Munka van, csak egyre kevesebbre futja a fizetésből
A kormány addig tologatta a magas infláció okozta károk kompenzálásának kérdését, hogy egyre többen fenyegetnek sztrájkkal.
Háború ide, a volt kormányok hibás intézkedései oda, komoly problémákat okozhat a hatalmon lévő pártoknak az elégedetlenség. Már csak azért is, mert a lakosság körében tapasztalható elégedetlenséget a meghirdetett tüntetések csak tovább fokozzák.
Először azonban lássuk, miből főzhet a kormány. Adott egy eleve gazdaságilag sikertelen év, amikor a költségvetés hiánya garantált. Már csak az a kérdés, mennyivel növekszik majd az ország eladósodottsága. Éppen ezért elméletileg érthető volna, hogy a költségvetési mínusz egy része az inflációs nyomás enyhítését szolgálja, erre azonban nagyon kevés példát látunk.
Akár érintettként, akár csak külső szemlélőként meg kell állapítanunk, hogy több támogatási program alacsony hatásfokkal működött, cserébe óriási összegeket emésztett fel. Lapunk múlt heti számában már foglalkoztunk Milan Krajniak munkaügyi miniszter tervével, amely szerint 133 millió euró jutna a leginkább érintettek megsegítésére. Ebből az anyagi szükséghelyzetben lévők, valamint a gyermeket nevelő családok és az alacsony jövedelemből élő gyermekteleneknek jutna fejenként 100 euró egyszeri támogatás. Az első ránézésre is nyilvánvaló, hogy ez a támogatási forma nem old meg semmit. De ahogy a szakszervezetek múlt heti nyilatkozatából kiderült, a munkavállalók még ennyit sem kapnának, arról nem is beszélve, hogy a nyugdíjasok hangját pedig azzal akarja elhallgattatni a kormány, hogy a 13. nyugdíjat december helyett már a nyáron kifizetnék. Lényegében tehát csak előbb érkezne a pénz, de a szépkorúak nem kapnának semmit pluszba, miközben anyagi lehetőségeik jócskán romlottak az alig 1 százaléknál magasabb idei valorizációt követően, amikor az infláció már a 10 százalékot súrolja.
A helyzet tehát nem egyszerű. Sztrájkkal fenyegetőznek a szakszervezetek, miközben a kormányfő azt ígérte, húsvét után, vagyis lapunk megjelenésének idején már bemutatják megoldási javaslataikat. Arról viszont mindenkit biztosított, ez a leginkább kiszolgáltatott réteget fogja megcélozni csupán. Ha ugyanis az egész lakosságot érintő segítségről volna szó, akkor az további inflációt eredményezne, vagyis egy nehezen megállítható folyamatot, ismétlődő drágulással. Ezt szeretnék elkerülni, ezért aztán kíváncsian várjuk a célzott segítség mennyire lesz hatékony, mivel azt is látni kell, társadalmunkban az elégedetlenség a problémákkal együtt növekedik.
Az államfő szerint a városokban és községekben már érezhetően romlik a szociális helyzet, növekszik a szociális ellátás iránti igény, az emberek aggódnak. Gyors támogatásokat sürgetett a kormány részéről, ezek között a lakástámogatást említette, elsősorban az egyedülálló szülők, a magányos idősek, illetve a sokgyermekes családok számára. Indítványozta a szociális juttatások valorizálását, vagyis az inflációhoz való igazítását is.
Az elmúlt napok egyetlen pozitív híre, hogy 17,5%-kal nő az étkezési utalványok értéke május 1-től. A munkaügyi miniszter igyekezett népszerűsíteni a változást, kifejtette, hogy azok számára, akiknek a munkáltató az ebédjegy minimális értékét téríti, ez az intézkedés 85 eurót jelent évente, akik esetében pedig a maximumot, azoknál 115 eurót. Tegyük hozzá, mindez annyit tesz, hogy már nem 3,83 euró lesz a minimális érték, hanem 4,50 euró, más kérdés, hogy ennek az emelésnek az egyik részét az alkalmazott, másik részét pedig a munkáltatója fizeti. Tehát ezt sem az állam adja.
A teljes képhez az is hozzátartozik, hogy az emelés csak a szolgáltatások drágulásából következik, de ahogy a szakemberek figyelmeztetnek, ezzel is csak egy korábbi időszakra reagálnak, miközben az elmúlt hónapok további áremelkedést hoztak. Ez annyit jelent leegyszerűsítve, hogy a 17,5 százalékos emelés ugyan jelentősnek nevezhető, de így sem tükrözi a valós helyzetet, amely sokkal nagyobb áremelkedést mutat. Tudják ezt a munkavállalók is, akik napi szinten rendelnek ebédet, mert azok ára már nem csupán a fővárosban emelkedett 5 euró fölé.
A statisztikák alapján nincs rossz kondícióban a szlovák munkapiac. Az év első két hónapjában tovább növekedett a betöltetlen állások száma, amit a munkaügyi miniszter a menekültek előtt álló lehetőségként szokott kommunikálni. Más kérdés, hogy mennyire tudnak majd integrálódni a munkapiacon, mert a nyelvi akadály a gyártósoron leküzdhető, de sok helyen nem.
A másik oldalon pedig arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzet és a magas infláció a hazai munkavállalókra is hatással van, tehát elképzelhető, hogy a munka utáni költözés még többeket fog érinteni, főleg a nyugati országrészben.
Nehezen elképzelhető tehát, hogy Szlovákia kormánya megnyugtató megoldást talál a jelenlegi gazdasági nehézségek enyhítésére. Elsősorban „sebtapaszként” értékelhető tűzoltás várható, az is csak kisebb csoportok esetében, így a társadalmon belüli frusztráció kezelése kulcskérdés lesz.
Azt talán nem kell hosszan ecsetelni, hogy már csak ebből a szempontból is milyen fontos lenne az orosz–ukrán háború mielőbbi befejezése, a béke elérése. Ettől függetlenül is azonban az átlagpolgár életszínvonalának csökkenésével kell számolnunk. Csak abban bízhatunk, hogy a csökkenés nem lesz túl jelentős.
