell lennie, és itt jön be a képbe az aranykonvoj ügye, ami több mint gyanús. Elvileg a Bécs és Kijev között mozgó óriási pénzszállítmány Magyarországon keresztül azért is logikátlan, mert ennél csak rövidebb szállítási útvonalak vannak. Azt, hogy a pénzt hozták vagy vitték, nem tudjuk, mert az ukránok feltűnően kerülnek bármilyen válaszadást. Azért 900 millió dollár meg 420 millió euró 146 kilónyi aranytömbbel kitámasztva, hogy ne dőljön el a kocsiban, gondolom – ez azért óriási érték. Nem tudjuk, ez kinek a pénze volt, kire vagy mire költötték, miért hozták ide, mennyit költöttek el belőle, miért volt titkosszolgálati és korábbi katonatiszt a kísérők között. Ennek tetejébe még egy tiszás ügyvédi iroda képviseli őket Magyarországon. Nem a lóláb lóg ki, hanem az istálló.
Zelenszkij nyílt fenyegetését Orbán Viktor ellen az ellenzék láthatóan úgy akarja átkeretezni, hogy orosz titkosszolgálati beavatkozásról beszél. Nem lehet, hogy arra készülnek, a Tisza párt vereséget szenved, és a Fidesz győzelmét próbálják ezzel kétségbe vonni?
Kétségtelenül van egy ilyen szándék a háttérben. Ismerjük azt a futballedzőt, aki a mérkőzés előtt arra panaszkodik, hogy minden kulcsjátékosa sérült, és a vereségért nem ő a hibás. Ugyanezt látjuk, a Tisza párt nyilvánvalóan azért dob be ilyen álhíreket, hogy később a vereséget legyen mire fogni. Én a választási győzelem után arra a taktikára teszek majd javaslatot, kövessük a tanácsot, hogy a vesztesek sajtótájékoztatót tartanak, a győztesek meg viccet mesélnek. Úgyhogy jókat fogunk derülni azokon az álhíreken, amelyeket legyártanak a választási vereségük után.
Láttuk március 15-én a Békemenetet, illetve azt is látjuk, hogy Orbán Viktor országjárásra indult, és nagy tömegek fogadják a vidéki városokban is. Mit érzékel, hol tart most a Fidesz mozgósítása? Sokak szerint ez lesz majd a kulcsa a választási sikernek.
Igen, ezzel egyetértek. Szerintem kicsit túl van dimenzionálva a digitális része a választásnak. A végén azonban hús-vér emberek mennek el szavazni, nem lehet húsz álidentitással megjelenni, csak egy valódival. Amikor a dolog lába leér a földre, valahogy mindig mi vagyunk többen. Ha csak az elmúlt időszakot nézzük: volt az aláírásgyűjtés, mi leadtunk 190 ezer aláírást, az ellenfél leadott 110 ezret – nincs mit magyarázni. Balmazújvárosban és Kazincbarcikán megnyertük az időközi választást olyan körzetekben, ahol már nagyon régen nem futott be képviselőnk. A Békemeneten voltunk 180 ezren, az ellenfélnél 150 ezren – ez 20 százaléknyi különbség. A miniszterelnököt a vidéki helyszíneken mindenhol óriási tömeg várta, minimum kétszer-háromszor annyian gyűltek össze, mint a korábbi tiszás rendezvényeken. Nincs ezen mit magyarázni, a személyes melót kell beletenni.
Négy éve a külhoni szavazatok döntő többségét kapta meg a Fidesz. Érzékel-e bármilyen változást?
A külhoni magyaroktól azt hallom, értik, hogy minden eddiginél nagyobb tétje van a választásnak. Értik azt is, hogy újra megjelentek azok a politikai erők Magyarországon, amelyek éket akarnak verni a külhoni és az anyaországi magyarok közé. Értik, hogy vannak olyan politikai erők, amelyek le akarják szakítani a nemzet testéről a külhoni magyarokat, és értik, hogy mi azt képviseljük: mi így vagyunk egy nemzet. Látják azt is, hogy az elmúlt tizenhat esztendőben a magyar kormány mennyit tett a határon túli magyarságért. Mi nem akarjuk feltalálni a spanyolviaszt, a kereket vagy a melegvizet, ezért azután megkérdeztük a külhoni magyarokat, mi kell nekik ahhoz, hogy megtartsák az identitásukat, erősek legyenek. Ezeket a kéréseket összegyűjtöttük, és megcsináltuk: gazdaságfejlesztési támogatás, hogy a gazdasági erő meglegyen, anyanyelvi iskolák támogatása, kulturális intézmények fenntartása, az egyházak és a sport támogatása, hogy az identitás megmaradjon. Nagyon remélem, és kérem is a határon túl élő magyarok közül azokat, akik regisztráltak, hogy vegyenek részt a szavazáson, és kérem őket, hogy az eddigiekhez hasonlóan továbbra is a Fideszt támogassák.
A beszélgetés a Nézőpont március 20-i adásának szerkesztett átirata.
Megjelent a Magyar7 2026/13. számában.
