Nekünk nem jár a minőségi élelmiszer?
A napokban éppen az interneten böngésztem, amikor a figyelmem megakadt egy videón. A nagyjából tízperces felvételen egy magyarországi tartalomgyártó élelmiszereket tesztelt, majd elmondta róluk a véleményét. Első hallásra nem tűnhet érdekesnek, a videó apropója és valódi mondanivalója azonban rendkívül felkeltette az érdeklődésemet.
A videóban tesztelt termékek között csupán az volt a különbség, hogy az egyiket nyugati országban, míg a másikat magyarországi üzletláncban vásárolta. Apróságnak tűnhet, valójában azonban nagy különbségek figyelhetők meg a termékek között, és a jelenséggel érdemes átfogóbban foglalkozni.
Elöljáróban annyit, hogy az élelmiszergyártók evidensen nyugatra szállítják a jobb minőségű, ám ugyanolyan csomagolású árut, keletre pedig a silányabb minőségűt. Úgy vannak tehát vele, hogy a közép- és keleti-európai „jónépnek” megfelel a selejt, a lényeg, hogy a nyugati nép ne szenvedjen kárt semmiben?
Különbségeket már Szlovákia, illetve Magyarország és Ausztria viszonylatában is lehet tapasztalni. Ezért is fordulhat elő, hogy a határ menti településeken élők gyakran Ausztriába mennek vásárolni. Szombatonként megszokott látvány, hogy például Sopron, Mosonmagyaróvár, valamint Pozsony környékéről tömegesen indulnak az emberek a nyugati szomszédunkhoz a hétvégi nagybevásárlásra. Mert valljuk be, egyáltalán nem mindegy, hogy szinte ugyanazért az összegért milyen minőségű terméket kapunk. És most nem a levegőbe beszélek, hatósági vizsgálatok is alátámasztják a kettős minőséget.
A probléma nem újkeletű, elsőként jó pár évvel ezelőtt a szlovák agrártárca hívta fel rá a figyelmet, majd a magyarországi Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal egy átfogó vizsgálatot is végzett.
A kutatás során 24-féle azonos, vagy nagyon hasonló termékmintát hasonlítottak össze érzékszervi tulajdonságaik, összetételük és jelölésük alapján. Többségében édességeket, cukros üdítőket, tejtermékeket, valamint instant leveseket vizsgáltak. A Manner nápolyi ostya állaga az osztrák mintáknál sokkal kedvezőbb volt, mint a magyarországiaknál, ezenkívül sokunk kedvencénél, a Nutellánál is eltéréseket figyeltek meg. A magyarországi boltokban kapható mogyorókrém kevésbé volt lágy és kidolgozott, valamint a mogyorótartalma is kisebb volt, mint az osztrák boltokban kínált terméknél.
A Coca-Colánál is eltéréseket mutattak ki, a Magyarországon kapható változat kevésbé volt összetett, ami valószínűleg a silányabb minőségű aromáknak tudható be. Ezenkívül a magyar Coca-Cola több cukrot is tartalmaz, ez a cukor pedig, az osztrák változattal ellentétben, rosszabb minőségű, kukoricalapú édesítő felhasználásával készült.
A legnagyobb különbséget az instant leveseknél figyelték meg, konkrétan a Knorr marhahúsleves kagylótésztával és húsgombóccal elnevezésű terméket vizsgálták. Az osztrák készítményben 60 gramm levespor, míg a magyarországiban csak 48 gramm levespor volt található. Az osztrák fogyasztók ezenkívül több tésztát, duplaannyi húsgombócot és több répát is kaptak ugyanazért a pénzért. És hogy ne csupán élelmiszerekről essen szó, Ausztriában például a mosószerek is jobb minőségűek – ezt elsősorban az illat alapján lehet megállapítani –, mint Szlovákiában vagy Magyarországon. A Szlovák Állami Állategészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Felügyelet 22 terméknél végzett hasonló vizsgálatot és az üdítőitalok, a fűszerek, a sajtok, a teák, a hústermékek és az édességek esetében állapítottak meg minőség- és összetételbeli különbségeket a szlovákiai és az ausztriai termékek között.
A szlovák és a magyar agrártárca szerint uniós szinten kell kezelni a problémát, ezért már korábban az Európai Bizottság elé terjesztették javaslatukat, és a visegrádi országok találkozóján is már több alkalommal felmerült ez a téma. A jogi környezet ezzel kapcsolatban nem a legideálisabb, a magyar agrártárca szerint a probléma megoldását elsősorban a vásárlói tudatosság erősítésével lehet ösztönözni. Hogy ez pontosan mit is jelent a gyakorlatban? A fogyasztók figyelmét fel kell hívni a nagyvállalatok kettős minőséget eredményező erkölcstelen gyakorlatára, és erősíteni kell a fogyasztóvédelmi hatóságok együttműködését a tagállamok között.
Ahogy már fentebb is említettem, a probléma nem újkeletű, a visegrádi országok kormányfői 2017-es találkozójuk során foglalkoztak átfogóbban a kérdéssel, és elítélték az élelmiszerek kettős minőségének jelenségét. Ezt követően az Európai Bizottsághoz (EB) fordultak, hogy ezzel kapcsolatban jöjjön létre egy egységes uniós jogszabály. Egy évvel később az EB bemutatta a fogyasztóvédelmi jogszabályokat módosító csomagját, amely az élelmiszerek kettős minőségének felszámolására is tartalmazott javaslatokat. Ez a javaslat viszont, ahogy mondani szokás, kérészéletű volt, nem sokkal később ugyanis kikerült a jogszabálytervezetből. Azóta eltelt hat év, a problémára ez idáig sem sikerült megoldást találni, maradt tehát a kétféle minőség: egy a nyugatiaknak, egy meg a keleti lakosságnak. Hiába volt tehát a V4-es országok összefogása, az Európai Bizottság ignorálja a problémát.
Mi, kelet-közép-európai emberek kevesebbet érünk az ő szemükben, mint a nyugatiak? Ugyanannyit fizetünk az egyes élelmiszerekért, ennek ellenére kevésbé jó minőségűt kapunk. Talán nekünk nincs jogunk ahhoz, amihez a nyugatiaknak?
Persze bizonyos szinten úgymond ki lehet játszani a rendszert, nem ebben látom azonban a megoldás kulcsát. A magyarországi Müller üzletekben olykor osztrák vagy német minőségű élelmiszerek is kaphatók, amelyekre viszont a vásárlók gyorsan lecsapnak, amennyiben tehát valaki meg szeretné tapasztalni a valódi Nutella és a nem túlcukrozott Coca-Cola ízét, annak gyorsnak kell lennie. Vagy az a megoldás, hogy állandóan a határ túloldalán vásároljunk?
Komolyra fordítva a szót, sajnos itt tartunk 2024-ben, hogy még egy ilyen alapvetőnek mondható problémát sem sikerül megoldani. Evidensnek kellene lennie, hogy az uniós állampolgároknak ugyanaz a minőség jár, e helyett továbbra is fennáll a kettős mérce, és minden jel arra utal, hogy érdemi változás a közeljövőben nem is várható. Kénytelenek vagyunk tehát beletörődni abba, hogy mi ugyanazért a pénzért silányabb minőségű, talán egészségtelenebb termékeket kapunk, mint a nyugati szomszédunk?
Megjelent a Magyar7 hetilap 2024/44. számában.
