Szlovákia újabb rekordot döntött meg! Ezúttal az áremelkedésben
Infláció - ez az a szó, aminek csak a beavatottak örülnek, mert csak ők tudják meglovagolni. A kevésbé tehetősek és ügyesek feje fölött átcsapnak az egyre magasabbra emelkedő hullámhegyek. Nem érdemes fogunkhoz verve a pénzérméket kuporgatni, mert ma már nem kapjuk meg értük azt, amit tegnap, holnap pedig azt se, amit ma. Úgy látszik, a korona járványszerű bosszúja az eurós fizetőeszközünkre is kihat. A pénzünk egyre kevesebbet ér, vagyis ugyanazért a bankóért egyre kevesebb áru kerül a bevásárlókosarunkba.
Amint arról tegnap hírt adtunk, Szlovákia idén újra rekordot döntött: az árak emelkedése 2004 óta nem volt ilyen magas.
Közgazdasági bikkfanyelven: a 31 milliárdos vásárlóerőnkből több mint másfélmilliárd (nagyjából ez az összeg felel meg a jelzett 5,6 %-os inflációnak) csak úgy elpárolgott tőlünk valahova (illetve valakikhez). Vagy másként: ha tavaly beraktunk ezer eurót a banki takarékszámlánkra abban a reményben, hogy ha netán nem is kamatozik olyan nagyon, legalább megtartja az értékét, most kivehetjük, ami megmaradt belőle, azaz kábé 950 eurót. Leginkább az élelmiszerek mintegy 5%-os árnövekedése emelte az inflációt - főként a gabona és a kenyér, a tej és a tejtermékek ára, de a vajért, a zsírokért és olajokért is vagy 20%-kal többet fizetünk, mint tavaly.
Ha kicsit kisebb mértékben, de nőtt az építőanyagok és a lakhatási költségek ára is (ehhez hozzájárult a bútorok és a tüzelőanyagok árnövekedése is, amit viszont mérsékelt kissé a villany és gáz árának csökkenése).
A vendéglátóipar árainak magasabb számjegyei esetében mondhatjuk, összegződtek a két előbbi szféra eredményei. De azok is többért füstölöghettek, akiknek még drágább ez a szenvedélyük (15%-kal, amit főként a dohánytermékek adójának év eleji emelése váltott ki) a légszennyezés fizetőképesebb változatainál (amikért viszont mi - az azokat főként produkáló nagyvállalatoktól eltérően - még egyelőre csak az említett közvetett módokon adózunk, és aminek mértékét még csak a globális hőemelkedés Celsius-fokaival fejezhetjük ki).
Mondhatnánk, hogy agyonsanyargatott természet édesanyánk is beszállt a korona bosszúhadjáratába, ha a gyümölcsök és zöldségfélék ára viszont nem csökkent volna kissé.
Hiába fukarkodnának hát Ádámtól és Évától testvérnemzeteink hagyományhű fiai és lányai, a raktárkészletek egy idő után mindenképp ránk rohadnak, a megtakarításaink egy jó része pedig elúszik az áremelkedéssel, dugjuk bár pénzünket párna alá, vagy akár bombabiztos, csak a rendészeti maffia segédletével kirámolható banki trezorok, az inflációnak köszönhetően inkább csak negatívan kamatozó számláira.
Azért ne adjunk föl minden reményt az új esztendőre várva: az infláció mértékének változása havi lebontásban, ha nem is fityiszt, de nagyjából csökkenő tendenciát mutatott, azaz novemberben valamivel kisebb volt, mint októberben; októberben meg kisebb, mint szeptemberben; augusztusban viszont alacsonyabb, mint előtte vagy utána. Azaz a szorgos fogyasztóinknak havonta változó mértékben, de tán egyelőre mégis egyre kevesebb eurónyival kell többet fizetnie ugyanazokért a cikkekért, mint tavaly. Amiből azt a mélyenszántó tanulságot szűrhetjük le, hogy a bolygómozgások továbbra is kihatással vannak és lesznek az ár-apályra az árak esetében is, ahogy a nagybani pénzügyi spekulációk is nem kevésbé stabil fejlődést mutatva az említett égitestek irányában.
