Reform, amely nem old meg semmit
A politológia nagy könyve szerint egy kormánynak a ciklus első felében kellene meghoznia az átfogó reformokat, a második felében már a választóknak kellene kedveskednie, hogy reménye legyen az újraválasztásra. Ez a kormány is több átfogó reformot ígért.
Lassan már szállóigévé válik, hogy
a szlovák gazdaság azokból a reformokból élt, amiket még a Robert Fico előtti kormányok vezettek be.
Márpedig valamit tenni kéne az adók és járulékok csökkentése terén, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságáért, és persze
új impulzusokat kellene adni a gazdaságnak is, mert már a lesajnált Magyarország is visszaelőzte Szlovákiát.
A toporgás persze azzal is magyarázható, hogy rögtön a nyakukba kapták a járványt. Ezen azonban végképp összevesztek, és
hiába állnak elő egetverő javaslatokkal az egyes tárcák, a koalíció négy pártból áll, és valamennyi a két és fél év múlva várható (erős kérdőjellel) választásokra pozicionálja magát. Ennek persze a legnagyobb haszonélvezője az ellenzék.
Talán egyetlen téren van némi remény, hogy a kormány végigvisz valamiféle átalakítást, ez pedig a nyugdíj kérdése. Nem is azért, mert ebben meg tudnak egyezni, inkább annak köszönhetően, hogy az EU a helyreállítási terv jóváhagyása feltételeként szabta, a nyugdíjrendszert úgy kell módosítani, hogy legalább 50 évig fenntartható legyen.
A kiindulási helyzetben egyetértenek a koalíciós társak. Belátják, hogy
Szlovákiának lesz az egyik leggyorsabban öregedő társadalma az EU-ban. A várható átlagéletkor kitolódik, és az elkövetkező 10 évben százezerrel, 2035-re újabb százezerrel megnövekszik a nyugdíjasok száma. Ha nem tesznek semmit, a rendszer összeomlik. Jelenleg két munkavállaló tart el egy nyugdíjast, húsz év múlva ez megfordulna, egy munkavállalóra két nyugdíjas jutna.
Valamennyi politikai szubjektum elismeri, hogy
ehhez meg kellene fordítani a demográfiai folyamatot, ösztönözni kellene a gyermekvállalást.
Ehhez viszont pénz kell, méghozzá most, ráadásul ezzel rövid távon a gyermeket nem vállalók járnának rosszul, ami szembemegy a liberális mantrával. Mindeközben az senkit sem zavar, hogy
ha napjainkban egy nő gyermeket vállal (nemcsak a maga örömére, de a közösség hasznára is), számolhat azzal, hogy évekig (akár 10 évig is) harmadával kevesebb lesz a jövedelme, mint annak a nőnek, aki csak a karrierjével törődik.
Nehéz fába vágta a fejszéjét Milan Krajniak (Sme rodina) szociális miniszter a nyugdíjreformmal. Először alkotmánytörvényben szerette volna elfogadtatni, majd látva a koalíciós vitákat, inkább három egyszerű törvényre bontotta az egész reformot, remélve, hogy legalább az OĽaNO támogatja, bízva az ellentételezésben, hogy a Sme rodina is támogatni fogja Igor Matovič adó- és járulékreformját.
A nyugdíjreform első törvénye már tárcaközi egyeztetésen van, amelynek egyik leghangsúlyosabb eleme a gyermekek után járó bónusz. Lényege, hogy
egy 1100 eurós átlagfizetésű munkás a járulékából 28 euróval járulna hozzá a szülei nyugdíjához. Ez rögtön egy 650 millió eurós rést ütne a rendszerben,
hiszen amit kifizetnek pluszban a szülőknek, az hiányozni fog a többiek nyugdíjához.
Ezért is törölnék el a nyugdíjjárulék nagyságának felső korlátját, ami a 7 700 eurónál többet keresőket érintené.
Nem is gondoltuk, hogy ebben az országban 50 ezren esnek ebbe a kategóriába! Ez 2023-ban akár 150 millió eurót is hozhat a nyugdíjkasszának.
