Akinek a vadászat az életstílusa - beszélgetés Samu Zoltánnal, a vajdasági Szent Hubertusz Vadász Egyesület titkárával
Noha Szerbia nem tartozik azon országok közé, melyre jellemző lenne a vadászat, Torda községben régóta nagy hagyománya van ennek a tevékenységnek. A Szent Hubertusz Vadászegyesület titkára, Samu Zoltán mesélt a vadászatok során szerzett élményeiről és filozófiájáról.

Egy nyári napsütötte szombat délelőttön a tordai Magyar Közművelődési Ház udvarában kerestünk egy árnyékos helyet, ahol hűsítő bor és szóda kíséretében vitattuk meg a vadászat értelmét és filozófiáját.
Samu Zoltán elárulta a vendégeknek,
a környéken szinte mindenki mezőgazdasággal foglalkozik, ez alól pedig Torda sem kivétel.
Körülnézve és látva a tájat, ez nem is meglepő, hiszen a kert végétől látni a tágas mezőket, réteket, ugyan erdős rész nincs, de azért akadnak olyan fák, ahol bizony több állat is megbújik. A környéken odatévedt állatokra, élőlényekre vadásznak a helyiek, azonban főleg őzbakra, nyúlra, pocokra, de az olyan szárnyasokra is, mint a fürj vagy a vadgalamb.
- meséli Samu Zoltán, aki hozzáteszi,
a kommunista időszakban a környező szocialista országokban nem mindenki lehetett vadász, csak a kiváltságos és a párthoz közeli emberek vadászhattak hivatalosan.
Az akkori Jugoszláviában, Joszip Tito időszaka alatt megengedőbb volt a rezsim. Aki ugyanis politikailag "rendben volt", és nem volt kritikus a rendszerrel szemben, nem volt büntetett előéletű, annak engedélyezték a vadászatot.
- mondja Zoltán, aki azt is hozzáteszi, „akár egy kocsmai verekedést követően is simán elvehetik valakitől a vadászati engedélyét”.
- jelenti ki Zoltán, majd így folytatja:
-meséli Zoltán. Azt is hozzáteszi, hogy nincs megadva, hogy mire kell vadászni, ugyanúgy lehet lőni nyulakat is, vagy vadkacsákat.
- foglalja össze Zoltán.
A sakál viszont elmondása szerint ennél sokkal veszélyesebb, mert éjjel vadászik, napközben pedig elbújik.
Egy vadászat során a csapatok jól megszervezik az akciót és kimennek a terepre, hogy véghez vigyék az aznapi küldetést. Van azonban olyan nap is, amikor nem sikerül vadat elejteni. Zoltán szerint akkor sem történik semmi gond, de mindenről be kell számolni, jelentést kell adni az egyesületnek. A jelentéseket az évi tervnek megfelelően továbbküldik a vadászszövetség központjába.
Jellegzetesek és gyakoriak a bizonyos körvadászatok is, amely Zoltán szerint igazi csapatmunkának számít.
Zoltán örül annak, hogy
az egyesületben akadnak fiatalok is, mert legalább tapasztalatot szerezve fegyelmet tudnak tanulni.
És, hogy mi is a vadászat filozófiája? Ezt talán minden vadász saját maga tudja megválaszolni, de Zoltán esetében a vadászat egyfajta életstílust jelent.
- zárta a beszélgetést Zoltán.