Szlovákia az élelmezési szegénység uniós listájának élén
Az Európai Unióban az elmúlt években lassú javulás figyelhető meg az alapvető élelmiszerekhez való hozzáférés terén, ám a teljes értékű táplálkozás hiánya továbbra is milliókat érint. A probléma különösen élesen jelenik meg azok körében, akik a szegénység határán vagy annak mélyén élnek.
Bár több tagállamban is komoly nehézséget jelent a megfelelő étkezés biztosítása, az uniós statisztikák alapján Szlovákia ezen a téren is kiemelkedik, sajnos negatív értelemben. Itt a legmagasabb a szegénységben élők aránya, akik nem engedhetnek meg maguknak rendszeresen tápanyagban gazdag, kiegyensúlyozott ételt.
A szlovákiai adatok különösen aggasztóak. A szegénységgel veszélyeztetett emberek 39,8 százaléka nem engedheti meg magának a rendszeres, teljes értékű étkezést. Ez az arány nemcsak az uniós átlag többszöröse, hanem messze a legrosszabb érték az egész közösségen belül. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy tízből majdnem négy szegénységben élő szlovák állampolgár számára elérhetetlen a kiegyensúlyozott étrend.
A jelenség hátterében több tényező áll. Egyrészt Szlovákiában a jövedelmi különbségek és a régiós egyenlőtlenségek erőteljesebbek, mint sok más tagállamban. A vidéki térségekben élők gyakran nehezebben jutnak munkalehetőséghez, alacsonyabb bérekből kénytelenek fenntartani családjukat, miközben az élelmiszerárak országosan magas szintet értek el. A 2022–2023-as inflációs hullám különösen érzékenyen érintette az alapvető termékeket: a kenyér, a tej, a hús és a friss zöldségek ára hónapok alatt megugrott, a bérek pedig ezt a drágulást nem követték.
Másrészt a szociális háló gyengesége is hozzájárul a problémához. Bár léteznek támogatások és élelmiszersegély-programok, ezek nem minden rászorulóhoz jutnak el, illetve gyakran nem elegendőek ahhoz, hogy biztosítsák a rendszeres, minőségi étkezést. A civil szervezetek és az egyházi karitatív intézmények igyekeznek pótolni a hiányokat, de kapacitásaik korlátozottak.
A tartósan rossz táplálkozás következményei messzire vezetnek. Nemcsak az egyének egészségére van hatással – növeli a krónikus betegségek, például a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri problémák vagy a gyermekkori fejlődési zavarok kockázatát –, hanem hosszú távon a társadalom egészére is. Az alultáplált gyermekek rosszabb iskolai teljesítménye, a felnőttek csökkent munkaképessége és a növekvő egészségügyi kiadások mind gazdasági hátrányt jelentenek az országnak.
Szlovákia esete intő jel az Európai Unió számára is. Rávilágít arra, hogy a gazdasági növekedés önmagában nem garantálja a társadalmi jólétet, ha annak eredményei egyenlőtlenül oszlanak el. Miközben például az ország GDP-növekedése az utóbbi években stabil volt, a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegei ebből alig értékeltek valamit.
Összességében Szlovákia helyzete azt mutatja, hogy az élelmezési biztonság nem magától értetődő még egy fejlett uniós országban sem. Az, hogy a szegénységben élők közel 40 százaléka nem engedhet meg magának rendes ételt, nemcsak szociális, hanem morális kihívás is, melyre minél előbb megoldást kell találni.