A többi javaslat már nem keltett akkora visszhangot. Sem az, hogy állandóan növekedne a nyugdíjkorhatár (jelenleg az 1967-ben születettek 64 évesen mehetnek nyugdíjba, a korhatár ezután minden további évfolyamnál 2 hónappal emelkedne), sem az, hogy a ledolgozott 40 év után hamarább is nyugdíjba lehetne menni. Sem az, hogy a diákok és a nyugdíjasok esetében havi 200 euró helyett 300 eurós bevételre járna járulékkedvezmény.
Az első hírek alapján ez a rendszerben évi 200 millió eurós hiányt okozna, amit az állami költségvetésnek kellene kifednie, ahogy tette eddig is.
Ebben számolnak azzal is, hogy a járvány elsősorban a nyugdíjasok között tarolt.
Morbid, de „segített” a Szociális Biztosító eredményén, hogy a járvány több mint 12 ezer áldozata főleg az idősebbek közül került ki, azaz 15 százalékkal több nyugdíjas távozott, mint az előző években.
A biztosító statisztikái szerint a decemberben kifizetett 1,1 millió nyugdíj áprilisra 14 ezerrel csökkent. (Más téma, hogy ha 12 ezer áldozata volt a koronavírusnak, hogyan jön ki a 14 ezres szám?)
Ennyit szántak a köznek vitaként,
arról viszont hallgattak, hogy az új rendszerben a nyugdíjak feltehetően alacsonyabbak lesznek, mint ha most menne valaki nyugdíjba.
A fenntarthatóság érdekében ugyanis megváltoztatnák az egyik értéket a háromból, amely alapján a nyugdíjakat meghatározzák.
Az aktuális nyugdíjértéket, ami elvileg úgy van meghatározva, hogy negyven év munkaviszony után, ha valaki az átlagbért kereste, akkor a valamikori fizetése felét kapja nyugdíjként, csökkentenék 5 százalékkal.
Más szóval, annak a nyugdíjasnak, aki 30 év múlva vonul nyugdíjba, hét százalékkal alacsonyabb lesz a nyugdíja, mint annak, aki ma távozik. Hiába dolgozott ugyanabban a munkakörben, hiába kapta ugyanazt a fizetést, hiába dolgozott ugyanannyi évet. Magyarán:
ha valaki most 600 eurós nyugdíjat kapna, az pár év múlva 30-cal kevesebbet.
Az aktuális nyugdíjérték persze a köznépnél verte ki a biztosítékot, a politikusokat ez nem annyira érdekli. A nyugdíjjárulék felső korlátjának törlése a nagyvállalati kluboknál keltett visszatetszést.
Ehhez csapódott hozzá a gazdasági minisztériumot vezető SaS, amely elkezdte támadni a szülői bónuszt, illetve az anyasági felső határának az emelését.
A liberálisok valószínűleg abból a felvetésből indulnak ki, hogy a választóik között szép számmal akadnak a gyermeket nem vállaló, karriert építő fiatalok.
A pénzügyminisztérium kicsit finomabban bírált, hiszen kell majd a támogatás az adóreformhoz, de mint szaktárcának azért illik megszólalnia ez ügyben. Egy kicsit figyelmeztetett a szülői bónusz költségeinek a hatására. Továbbá meghagyná a ledolgozott negyven év utáni kedvezményes nyugdíjba vonulás jelenlegi szabályozását. A tárca a legvehemensebben azt bírálja, hogy a törvényjavaslat továbbra is kizárja, hogy valaki egyszerre lehessen munkavállaló és nyugdíjas is.
A nyugdíjak kérdése továbbra is olyan, mint a gordiuszi csomó. Főleg ha a járulékokat is csökkenteni kellene, hiszen ettől drágul a munkaerő költsége, ami végül gazdasági visszaeséshez is vezethet. Egyedüli megoldás a demográfiai trendek megfordítása, a gyermekvállalási kedv növelése lenne, ehhez viszont sok pénz kell, és a haszna csak 15-20 év múlva jelenne meg.
Nincs mese, meg kell találni azokat a politikusokat, akik képesek évtizedekben gondolkodni, nem csak választási ciklusokban.
Megjelent a Magyar7 2021/34. számában.
