Szlovákiának van az esélye a fejlődésre, de sok minden múlik a kormányon

2020. szeptember 1., 12:00
Matus Tibor

Július elején egy bizarr politikai jelenségnek lehettünk a tanúi. A kormányhivatal közzétette, hogy a kormány és a Volkswagen képviselői aláírtak egy szándéknyilatkozatot, mely szerint fél milliárd eurónyi beruházás készül a pozsonyi VW üzemben. Viszont pár perc után a kormányhivatal kérte a hír visszavonását. Ennek járt utána Ronald Ižip a Trend főszerkesztő-helyettese. Illetve miképp jönnek a külföldi beruházások, és mi lehet ebben a kormány szerepe.

Ižip szerint a VW esetében arról volt szó, hogy Szlovákia lehetne az egyik olyan ország, amely a Törökország helyébe lépne, hiszen a vállalat kész volt oda beruházni, de a geopolitikai és a gazdasági helyzet miatt végül is elállt ettől a szándékától.

A portál beszámolt arról is, hogy egy hónappal az eset után a Porsche jelentett be egy negyedmilliárdos beruházást a Vág völgyébe, anélkül, hogy különösebb beruházási ösztönzőket kért volna.

A jelenlegi kormány számára ez akár azt is jelenthetné, hogy a szlovák gazdaság még mindig versenyképes, még mindig meg van a vonzereje a befektetők számára, de Ižip szerint a beruházások más ok miatt érkeznek.

Tény, hogy a Doing Business lista szerint a Dzurinda és Mikloš reformjait követően Szlovákia bírt a legattraktívabb vállalkozói közeggel volt a térségben, majd öt év múlva megelőzött bennünket Csehország és Lengyelország.  2020-ra a helyzet kiegyenlítődött, de kétségtelenül Lengyelország – már csak a nagysága miatt is – bír a legnagyobb vonzerővel, a külföldi tőkével szemben. Szlovákia csupán ott tud vele versenyezni, ahol erős az infrastruktúra kiépítettsége, illetve a meglévő vállalatok között működik bizonyos szinergikus hatás, mint például az autóiparban.

Kelet-Európa megfeszíti az izmait

A koronavírus-válság a vártnál jobban érinti a szlovák gazdaságot. Noha a közgazdászok szerint a fogyasztás már majdnem elérte a válság előtti szintet, és az ipari termelés is visszapattant a mélységből, de naiv azt gondolni, hogy a gazdaság a gyors fellendülés felé halad. A nyugat-európai országok jelenlegi adatai azt mutatják, hogy a gazdasági aktivitás a júniusi fellendülés után a nyári hónapokban a válság előtti érték 90%-án mozog. Ez nem jó jel a koronajárvány második hulláma előtt.

A koronavírus-járvány, viszont paradox módon Szlovákia és a térség számára óriási lehetőségeket teremt. Jóval többet, mint pár milliárdot az EU megújulási csomagjából, hiszen

várható, hogy az elkövetkező öt évben a deglobalizációs folyamatok miatt akár a beszállítói hálózat termelésének a negyede biztonságosabb, kevésbé sérülékeny országokba települ át.

A nagy világcégek, alaposan átértékelik a beszállítói és vásárlói hálózatukat, és a termelés jobban fog összpontosulni az egyes régiókban. Míg az európai cégek termelésüket kihelyezték az olcsó munkaerővel bíró Ázsiába, a járvány, illetve Trump vámpolitikája rámutat arra, hogy van értelme Kelet-Európában beruházni.

Ižip meg a VW és a Porsche beruházását már a fenti jelenség első fecskéinek tartja, de megjegyzi, hogy jó volna, ha nem az utolsók lennének.

A VW-es hír visszavonása azt jelzi, hogy Wolfsburgban még nem történt meg a végső döntés, és még elemzik, hogy az egyes országok milyen kedvezményeket nyújtanak, és ez már rég túlmutat az adókedvezményeket, vagy az állami beruházási támogatásokon. És ebben minden V4-es tagország versenytárs.

A racionális gazdaságpolitikusok már rég elkezdték fejleszteni a vállalkozói közeget, hogy a beruházók érkezzenek akár állami ösztönzők nélkül is. Ižip szerint

érdekes lesz figyelni melyik ország mennyit is költ a gazdaságmentő csomagokból a vállalkozói közeg reformjára. Ha a többiek költenek rá, és Szlovákia nem, akkor nagyon hamar lemarad gazdaságilag.

