Ódor Lajos: Úgy foglalkozzunk a pénzügyeinkkel, mint a kertünkkel
Szlovákiának megalakulása óta nem kellett olyan gazdasági kihívásokkal szembenéznie, mint napjainkban. A világjárvány után „érkezett” az orosz–ukrán háború, amely önmagában is jelentős problémákat okozott a gazdaság szereplői számára, közben pedig a szlovák belpolitikában is egyre inkább a bizonytalanság vált uralkodóvá, amit az emelkedő árakkal egyetemben a lakosság is nehezen tud feldolgozni. Arról, hogy mire számíthatunk, milyen kondícióban van az ország gazdasága a közel sem egyszerű évek után, Ódor Lajost, a Szlovák Nemzeti Bank alelnökét kérdeztük.
Szlovákiában a 2022-es esztendőt nemcsak a politikai bizonytalanság jellemezte, hanem az infláció harmincéves rekordját is jelentette. A pénzromlás mértéke tavaly elérte a 12,8%-ot. Csak az ország történetének első évében emelkedtek jelentősebben az árak. Tavaly elsősorban az energiaárak, valamint az élelmiszer- és az üzemanyagárak rekordszintű emelkedése volt hatással az inflációra, amit a lakosság keservesen megtapasztalt életszínvonala csökkenéseként. Európai összehasonlításban hol helyezkedik el a szlovák adat?
A magas infláció globális probléma volt az elmúlt évben. Főleg az energia- és élelmiszerárak ugrottak meg jelentősen világszerte. Ennek hatásait azok az országok sínylették meg legjobban, ahol a lakosság többet költ ezekre a fogyasztási cikkekre. Tehát európai viszonylatban Szlovákiában átlag fölött volt az infláció, de a V4-es régión belül nem lógtunk ki a sorból.
Ha már a V4-eket említette, e csoportosulás államai közül csak nálunk fizetünk euróval. Mennyire volt segítségünkre a közös pénznem az elmúlt időszak kihívásainak kezelésében?
A hasonlóan magas rövidtávú infláció Közép-Európában azt is elárulja, hogy a monetáris politika nem tud villámgyorsan enyhíteni a helyzeten, ha az áremelkedés hátterében globális tényezők állnak.
Bár az eurónak annyi előnye van, hogy az inflációs mutatókra nem rak rá még egy lapáttal a gyengébb valutaárfolyam.
Interjúnk idején, 2023 kezdetén leginkább az foglalkoztatja a hazai közvéleményt, hogy milyen mértékű lesz az energiaárak kompenzációja. Hogyan értékeli a kormány döntését az ország gazdasága szempontjából?
Nem meglepő, hogy a kormányok próbálják a lakossági energiaárakat minél lejjebb tartani. De mivel az energiaigényük nagy részét külföldről biztosítják be, valakinek a végén meg kell fizetnie a magasabb számlát. A kérdés csak az, hogy a teher hogyan oszlik el a lakosság, a cégek és a jövő generációi között. Ez utóbbinál az államadósságra gondolok.
Ebből a szempontból sem mindegy, hogy meddig tarthatók a jelentős kompenzációk, s egyáltalán elképzelhető-e, hogy az orosz–ukrán háború végével visszaállnak a korábbi energiaárak?
Sajnos, egyelőre úgy néz ki a helyzet, hogy bár az energiaárak visszaestek, az elkövetkező években magasabbak lesznek, mint a háború előtt. A kompenzációkat emiatt nem fogja tudni tartani a kormány hosszú távon. Tehát előrejelzésünkben valamivel magasabb energiaárakkal számolunk jövő januártól is. De már nem kétszámjegyű inflációval.
Az NBS elemzése szerint a magas infláció leginkább az alacsonyabb bevételű háztartásokat veszélyezteti, amelyek a magas élelmiszerárak miatt jövedelmük nagyobb részét költik a mindennapi létszükségletek kielégítésére. Mennyire segíthetnek nekik a kormányzati szociális intézkedések?
