Számháború milliárdokkal, árharc a mindennapokban
Így is nevezhetnénk a várható konszolidációs intézkedéseket, amelyek szükségessége nyilvánvaló: Szlovákia államháztartása a korábbi évek túlköltekezésének terhét cipeli, a költségvetési hiány az uniós szabályok fölött jár, amit a hitelminősítők sem hagynak szó nélkül. Az is világos, hogy a számla ismét több milliárd euróról szól majd. Hiába ígérte a kormány nyárra az intézkedéscsomag hivatalos bejelentését, lapzártánkkor még mindig csak tárgyalnak a végső formájáról. A társadalom azonban már a saját bőrén érzi a hatásokat.
A számok elgondolkodtatók. A Focus ügynökség felmérése szerint az elmúlt egy évben a szlovákiai háztartások 80 százalékának nőttek a kiadásai, átlagosan havi 103 euróval. Ez a pluszteher a kisgyermekes családoknál eléri a 150 eurót is. Ez nem puszta statisztika, hanem a mindennapok realitása: egy bevásárlásnál, a rezsiszámla befizetésekor vagy egy szolgáltatás igénybevételénél mindenki tapasztalja.
Minek az ára emelkedett leginkább? Az élelmiszereké (82%), a lakhatásé (49%) és a szolgáltatásoké (42%). Ez a hármas nem luxusfogyasztás, hanem az élet alapja.
A háztartások kénytelenek racionalizálni: kevesebb vásárlás és szolgáltatásvásárlás, jobban megfontolt kiadások, ami mindenki számára kedvezőtlen változás.
A konszolidáció nemcsak pénzügyi, hanem pszichológiai kérdés is. A felmérések szerint a lakosság bizalma rohamosan fogy: míg 2024-ben 15 százalék számított arra, hogy romlik az anyagi helyzete, 2025-ben már 32 százalék. A pesszimisták aránya tehát megduplázódott. Háromnegyed részük attól tart, hogy a konszolidáció második hulláma további romlást hoz. Az érzelmi spektrum a düh, a rezignáció és a tehetetlenség között ingadozik.
Ez veszélyes spirál: ha az emberek félnek a jövőtől, visszafogják fogyasztásukat és beruházási kedvüket. Ez csökkenti a gazdasági teljesítményt, ami újabb megszorításokhoz vezet. A konszolidáció így könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat.
Nem csupán a közvélemény-kutatások, hanem a gazdasági adatok is elgondolkodtatók. 2025 második negyedévében a szlovák gazdaság mindössze 0,6 százalékkal nőtt – ez az elmúlt két és fél év leglassúbb tempója. Az év első felében a növekedés összesen 0,7 százalék volt. A „zöld nulla” állapotában működünk: nem csúszunk recesszióba, de nem is haladunk előre.
Az ipar néhány ágazata – a fémipar, az elektromos berendezések gyártása, illetve az autógyártás – még húzza a szekeret, de az ingatlanpiac és az építőipar összeomlása, valamint a szolgáltatások drágulása mindent visszahúz. A beruházások képe is vegyes: a fix tőkeberuházások nőnek, de a készletek leépülnek, ami összességében gyenge alapokat ad a jövőnek.
A kormány szempontjából a konszolidáció elkerülhetetlen. A kérdés inkább az, hogyan osztják el a terheket. Ladislav Kamenický pénzügyminiszter eleinte csak néhány százmilliós csomagról beszélt, majd 2,7 milliárd euróról szóltak a tervek. A minisztériumok kiadásainak csökkentése szükséges, de a koalíció belső harcai miatt nehézkes. Az ellenzék közben arról beszél, hogy magasabb adók lesznek, ami viszont tovább fékezné a gazdaságot.
Ha sikerül a pénzügyi konszolidáció második hullámát igazságosabb elosztással, a források hatékony felhasználásával végrehajtani, mérsékelhető a társadalmi ellenállás. Ha viszont ismét a lakosság fizeti meg a „számlát”, a gazdasági növekedés és a politikai stabilitás is veszélybe kerülhet.
A kormány már hetek óta lebegteti a konszolidációs csomagot, de konkrétumokat továbbra sem tudunk. Ez pedig nagy probléma. Az ellenzék eközben nem fukarkodik a kritikával – szerintük a kabinet húzza az időt, mialatt a hiány nő, a háztartások pedig egyre mélyebbre süllyednek a terhek alatt. Nem alaptalanul mondja ezt, hiszen a tapasztalat azt mutatja, hogy a tavalyi forgatókönyv idén is megismétlődhet, vagyis a csomagot kapkodva, érdemi társadalmi vagy szakmai vita nélkül fogadják majd el.
Ez nem csupán a hazai politikai kultúráról állít ki bizonyítványt, hanem arról is, hogy a kormány mennyire meri bevonni azokat, akikre a legnagyobb hatással lesznek az intézkedések. A konszolidáció ugyanis nem steril számok játéka: minden egyes elvett vagy hozzáadott százmillió közvetlenül érinti a családokat, a vállalkozásokat, a régiók működését.
A költségvetési tanács prognózisa még komorabb: ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a GDP-arányos államadósság 2029-re a mostani 54 százalékról közel 69 százalékra ugorhat. Ez már nemcsak gazdasági, hanem szuverenitási kérdés is: ekkora eladósodottság mellett az ország mozgástere drámaian beszűkül.
Ami biztos, hogy a konszolidáció nem egyszeri projekt. A mostani kormányzati cikluson túl is takarékoskodnia kell az államnak, de a konszolidáció nem válhat önmaga paródiájává. Ha a hiányt úgy csökkentik, hogy közben a gazdaságot megfojtják, akkor ugyan javulnak a könyvelési számok, de elvész a jövő növekedésének az esélye. A társadalom pedig úgy érezheti, hogy a számlát a konyhaasztalon kell minden hónapban kiegyenlíteni, ami igazságtalan.
Megjelent a Magyar7 2025/36.számában.
