Világi Oszkár a Slovnaft "költözéséről"
Néhány nappal ezelőtt mi is beszámoltunk róla, hogy az új kabinetnél komolyan felmerült, új helyet kellene találni a pozsonyi Slovnaft kőolaj-finomítónak. A környezetvédelmi tárca vezetője, Ján Budaj ezt azzal indokolta, jelenlegi helyén túl nagy környezeti kockázatot jelent a vállalat telephelye, ráadásul, állítja a miniszter, új városfejlesztési projektek indulhatnának a főváros szélesebb belvárosához tartozó területen. Világi Oszkár, a vállalat vezérigazgatója a HN Online-on reagált a miniszter szavaira.
Ezekkel a sorokkal kezdi írását a csallóközi üzletember, kiemelve, igen meglepődött, hogy a szlovák kormány képviselőiben felmerült az ötlet, költöztessék át a Slovnaftot. Szeptemberig a projekt elméleti lehetőségeinek határait jelölnék ki, írja Világi, majd a második szakaszban, pontosan meg nem határozott határidők szerint, a vállalat telephelyét fizikailag is átköltöztetnék egy egyelőre ismeretlen területre.
Világi ezután egy egész jópofa, kétségtelenül stílszerű viccel folytatja.
Az üzletember szerint a Slovnaft esetében is hasonló a helyzet. Több oka is van annak, miért nem megoldható a finomító áthelyezése. Világi, nagyon ügyesen, az emberi faktorral kezdi az érvelését. Mint írja, a Slovnaft és a kapcsolódó töltőállomás-hálózat közel hatezer embernek ad munkát, a vállalat évi 40 millió eurót fizet az államkasszába az alkalmazottak után, akik, írja Világi, alig-alig cserélődnek. Az állami költségvetésbe persze nem csak ezzel az összeggel száll be a vállalat, hiszen évi 700 milliót fizetnek be különböző adók formájában a közösbe, de az önkormányzatokhoz is érkezik vagy 5 millió euró a Slovnafttól, főként ingatlanadó formájában.
A befektetési oldalon is komoly tételek vannak - írja Világi. Csak az állagmegtartásra, a termelés biztosítására évi 120 milliót költenek, de az utóbbi húsz évben, befektetések formájában, több száz millió eurót invesztáltak a Slovnaft telephelyébe, elsősorban környezetvédelmi célokra.
A vezérigazgató szerint a vállalat teljesít minden EU-s környezetvédelmi elvárást, nem haladják meg az előírt környezetvédelmi határértékeket, ezt a Pozsony-szerte üzemeltetett mérőállomásaik is rendre igazolják.
Az elképesztő nagyságú infrastruktúra (600 focipályányi terület, 90 kilométernyi vasúti sín, több száz kisebb-nagyobb üzemanyagtartály, stb.) nem teszi lehetővé a finomító áthelyezését, ráadásul, érvel Világi, 1895-ben, mikor az akkori Apollo finomító helyét kijelölték, csak 55 ezren laktak a fővárosban, sem akkor az Apollo, sem most a Slovnaft képviselőinek nem volt beleszólása a fővárosi telekrendezés folyamataiba. Így utólag azzal érvelni, hogy jobb helyen is lehetne, nem vezet sehová.
Világi azzal zárja írását, Slovnaft nélkül képletesen és gazdaságilag is szegényebb lenne az ország, hiszen a vállalat által betöltött helyet, külföldi, állami támogatást kapó szereplők foglalnák el.