A mostani intézkedések valamennyit segítenek, de sajnos a kormány nem fókuszál ezekre a háztartásokra, ezért a segítség túl általános és túl drága.
Szakmai munkája során mindig az adatok elemzésére épülő gazdasági intézkedések támogatójaként ismerhettük meg. Ebből a szempontból melyik kormányzati intézkedés tűnik hosszabb távon a legkevésbé fenntarthatónak?
Nem mondom, hogy család- vagy szociális támogatás nem kellene, de ha ezen belül tényleg a legnehezebb helyzetű háztartásokra összpontosítanánk, maradna pénz beruházásokra is. Tehát maga a gazdasági modell nem fenntartható hosszú távon.
A magas infláció időszakában többen tartanak attól is, hogy a bizonytalanság és a kiadások növekedése miatt veszélybe kerülnek a munkahelyek is. Mit mutatnak a számok és az elemzések? Számítani kell-e nagy leépítésekre, elbocsátásokra a nagyvállalatoknál?
Itt jó hírem van. A munkaerőpiac meglepően jól bírja a gazdaságot ért inflációs sokkot.
A munkahelyek tehát relatíve biztonságban vannak. Sikerülhet-e azonban kompenzációkkal megmenteni a kisebb vállalatokat, vállalkozásokat, amelyek az elmúlt időszakban már a koronavírus korlátozásait is nehezen viselték?
Egyelőre a számok nem azt mutatják, hogy jelentősen nőne a csődeljárások száma a kis- és közepes nagyságú vállalatok esetében.
Akkor mégis mit várhatunk az elkövetkező 2-3 évben, milyen irányt vesz Szlovákia gazdasági fejlődése? Megalapozott a recessziótól való félelem?
Kisebb visszaesés benne van a „pakliban”, de nagyobb méretű recesszióval nem számolunk az elkövetkező két évben. Bár az utolsó néhány év óvatosságra int.
Évek óta igyekszik könyveivel közelebb hozni a közgazdaságtani ismereteket a laikusokhoz. Lát-e ezen a téren elmozdulást? Tapasztal-e némi változást, fejlődést, azt, hogy a lakosság nagyobb figyelmet fordít pénzügyeire, befektetéseire?
Úgy érzem, valamelyest javult a helyzet. Bár még messze nem ideális, de egyre többen foglalkoznak pénzügyi oktatással. Mi a nemzeti bankban például több fronton is aktívak vagyunk. Sikerült kisebb sikereket is felmutatnunk az iskolai oktatásban, a szociális támogatásra szoruló háztartások, illetve a nyugdíjasok körében is.
Mit gondol, az elkövetkező közel sem egyszerű gazdasági időszakban mire kellene a hazai lakosságnak leginkább koncentrálnia a pénzügyek területén? Milyen tanácsokat adna a mindennapok gazdasági kihívásainak a leküzdése érdekében?
Három dologra mindenképp oda kéne figyelnünk. Az első az energiafogyasztás csökkentése. Néhány százalékot majdnem minden háztartásban meg lehet spórolni. A második, hogy a hosszú távú befektetéseknél nem kell pánikba esni. A legrosszabb az, ha a piac visszaesése után adjuk el és fellendülése után veszünk újra értékpapírokat. De talán a harmadik dolog a legfontosabb.
Tudományos tevékenysége mellett több népszerű ismeretterjesztő könyv szerzője, a legutóbbi tavaly jelent meg, Gyorstalpaló a zsenialitásról címmel, szlovák nyelven.
A karikatúrákkal, grafikonokkal, illetve komoly és humoros idézetekkel is színesített, 650 oldalas, 9 nagy témakört felölelő (megatrendek a világban, a világűr működése, biológiai világ, értelem és érzelem, emberek és társadalom, technológiai forradalom, számok és formák, alapos állampolgár és elégedett élet) kötete 42 fontos kérdést és közérthető választ tartalmaz, amelyek segítenek jobban megérteni a jelenlegi világot. Mindegyik fejezet végén pedagógiai célzatú összefoglaló olvasható arról, hogy azokból milyen lényeges dolgokat tanulhattunk meg.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2023/4. számában.
