Vasárnapi alibizmus
A szlovák parlament múlt héten nem döntött arról, hogy a jövőben vasárnaponként bezárnak-e az üzletek, s egyre inkább úgy tűnik, a jelenlegi kormányoldal politikusainak ötlete csupán csak a figyelemelterelést szolgálta. Ennek ellenére is érdemes a boltzár mögé tekinteni, hogy mit hozhatna, és mit vihetne!
Csütörtökön leginkább a kereskedelmi egységeket működtető vállalatok és a média várta a szavazást a vasárnapi boltzárról, de végül a törvényt átdolgozásra visszaküldték. A törvényjavaslatot az OĽaNO képviselőcsoportja nyújtotta be a keresztény körökhöz tartozó képviselőkkel, s úgy tűnt, az ellenzék egy részének a támogatásával akár át is mehetett volna. A tervezet indoklásában arról olvashattunk, a vasárnapi munka miatt a családos nők nem tölthetik a vasárnapot gyermekeikkel, mert az eladók 80 százalékát nők alkotják, és 21 százalékuk rendszeresen dolgozik vasárnaponként is, miközben a forgalom sem olyan jelentős, ezért ezen változtatni kellene.
A téma kapcsán az ellenzők a hasonló, de sikertelen magyar próbálkozást említették a legtöbbször, miközben Ausztriában avagy részlegesen Lengyelországban néhány éve már működik a vasárnapi boltzár, ezt pedig a támogatók hozták fel példaként.
Más kérdés, hogy az ilyen korlátozás fogadtatása sehol sem volt egyirányú, mert nyilvánvalóan gazdasági érdekeket is sért, miközben az alkalmazottak is különféle szempontból közelítik meg ezt a kötelező szabadnapot.
Az viszont tény, ha nyolc órát dolgozik egy alkalmazott vasárnap, akkor 32 euróval többet kap, mint hétköznap, ami a bolti elárusítók esetében nem kis összeg. Ettől pedig bizonyosan elesnének, ha a vasárnapi boltzár életbe lépne.
Ettől függetlenül naivitás volna azt gondolni, hogy éppen az egyszerű munkás érdekei mentén dől el a kérdés. Vannak ennél jóval fontosabb aspektusok a politikában, de a liberális oldalon szeretik az ilyen példákat, mert érzelmekre lehet velük hatni. Az sokkal fontosabb a parlamenti megközelítésben, hogy milyen változásokat okozna a boltzár a gazdasági életben. A lengyel példa mutatja, rengeteg kisebb üzlet ment tönkre a hét utolsó napján történő zárvatartás miatt, más kérdés, hogy a statisztikákat a koronavírus időszaka is torzítja, amely újabb nehézségeket hozott.
Az viszont nyilvánvaló, mint minden hasonló kormányzati lépésnek, ennek is nemcsak vesztesei lennének, hanem nyertesei is. Sok múlik az esetleges kivételeken, amelyek majd bekerülhetnek a tervezetbe. Az már biztos, az átdolgozás után finomítani fognak a szigoron, amely szerint egy évben 44 vasárnap lettek volna zárva a boltok (nyitva maradtak volna a három adventi vasárnapon és azon a vasárnapon, ami az iskolakezdést előzi meg).
Ez ugyanis elég sok ellenérzést váltott ki még úgy is, hogy az eredeti elképzelésben állítólag kivétel sem volt. Más kérdés, hogy az átdolgozást Juraj Blanár, a Smer-SD alelnöke kezdeményezte, amit a képviselők megszavaztak, a pártja viszont a javaslattal kapcsolatban elmondta, még tovább szigorítaná és még kevesebb kivételt engedne. Az is nagy kérdés, vajon a módosított elképzelés szerint is csak azok a boltok lehetnek-e majd nyitva, ahol maga a tulajdonos/ügyintéző árusít, ahogy az jelenleg is történik az államünnepeken.
A már említett északi szomszédunknál a postai szolgáltatások kivételét használta ki egy vállalat, így maradhattak nyitva boltjai, a hazai viszonyokat ismerve az is biztosra vehető, ha lesznek lehetőségek, azokat itt is meg fogják ragadni az élelmes vállalkozók.
Ezzel akkor van gond, ha torzítja a piacot, arra pedig van esély. Éppen ezért kell egy átfogó tervezetet kidolgozni, amire viszont csekély az esély a parlamenti viszonyok jelenlegi állása mellett.
A legtöbb szakember valószínűnek tartja, hogy majd a hétvégén egyébként is működő egységek, például a töltőállomások felé tolódnának el a vasárnapi vásárlások, ahogy az történt Ausztriában is. Már nálunk is vannak olyan kutak, amelyek bővebb választékot kínálnak élelmiszerekből, s ha mondjuk húst nem is lehetne náluk venni, sok minden mást igen.
Ugyanakkor még a boltzár mellett is rengeteg munkavállalónak kellene dolgoznia vasárnap is, mert munkájának a jellege ezt megköveteli. Arról nem is beszélve, hogy a piacon ugyanúgy megjelennének a szombat éjfélkor záró, vagy éppen hétfő nulla órakor nyitó üzletek, ezzel pedig a törvény szabályait betartanák, de ismét nem a munkavállalók járnának jól.
Ettől függetlenül a téma körüli diskurzus is rávilágít a szlovákiai mindennapokra, ahogy a közgondolkodásra is. Még az ellenzők sem adatokra támaszkodnak, csak érzelmeket akarnak gerjeszteni, ami aztán ellenállást szülhet.
A politika is egyre inkább csak kommunikációs mutatványként értékelhető, miközben a vasárnapi boltzár valóban hatással lehetne a társadalomra, ha nem csupán bezárna valami, hanem valami más ki is nyílna. Attól ugyanis még önmagában nem lesz több ember a templomban, ha nem kell, vagy nem tud elmenni a boltba, ahhoz kissé fel is kellene rázni a közösségeket, amelyek egyre inkább eltűntek, miközben az individualizmus marketingjét mindennél erősebben igyekeznek az arcunkba tolni.
Megjelent a Magyar7 2023/7.számában.
