Tranzakciós adó – a betegek fizessék meg?
A tranzakciós adó komoly felháborodást váltott ki a vállalkozók körében, s mivel az orvosok jelentős része is magánvállalkozóként dolgozik, ők is áldozatai az új tehernek. Az új adó nemcsak a rendelők költségeit növeli, hanem végső soron a páciensek pénztárcáját is terheli. Ráadásul sokak szerint diszkriminatív, hiszen az állami intézmények mentesülnek az adófizetés alól. De kiket érint ez a változás leginkább, és hogyan csapódik le a mindennapokban? Nézzük a részleteket.
Április 1-jétől minden szlovákiai vállalkozás – így a magánrendelők és a nem állami kórházak is – 0,4 százalékos tranzakciós adót fizet minden banki átutalás után, tranzakciónként legfeljebb 40 euróig. Első hallásra ez talán elenyésző tételnek tűnik, de az egészségügyi praxisoknál, ahol havonta tíz- vagy akár százezer eurós összegek mozognak bérleti díjra, bérekre, gyógyszerekre vagy orvosi eszközökre, ez már komoly pluszköltséget jelenthet.
A Magánrendelők Szövetsége (ZAP) becslése szerint egy átlagos magánrendelő havonta több száz eurót is kifizethet emiatt, míg a specializált rendelők, például az onkológiai vagy hematológiai praxisok esetében ennek a többszöröse is lehet.
Különösen szúrja a magánszektor „szemét”, hogy az állami kórházakat és rendelőket nem terheli az adó. Ez a kettős mérce sokak szerint nyílt diszkrimináció, amely csak tovább mélyíti az állami és a magánszektor közötti szakadékot. A Magánorvosok Társulása (ASL) és a ZAP élesen bírálja az intézkedést, hangsúlyozva, hogy miközben az állami intézmények eladósodnak, a magánszektorra újabb terheket rónak. Jaroslava Orosová, a ZAP elnöke frappánsan fogalmazta meg a helyzet abszurditását: „Logikátlan, hogy az állam előbb kifizeti nekünk a munkánk árát, majd a másik kezével visszaveszi.”
A tranzakciós adó főként azokat a magánrendelőket és nem állami kórházakat érinti érzékenyen, amelyek jelentős működési költségekkel küzdenek. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a praxisok, amelyek speciális finanszírozású gyógyszereket vásárolnak, például onkológiai vagy biológiai terápiákhoz. Ezeket a készítményeket a rendelőknek előre meg kell vásárolniuk, az egészségbiztosítók pedig csak a gyógyszer árát térítik meg, a tranzakciós adót nem. Így ez az összeg végül a rendelő – vagy rosszabb esetben a beteg – vállát nyomja. Egy onkológiai kezelés esetén a tranzakciós adó alkalmanként elérheti a 40 eurót is, ami egy súlyos beteg számára komoly pluszterhet jelenthet.
A legnagyobb tehertételt azonban mindenképpen a szakorvosi rendelők viselik. Roman Sokol trencséni urológus például havonta 1500 eurót fizet tranzakciós adóra, mivel rendelője nagy értékű gyógyszereket vásárol, több alkalmazottal dolgozik, és hitelt is törleszt. „Minden után adózunk: bérek, lízing, gyógyszerbeszerzés. Az állam ezzel büntet minket, miközben az állami kórházak mentesülnek a tranzakciós adó alól” – fakadt ki.
Közvetett formában ugyan, de a pácienseket is érinti a tranzakciós adó. A rendelők, amelyek nem tudják kigazdálkodni az új terheket, két lehetőség közül választhatnak: felszámolják a betegnek, vagy kilépnek az egészségbiztosítási rendszerből, és teljes egészében magánrendelőként működnek tovább. Utóbbi esetben a betegek mindent saját zsebből kénytelenek fizetni. A ZAP adatai szerint már most is emelkedik azoknak a rendelőknek a száma, amelyek „szerződés nélküli” státuszba lépnek, különösen vidéken. Ez pedig az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségét csökkenti a kevésbé tehetősek számára. Naďa Trenčanská Bedušová, a ZAP ügyvezető igazgatója figyelmeztet: „Ha az állam nem tesz lépéseket, a betegek fogják megfizetni az adó árát, mert a rendelők nem bírják tovább elviselni a terhek növekedését.”
Az anyagi nehézségek mellett ez érzelmileg is megterhelő lehet, különösen a súlyos, krónikus betegek számára. Azok, akik eddig is a túlélésükért küzdöttek, most egy újabb akadállyal szembesülnek: a kezelések drágulásával. A rendszer így éppen azokat büntetheti, akik a legkiszolgáltatottabb helyzetben vannak.
A magánszektor képviselői egyöntetűen diszkriminatívnak tartják az intézkedést, mivel az állami intézmények mentesülnek az adófizetés alól. A Szlovákiai Kórházak Szövetsége (ANS) és a ZAP az Európai Bizottsághoz fordult, hogy vizsgálja meg az adó jogszerűségét. Igor Pramuk, az ANS alelnöke úgy fogalmazott: a rendszer „nyíltan hátrányos helyzetbe hozza a felelősen és átláthatóan működő magánszektort”, miközben az állami kórházak tovább halmozzák adósságaikat.
A kormány részéről Kamil Šaško egészségügyi miniszter is elismerte, hogy a tranzakciós adó „súlyos problémákat” okoz, és jelezte, hogy kész tárgyalásokat kezdeni az ügyben. Az SNS már javasolta az adó eltörlését a 100 ezer euró alatti forgalmú vállalkozások számára, sőt, a teljes adó kivezetését is fontolgatják 2025 végéig. Egyelőre azonban a konkrét megoldás várat magára, a minisztériumok közötti egyeztetések lassan haladnak.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az állami kórházak, amelyek mentesülnek az adó alól, gyakran nem fizetik ki időben a beszállítóikat, ezzel újabb versenyelőnyhöz jutnak a magánrendelőkkel szemben. Mindez hosszabb várólistákat, drágább kezeléseket és gyengébb ellátást eredményezhet a betegek számára.
A tranzakciós adó körüli vita igazából jól rávilágít Szlovákia egészségügyi rendszerének mélyebb problémáira: a forráshiányra, az állami és magánszektor közötti feszültségekre, valamint a betegek fokozódó kiszolgáltatottságára. Egyes elemzők szerint a legtöbb rendelő esetében havi szinten 50 euró körüli többletről beszélhetünk – ami még elosztható is lenne. Azok a specializált rendelők viszont, amelyek drága, különleges finanszírozású gyógyszerekkel dolgoznak, valóban súlyos veszteségeket szenvednek el.
A megoldás kulcsa a politikai akarat. Az egészségügyi szektor egységesen az adó teljes eltörlését követeli, vagy legalább azt, hogy minden szolgáltató azonos feltételek mellett működhessen. Addig is a betegeknek fel kell készülniük arra, hogy bizonyos kezelésekért többet kell fizetniük. A kérdés csak az, meddig tűrik ezt a páciensek és az orvosok?
Megjelent a Magyar7 2025/25. számában.