Ižip megemlíti, hogy mivel az EU mentőcsomagját a következő nemzedék fogja törleszteni, ezért jogos, hogy azt olyan reformokra költsék, amik segítik a gazdasági és a társadalmi fejlődést. Hogy az alapból meríteni lehessen, szükség lesz olyan stratégiai reformokra, amelyek növelik a versenyképességet.

Szlovákia számára az egyik ilyen terület az adó és járulékrendszer átalakítása, hiszen ebben az utóbbi években nagyon lemaradtunk.

Ižip abban látja a legnagyobb veszélyt, hogy a kormányprogramban nagyon kevés olyan elem van, ami a stratégiai reformokról szólna, márpedig ezeket októberig be kell nyújtani Brüsszelnek. Úgy tűnik az OĽaNO a hangsúlyt az egészségügy átalakítására helyezné, de valószínű nem lesz elég a brüsszeli jóváhagyáshoz, ha csak új kórházakban gondolkozunk, hanem az egészségügy finanszírozását is át kell majd alakítani. Teoretikusan a források akár harmadát is erre fordíthatná a kormány, ami politikailag is jól eladható tevékenység lenne.

Adóreform még beláthatatlan

A közgazdászok és a vállalkozói szövetségek bemutatnak különböző terveket, hogy Szlovákia miképp szabaduljon ki a jelenlegi alacsony hatékonyságú gazdaságból, amit "összeszerelő műhelyként" jellemeznek.  A magasabb hozzáadott érték és a tudásalapú gazdaság előmozdítása érdekében jelent meg nemrég az Adómanifesztum 2020 kezdeményezés. 15 szervezet jóval alapvetőbb lépéseket javasolt, mint a kormány által nemrég jóváhagyatott vállalkozói törvénycsomagja. Jobban érinti az adó-átalakítást, az innovációk és beruházások támogatását. Sajnos annak ellenére, hogy sok javaslatuk könnyen és gyorsan bevezethető lenne, a pénzügyminisztérium nem foglalkozott vele.

A pénzügy most elsősorban az adóelkerülésekkel, az adóparadicsomokba kivitt jövedelmekkel foglalkozik. Bár állítják, készítenek elő egy komplex adóreformot, de ennek mélysége attól is függ, mennyit tudnak az EU-s mentőcsomagból erre kiszakítani.

Három területet említenek – a gyorsított leírásokat, a veszteségek leírását, illetve a munka adó- és járulékterheinek a csökkentését.

A gyorsított leírások elsősorban az IPAR4.0 technológiáira vonatkozna, ahol a leírási idő akár a felére csökkenhetne, és akár egy leírási bónuszt vezetnének be, ezzel ösztönözve az innovatív beruházásokat.  A munka adó- és járulékterhei a legmagasabbak Európában. A vállalatok jelenleg a bruttóbér 35 százalékát fizetik szemben az ausztriai 20%-kal.

Ez a három lépés akár segíthetne a vállalkozói környezeten, de egyrészt megkésettek, és nincs mögöttük politikai konszenzus. Maga a tárcaközi egyeztetés elvisz 9-10 hónapot, tehát leghamarabb 2022-ben lehetne bevezetni.

A többi forgatókönyv Ižip szerint csak rosszabb lehet, például, ha az adóreform csak mini-reformként valósul meg. Szlovákia nem engedheti meg, hogy lemaradjon a térség országaitól, mondjuk az adó vagy az elvándorlás területén. Az elvándorlás területén már vesztésre áll, hiszen a fiatal, képzett munkaerő folyamatosan vándorol a jobb feltételekért Csehországba. Míg Csehországban nem csökken a lakosságszám, Szlovákia könnyen egy évtizeden belül demográfiai lejtmenetbe válthat, akár negyedével csökkenhet a munkavállalók száma. Míg két évtizeddel ezelőtt Szlovákia megelőzte gazdaságilag Lengyelországot, ez már rég a múlt. Ha Magyarország jól fogja felhasználni az EU-s forrásokat, akkor könnyen visszaelőzhet. A magyarok 9 százalékos társasági adója világosan mutatja, hogy gazdaságukat versenyképes, beruházásbarát kívánják átalakítani.

Ižip azzal zárja sorait, hogy

Szlovákia nem sziget, nem lehet bekeríteni, még ha sokan ezt is akarnák. A közös európai létnek az az előnye, hogy az országok közötti versengés megmutatja, mit csinálunk jól és mit rosszul. Sok mindent már kitaláltak és működtetnek. Elegendő megtalálni a kedvet és az elhatározottságot, hogy átültessük ezeket a működő reformokat nálunk is. Ez már az új kormányon múlik, hogy az óriási lehetőséget ne rontsa el.

Kövesse facebook oldalunkat is!