Nem segítenek majd a kormány intézkedései?
Időt veszteget a kormány, miközben a szlovák gazdaság strukturális problémái azonnali, mélyreható beavatkozást igényelnének. Ez a határozott konszenzus rajzolódott ki a Gazdasági és Szociális Tanács legutóbbi ülése után, ahol a munkaadók, a szakszervezetek és a kabinet képviselői asztalhoz ültek. Bár a kormány büszkén prezentálta a gazdaság fellendítését célzó legújabb csomagját, a piac valós szereplői – a gyárosoktól az érdekvédőkig – csalódottan vették tudomásul, hogy a bemutatott intézkedések többsége kimerül a bürokrácia felületi kezelésében, miközben a valódi növekedési potenciált hordozó, strukturális reformok teljesen hiányoznak a tervezetből.
A szakmai szervezetek kritikájának élén az a felismerés áll, hogy a jogalkotási folyamatba utalt pontoknak nincs számszerűsíthető pozitív hatásuk a bruttó hazai termék növekedésére. Az üzleti szféra számára különösen fájó, hogy a beharangozott adminisztráció-csökkentési program végül minimális könnyítéseket hozott, így az elvárt áttörés helyett inkább csak mérsékelt korrekcióról beszélhetünk. A szlovák ipar és a tágabb vállalkozói környezet jelenleg olyan súlyos rendszerszintű kihívásokkal küzd, amelyeket apró, mikro-menedzsment jellegű csomagokkal nem lehet orvosolni.
A legnagyobb strukturális hiányosságot a költségvetést közvetlenül érintő, fajsúlyos döntések elodázása jelenti. A munkáltatók álláspontja szerint a kormány éppen a legégetőbb kérdéseket söpri szőnyeg alá: a tranzakciós adó bizonytalanságait, a progresszív adózás tervezett irányait, valamint a hozzáadottérték-adó kiszámíthatatlan kulcsait.
Azzal, hogy a kabinet ezeknek a stratégiai kérdéseknek a megvitatását a 2027-es állami költségvetés előkészítéséhez és a nyári makrogazdasági prognózisokhoz köti, értékes hónapokat veszít az ország. A hazai gazdaságpolitika ezzel a kivárásra játszó stratégiával lépéshátrányba kerül, hiszen a versenyképesség megőrzéséhez már most radikális, növekedésorientált lépésekre lenne szükség, nem pedig a politikai és költségvetési naptárhoz igazított halogatásra.
Az érdekvédelmi oldalon a Konfederácia odborových zväzov szintén éles kritikát fogalmazott meg a döntési mechanizmusok lassúsága miatt. A szakszervezetek szerint a valós növekedést ösztönző vitákat hónapokkal, sőt évekkel ezelőtt le kellett volna folytatni.
Az, hogy a kormány csak az őszi költségvetési tervezet véglegesítésekor kíván érdemben beszélni a gazdaságélénkítésről, nem csupán késlekedés, hanem a gazdasági realitások figyelmen kívül hagyása. Ráadásul a munkavédelem és a közegészségügy területét érintő tervezett változtatások a munkavállalói oldalon komoly ellenállásba ütköztek, ami tovább nehezíti a társadalmi konszenzus megteremtését.
Az összkép ugyanakkor nem teljesen fekete-fehér, a munkaadói oldal bizonyos részeredményeket elismer. A nagyobb ipari szereplőket tömörítő Klub 500 például pozitívumként értékelte, hogy a kormány a hosszú egyeztetési fázis után végre letett az asztalra egy stabilizációs alapcsomagot.
A pozitív elemek között említhető egyes munkavállalói kategóriák kötelező orvosi vizsgálati gyakoriságának csökkentése, valamint a villamos energia adómértékének mérséklése, ami közvetlen költségcsökkentést jelent a vállalatoknak.
A részeredmények üdvözlése mellett azonban a figyelmeztetés is elhangzott: ha a kormány a következő hónapokban nem hoz döntést egy második, mélyrehatóbb csomagról, a szlovák gazdaság komoly bajba kerülhet. Az energiaárak tartós kezelése, a beruházások, valamint a kutatás-fejlesztés célzott támogatása nélkül nem állítható meg a tőke elvándorlása. Ha a döntéshozók nem kínálnak strukturális megoldást a közvetett szén-dioxid-költségek kompenzációjára és a magas munkabér-terhek faragására, a termelés visszaesése és a munkahelyek megszűnése elkerülhetetlenné válik. A szlovák gazdaságnak nem kozmetikai tapaszokra, hanem a növekedési motorok valódi beindítására van szüksége.
