Sütés előtt
Míg gyermekkoromban a húsvétot a kora délután felé haladva egyre inkább instabil apukákkal, műanyag táskákkal várost ellepő kortársaim jelezték, napjainkban leginkább a szállodák foglaltsági mutatójából látszik az egyre inkább deszakralizálódó húsvéti „hosszú hétvége". De, akik még házi süteménnyel az asztalon várják a locsolókat, azokkal vessünk egy pillantást eme művelet két elengedhetetlen alapösszetevője, a liszt és a tojás árának alakulására, illetve tágabb értelemben az ágazatok helyzetére.
Újabban, amióta a fiam megtanult járni, bő két és fél évtizedes kihagyás után újra járok locsolni. Mit mondjak, sokat változott a világ. Annak idején, ha nekiindultunk, szólóban vagy osztálytársakkal, alapvetésként vélelmeztük, hogy minden meglocsolandó osztálytársnőnk otthon lesz. A távollét egyedüli elfogadható indoklása a „nagyszülőknél leszek" kezdetű mondat volt, melyet az érintettek, hogy ne járassák feleslegesen a locsolókat, még pénteken – ami akkoriban még munkanap volt – közöltek az iskolában. Ma már érdemes előre érdeklődni, hogy a locsolást a célszemély otthonában tudjuk-e végrehajtani, vagy a felvidéki kirándulók körében népszerű Kehidakustányban, ahova persze nem megyünk.
Húsvétkor a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását ünnepli, ez a legnagyobb egyházi ünnep. Igaz, Szlovákiában a legutóbbi népszámlálás alkalmával 1,3 millió ember, a teljes lakosság 23,79 százaléka vallotta magát vallási meggyőződés nélkülinek – gondolták volna, itt, Cirill és Metód földjén? –, tehát már csak velük is simán lehetne teltházat csinálni a hazai szállodákban, de valószínűleg nemcsak ők járnak húsvétkor wellnessbe.
Amikor 1989-ben lehullott a vasfüggöny, a szabadság szele elfújta a fojtogató pártállami ateizmust, sokan újra visszataláltak szüleik, nagyszüleik egyházának kebelére. A rövid felívelő szakaszt aztán meredek esés, majd rendszerszintű deszakralizáció követte. A posztkommunista szabadság egyszerre adott lehetőséget és oldott fel kötelmeket. A deszakralizáció inkább csendes átrendeződésként, nem látványos szakításként zajlott.
A mindenhova beszüremkedő piaci gondolkodásmód, a kontinenseken átívelő mobilitás, a fogyasztói életforma, utóbb pedig a digitális robbanás fokozatosan kiszorította azokat a közös kereteket, amelyekben az ember egykor még nemcsak választott, hanem örökölt is.
Míg legénykoromban legalább felmerült annak a kérdése, hogy nagypénteken lehet-e gimidiszkót rendezni, ma a svédasztalt körbejárók tekintenek furcsán azokra, akik a feltámadási körmenetet választják. Mindez természetesen egy bekezdésnél hosszabb önálló fejtegetés is megérne, de akkor sosem jutánk el a tojásárakhoz.
A háborúk idején rendeletileg tiltották be a tojásfejtést, hisz az értékes élelmiszernek a hadigazdaságban kellett hasznosulnia. A tojás, a zárt héjból előtörő új élet egy nagyon erős, univerzális kép, mely a keresztény és népi hagyományokat összehozva elválaszthatatlan a húsvéttól. Érdemes ellátogatni a komáromi Duna Menti Múzeum aktuális kiállítására is, ahol a kívülről is megszépült Zichy-palota tereiben 1200 húsvéti tojásban gyönyörködhetünk. Emellett persze a húsvéti sütés elengedhetetlen kelléke is – kivéve a mindenmentes sütőasszonyoknál, ők lapozzanak tovább, az alábbiakban leírt információk számukra nem lesznek érdekesek.
Idén januárban a globális üzletláncok kivezették kínálatukból a ketreces tartásból származó tojásokat.
