2025. december 28., 18:36

Újabb drágulást hozhat az EU szén-dioxid vámjainak kiterjesztése

Az Európai Unió vezetésének tervei szerint már jövőre megkezdik a szén-dioxid kibocsátás határokon történő kiigazítását célzó mechanizmus (Carbon Border Adjustment Mechanism – CBAM) kiterjesztését célzó intézkedések érvényesítését, aminek következtében az uniós szén-dioxid vámok az importtermékeknek az eddiginél szélesebb körére vonatkoznak majd, ez pedig természetesen ezeknek a termékeknek az árainak drágulásában is megmutatkozik majd – számolt be hivatalos közlésekre hivatkozva több hírforrás, köztük az exxpress.at osztrák hírportál is.

Fotó: archívum

Mivel a CBAM egy olyan uniós mechanizmus, amelynek rendkívül komoly – főként anyagi vonzatú – kihatásai vannak, de a közbeszédben mégis viszonylag kevés szó esik róla, először jó lenne legalább nagy vonalakban pontosítani miről is van szó. Ezt az eszközrendszert két éve tavasszal rendeletileg hozta létre az Európai Parlament és az Európai Tanács, arra hivatkozva, hogy majd így gyakorol nyomást azokra az EU-ba exportáló nem uniós országokra, amelyeknek úgynevezett „zöld” előírásai kevésbé szigorúak az unióban hatályosaknál. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az ezekből az országokból érkező bizonyos termékekre az unió úgymond szén-dioxid vámot vetett ki. Ezt végsősoron természetesen többletköltségként az európai fogyasztó fizette meg, a befolyt összegek pedig az unió feneketlen bendőjébe kerültek, ahol aztán azokat a bürokraták a tőlük megszokott „megfontoltság” mellett költötték és költik el.

Az eszközrendszer alkalmazásának átmeneti ideje az idei év végén jár le és alkalmazási köre folyamatosan kiterjesztésre kerül. Míg ezt a szén-dioxid vámot eddig csak az úgynevezett „szén-dioxid intenzív” termékek behozatalánál, például a vas, az acél, az alumínium, a műtrágya, hidrogén és villamos energia, alkalmazták, az új évtől ez a kör folyamatosan bővülni fog, a vámmal sújtott termékek köre kibővül olyan ipari gyártmányokkal, mint a gépek, autóalkatrészek, háztartási fogyasztók és hasonló termékek. Ezeknek a behozatali termékeknek a végső fogyasztói ára várhatóan nem csak a vám összegével emelkedik majd, hanem a nemzetközi beszállítói láncokba történő beavatkozás okán az ezekből következő többletköltségekkel is. Ez persze nem az egyik napról a másikra jelenik majd meg a termékek árcéduláin, de a vámok hatásának lépésről lépésre történő begyűrűzése elkerülhetetlen és határozottan a fogyasztó pénztárcáját vékonyítja majd.

Az EU-s tervek szerint a mechanizmus által érintett termékek körének kibővítéséből 2030-ig legalább 2,1 milliárd euró bevétel származhat, értsd: ez az az összeg, amit Brüsszel közvetve kivesz az uniós lakosság zsebéből. Az uniós indoklás szerint ennek az összegnek egy részét – mintegy a negyedét – az unió tagállamaiban működő gyártók kaphatják majd meg, az importkiadásaik emelkedéseinek kompenzációjaként, persze csak ha teljesítik azokat a brüsszeli feltételeket, hogy befektetéseket valósítsanak meg szén-dioxid kibocsátásuk csökkentésére. Egyszerűbben: Brüsszel ismét elvesz valamit, aztán megígéri, hogy annak egy részét esetleg és feltételek mellett talán visszacsepegteti annak, aki ezt mosolyogva fogadja és az „adományozott” pénzt arra költi, amit a Brüsszel majd meghatároz.

Az eszközrendszert egészében véve és jövő évi kibővítése okán is több oldalról érték bírálatok, leginkább amiatt, mert az intézkedések az import beszállításra utalt uniós gyártóknak megemelik a gyártási kiadásait tovább rontva már eddig sem túl jó konkurenciaképességükön. A vámkiterjesztés a nemzetközi üzleti kapcsolatoknak sem tesz jót, hiszen csak idő kérdése, az mikor generál majd válaszintézkedéseket, amelyeknek - tekintve az EU folyamatosan csökkenő gazdasági súlyát - nagyságrendekkel nagyobb negatívumai lehetnek, mint amilyen hozadékokat az uniós vezetés a vámkiterjesztéstől remél. Végül, pedig ott a fogyasztó, vagyis az uniós polgár, aki az egész ötletelést megfizeti. Persze ez az a pont, ami láthatóan a legkevésbé érdekli brüsszeli bürokratákat.

Megosztás

Címkék