Állnak a végvárak

2020. december 2., 13:16
ma7

A közelmúltban az újságírók munkáját elismerő Európa-éremmel tüntették ki médiacsaládunk hetilapjának vezető szerkesztőjét, Kövesdi Károlyt. Ebből az alkalomból készített vele beszélgetést a magyarországi gondola.hu portál, amely elsősorban közéleti, kulturális és környezeti témákkal foglalkozik. Az alábbiakban összefoglaljuk az írás lényeges gondolatait.

Kövesdi Károly
Fotó: ma7
Kövesdi Károly

Kövesdi Károlyt beszélgetőtársa, Molnár Pál először arról kérdezte, miért fontos, hogy a Kárpát-medencében élő magyar újságírók figyeljék egymás munkáját. Kövesdi a magyarságot tragikusan sújtó trianoni döntésre utalva egy előre kitervelt forgatókönyvről beszélt, amelynek kimondatlan célja a magyarság megsemmisítése volt. Ez ugyan nem sikerült, de azok a külső és belső erők, amelyek ezen dolgoznak, ma is folyamatosan gyengíteni szeretnék az anyaországban és a határokon túl élő magyarok közötti összetartozás érzését. Mint megjegyezte:

Az anyaország részéről ezért is fontos, hogy odafigyeljen arra, ami a határai mentén történik, és viszont, nekünk, határon túlra szakadt nemzetrészeknek is árgus szemmel kell figyelnünk, mi történik »odahaza«. Számunkra létfontosságú az anyaország ereje és gondoskodó figyelme, de Magyarország sem mondhat le (s szerencsére nem is akar lemondani) rólunk, mert mi vagyunk az alma héja. Rövidre fogva: egymást kell erősítenünk.

Ehhez járul hozzá az is, hogy a különböző régiókban élő sajtómunkások is tudjanak egymásról, mert különben kijátszhatnák őket egymás ellen.

Vezető szerkesztőnk szerint a nemzeti vonalnak még van mit tennie ezen a téren, mivel a balliberális erők jól szervezettek, komoly anyagi támogatást kapnak külföldről a bomlasztást segítő terveik megvalósításához. Ezzel a nemzeti konzervatív erőknek tisztában kell lenniük és össze kell fogniuk, hogy egymást erősíthessék.

A magyarság fennmaradásának, gyarapodásának és virágzásának a biztosítása a leginkább aktuális és ugyanakkor nem könnyű feladat. Kövesdi úgy látja:

Nekünk, magyaroknak történelmi küldetésünk van, máskülönben rég beolvadtunk volna a környező szláv és német tengerbe. Felelősen gondolkodó őseink folyton figyelmeztettek rá, ebben nem szabad lazulni napjainkban sem. Sőt. Most igazán veszélyes a helyzet, amikor az ötödik trianoni nemzedék tudatáért folyik a harc. A nyugati szubkultúrák (nevezhetjük szellemi mocsoknak) »érzékenyítő«, agymosó és butító, romboló hatása megteszi a magáét, és ezért nem mindegy, hogy ki és mire neveli a mai ifjúságot. Mert nem elég a tudás, ha nem párosul hazafisággal, akár kontraproduktív is lehet. Ennek látjuk a példáit (színészlázadás, posztkommunista professzorok által nevelt tüntető egyetemisták). A határon túli sajtó hírt kell adjon mindenről, ami az anyaországban történik, de nem csak a hírek szintjén. S ha ez működik, a nemzettestről fizikailag leválasztott magyarságot nehezebben tudják manipulálni.”

Kollégánk a továbbiakban arról beszél, hogy Magyarország és a Kárpát-medencében élő magyarság útjában áll a „nyitott társadalmat” erőltető törekvéseknek. Ez a téveszme azt szolgálja, hogy Európát szétverve a sok nyitott és elbutult vagy félrevezetett kis nemzetet egy akolba tereljék és így uralkodjanak az identitásuktól megfosztott népeken és embereken. Magyarország ennek az ördögi mestertervnek áll az útjában és ezért áll már tíz éve pellengéren, bár ha úgy vesszük a Nyugat már a 907-es pozsonyi csata óta a magyarok eltüntetésére törekszik. A "türelmetlenül toporzékoló háttérhatalomnak" azonban nemcsak a magyarokkal, hanem például a lengyelekkel is baja van, mert igazából mindenkit gyűlöl, aki az útjában áll.

A határon kívül rekedt magyarok tudják talán legjobban erősíteni a magyarság gerincét, mert az anyaországiak olykor hajlamosak elfelejteni, hogy a magyarságért bizony meg kell küzdeni.

A határon túli magyar újságíróknak még azokkal a nemtelen támadásokkal is szembe kell nézniük, amelyeket magyarul író, de idegen érdekeket szolgáló pozsonyi, kolozsvári „liberális szócsövek” indítanak rendszeresen a nemzeti konzervatív magyar kormány ellen.

Nekünk, nemzeti, konzervatív értékrendű újságíróknak, szerkesztőknek, tanároknak, értelmiségieknek történelmi feladatunk ez ellen küzdeni. Erőt mi úgy tudunk adni, ha állandóan felmutatjuk: állnak a végvárak, s ez erősíti az egész nemzetet”

– zárul a Kövesdi Károllyal készült beszélgetés.

Kövesse facebook oldalunkat is!