– hívta fel a figyelmet az üzletláncok kétszínű praktikáira Daniel Molnár, a Szlovákiai Baromfitenyésztők Uniójának igazgatója. Így az a paradox helyzet állt elő, hogy a szlovákiai ketreces tojást kénytelenek exportálni, míg a hazai boltokba külföldi, mélyalmos tojás érkezik, hogy kielégítsék a láncok igényeit.
Egy több tízezer tyúkot tartó farm esetében a mélyalmos, vagy szabadtartásos technológiára való átállás hatalmas tőkét igényel, miközben az állami támogatások mértéke elmarad a szükségestől. A legutóbb a Komáromi járásban idén tavasszal, illetve, 2024 és 2025 során országszerte több gócban is felbukkanó madárinfluenza súlyos csapást mért az állományra.
Mindezek együttállásaként a Szlovák Statisztikai Hivatal és más, piaci jelentések alapján a 10 darabos, M-es méretű tojás átlagára az első negyedévben 2,82 euró volt, ahova a 2025-ös 2,51 eurós, a madárinfluenza és az átállási költségek miatt megugrott szintről lépett tovább. Persze, volt már ennél magasabb is, 2023 tavaszán a tízes csomagolás ára 1,74 euróról 3,14 euróra ugrott, vagyis nagyjából 81 százalékkal emelkedett. Az áringadozásnak csak az nincs kitéve, aki a baromfiudvarból hozza be a tojást.
Nézzük, mi a helyzet a sütés másik elengedhetetlen összetevőjével, a liszttel. Ha végigtekintünk a nyáron szőkén ringó, végtelen csallóközi búzamezőkön, nem életszerű, hogy ezen a téren ebben az országban bármi gond lehetne. Mégis a szlovákiai lisztpiac az elmúlt hat évben az ország történetének egyik leginkább változékony időszakát élte át. Szlovákia alapvetően nettó exportőr gabonából, az éves búzafelhasználásának közel kétszeresét termeli meg. Ám az árakat nem a hazai bőség, hanem a globális tőzsdei folyamatok és a regionális geopolitikai sokkok mozgatták.
Az éves búzatermés stabilan 2-2,5 millió tonna között mozog, miközben a hazai szükséglet 1,1 millió tonna körüli.
2020-ban a bezártság miatti otthoni sütési láz és a logisztikai láncok akadozása rövid távú hiányt és árugrást okozott, de a valódi robbanás 2022-ben következett be. Az orosz–ukrán háború kitörése után a párizsi MATIF tőzsdén a búza ára átlépte a 400 euró/tonna lélektani határt. Ez Szlovákiában a liszt árának megduplázódásához vezetett hónapok alatt.
2023-ban a szlovák piacot elárasztotta az olcsó ukrán gabona, amely eredetileg tranzitúton ment volna a harmadik országokba, aztán mégis valahogyan nálunk kötött ki… A szlovákiai hatóságok növényvédőszer-maradványokra hivatkozva korlátozásokat vezettek be. A hazai raktárak megteltek az eladhatatlan, drágábban termelt szlovák gabonával, miközben a felvásárlási árak zuhanni kezdtek. Ez a termelők számára tragikus volt, a fogyasztók viszont ebből alig éreztek valamit: a kiskereskedelmi lisztárak „ragadósak" maradtak, a malomipar és a kereskedelem lassan érvényesítette csak a csökkenést.
A 2026-os év eleje vegyes képet mutat. A szlovákiai infláció februárban 3,7%-ra lassult, és az élelmiszerárak általános csökkenésnek indultak, ami a liszt árát is lefelé nyomta. A simaliszt ára a nagy láncokban 0,45 és 0,53 euró között mozog.
Bár a tavalyi aratás bőséges volt, a közel-keleti geopolitikai feszültségek március elején újra megmozgatták a tőzsdét. A búza ára a MATIF-on nemrég visszatért a 202 euró/tonna szintre. Ha ez a trend tartós marad, a 2026-os aratás utáni periódusban újra számolhatunk a lisztárak mérsékelt emelkedésével.
Összességében a hazai piac jelenleg túljutott a válság nehezén, az árak visszatértek a kezelhető, 0,50 euró körüli sávba, de a globális politikai stabilitás hiánya továbbra is bizonytalanságban tartja a molnárokat.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2026/14-15. számában.
