2024. október 31., 17:02

Akinek a vadászat az életstílusa - beszélgetés Samu Zoltánnal, a vajdasági Szent Hubertusz Vadász Egyesület titkárával

Noha Szerbia nem tartozik azon országok közé, melyre jellemző lenne a vadászat, Torda községben régóta nagy hagyománya van ennek a tevékenységnek. A Szent Hubertusz Vadászegyesület titkára, Samu Zoltán mesélt a vadászatok során szerzett élményeiről és filozófiájáról.

Samu Zoltán
Fotó: Hajtman Gábor

Egy nyári napsütötte szombat délelőttön a tordai Magyar Közművelődési Ház udvarában kerestünk egy árnyékos helyet, ahol hűsítő bor és szóda kíséretében vitattuk meg a vadászat értelmét és filozófiáját.

Torda
Fotó:  Hajtman Gábor

Samu Zoltán elárulta a vendégeknek,

a környéken szinte mindenki mezőgazdasággal foglalkozik, ez alól pedig Torda sem kivétel.

Torda
Fotó:  Hajtman Gábor

Körülnézve és látva a tájat, ez nem is meglepő, hiszen a kert végétől látni a tágas mezőket, réteket, ugyan erdős rész nincs, de azért akadnak olyan fák, ahol bizony több állat is megbújik. A környéken odatévedt állatokra, élőlényekre vadásznak a helyiek, azonban főleg őzbakra, nyúlra, pocokra, de az olyan szárnyasokra is, mint a fürj vagy a vadgalamb.

A Szent Hubertusz Vadászegyesület megalakulása régmúltra nyúlik vissza, hiszen 1905-ben indult a története. Eleinte 17 fős tagsággal indult, bővültek és fogytak, utóbbira leginkább a második világháború után volt példa, amikor is a fegyvereket össze kellett szedni, hiszen tilos volt a vadászat. Az újraszervezés csak ezután kezdődött, a tagságot több fiatal és földműves is gazdagította"

- meséli Samu Zoltán, aki hozzáteszi,

a kommunista időszakban a környező szocialista országokban nem mindenki lehetett vadász, csak a kiváltságos és a párthoz közeli emberek vadászhattak hivatalosan.

Az akkori Jugoszláviában, Joszip Tito időszaka alatt megengedőbb volt a rezsim. Aki ugyanis politikailag "rendben volt", és nem volt kritikus a rendszerrel szemben, nem volt büntetett előéletű, annak engedélyezték a vadászatot.

Samu Zoltán 1988 óta titkára a Szent Hubertusz Vadászegyesületnek. Elmondása szerint a kilencvenes évek elején volt a legtöbb tagja a vadászegyesületnek, akkor 74-tagot számláltak. Az évek alatt ez a szám különböző okok miatt lecsökkent, így már csak 52-en maradtak.
A vadászat anyagilag mindig is egy költséges tevékenység, így sokan ez miatt is hagyták abba, illetve a 90-es években szigorítottak a fegyvertartási engedélyeken. Régebben két-három sörétes puskája is lehetett egy vadásznak, de ma már külön adót kell fizetni annak, akinek egynél több fegyver van a birtokában"

- mondja Zoltán, aki azt is hozzáteszi, „akár egy kocsmai verekedést követően is simán elvehetik valakitől a vadászati engedélyét”.

Ahhoz, hogy belépj hozzánk, rendesen kell viselkedni, nem férnek bele a kocsmai pofozkodások, verekedések"

- jelenti ki Zoltán, majd így folytatja:

Az egyesület jelenleg harminc aktív taggal rendelkezik, őket be lehet vetni egy-egy vadászat során. Tordán és környékén leggyakrabban fürjekre vadásznak, hiszen annak van most  a szezonja, de egyéb más madarakra is, mint például gerlére, illetve a kártékony madarak közül a szarkára. Minden kedden és csütörtökön komoly csapatot szervezünk meg. Minden csapatnak megvan a vezetője, aki vezeti az expedíciót és egy személyben felel a négytagú csapatért

-meséli Zoltán. Azt is hozzáteszi, hogy nincs megadva, hogy mire kell vadászni, ugyanúgy lehet lőni nyulakat is, vagy vadkacsákat.

Samu Zoltán
Fotó:  Hajtman Gábor
Eddig a róka jelentette a legnagyobb veszélyt a vadakat illetően, de most megjelent a sakál, vagy más néven nádi farkas. Arany János Toldijában találkozunk a toportyán féreg szókapcsolattal. Sokkal veszélyesebb a rókánál, habár a róka is rengeteg, főleg beteg állatokat szed össze, nem véletlenül hívják őt az erdő doktorának

- foglalja össze Zoltán.

A sakál viszont elmondása szerint ennél sokkal veszélyesebb, mert éjjel vadászik, napközben pedig elbújik.

Egy vadászat során a csapatok jól megszervezik az akciót és kimennek a terepre, hogy véghez vigyék az aznapi küldetést. Van azonban olyan nap is, amikor nem sikerül vadat elejteni. Zoltán szerint akkor sem történik semmi gond, de mindenről be kell számolni, jelentést kell adni az egyesületnek. A jelentéseket az évi tervnek megfelelően továbbküldik a vadászszövetség központjába.

Jellegzetesek és gyakoriak a bizonyos körvadászatok is, amely Zoltán szerint igazi csapatmunkának számít.

A vadászok és a hajtók egy bizonyos területet körülfognak, és minden oldalról hajtják a terület középpontjába az állatokat. A beszorult vadakat akkor lövik le, amikor azok a körből elmenekülnének.

Zoltán örül annak, hogy

az egyesületben akadnak fiatalok is, mert legalább tapasztalatot szerezve  fegyelmet tudnak tanulni.

Fontos a mai fiatalokkal megértetni, hogy legyenek alázatosak és ne csak a saját fejük után menjenek, tanuljanak önmérsékletet, és hallgassanak a tapasztaltabb és idősebb szakemberekre, mert csak így válhatnak ők is igazi vadászokká.
Vadászat mint kikapcsolódás és életstílus

És, hogy mi is a vadászat filozófiája? Ezt talán minden vadász saját maga tudja megválaszolni, de Zoltán esetében a vadászat egyfajta életstílust jelent.

Samu Zoltán
Fotó:  Hajtman Gábor
Mindenki mást szeret. A barátaim tudják, a feleségem is elfogadja, hogy számomra a vadászat, és a kocsmai muzsikálás a nők társaságában az életem velejárója itt Tordán, ahol én jól érzem magamat"

- zárta a beszélgetést Zoltán.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.